Mi kifizetődő?
Ha nem kifizetődő jónak, barátságosnak lenni, akkor mégis milyennek kifizetődő?
Úton hazafelé. Már csak egy megálló. Felszállók, leszállók. Ő is megindult a tömeggel. Mióta leszállt a vonatról, a beszélgetés járt a fejében. Nem tudta hova tenni a hallottakat. Akaratán kívül lett fültanúja két lány csevegésének. Nem akart hallgatózni, de ha valakik kényszert éreznek arra, hogy harsányan a világba kiáltsák a véleményüket, ám legyen. A két lány azt ecsetelte, mennyire nem kifizetődő úgymond jónak lenni. Mert ezzel visszaélnek meg kihasználnak, és sorolták az okokat a végtelenségig.
Nem értette... Mióta mérjük a jóságot, a kedvességet abban, hogy mennyire éri meg? Lassan ott tartunk, hogy a természetes dolgokat tekintjük természetellenesnek. Természetellenesnek vesszük azt, ha kedvesen köszönnek az üzletben, ha ránk mosolyognak az utcán ismeretlenül. Azt is, ha valaki jó hozzánk, csak úgy magától, nem várva cserébe semmit. Bizalmatlanok vagyunk. Már talán attól is megijedünk, ha valaki őszintén megkérdezi, hogy vagyunk, mi van velünk. Mert ma inkább az járja, hogy falakat húzunk magunk köré, meg álarcokat veszünk fel.
Mikor kezdődött ez, hogy a valódi emberi természeten, az őszinte emberi gesztusokon, reakciókon lepődünk meg? Lassacskán természetesnek vesszük a gorombaságot, a rohanó világot, az egymás iránti közömbösséget. Szinte már ezt tekintjük helyesnek. S meglepődünk, ha valaki szép napot meg jó munkát kíván nekünk, úgy igazán őszintén...
És ha nem kifizetődő jónak, barátságosnak lenni, akkor mégis milyennek kifizetődő? Beképzeltnek, nagyképűnek, arrogánsnak, nyersnek, képmutatónak, pénzhajhásznak, irigynek? Kifizetődő az, ha átnézünk vagy átgázolunk a másikon?
Miközben így gondolkodott, érezte, hogy felkavarták a mondatok. Közben hazaért. A lépcsőház bejáratánál összefutott az egyik szomszéddal, aki vidáman üdvözölte őt. Talán a vonaton utazó lányok ebben is valami hátsó szándékot sejtettek volna, ő viszont még mindig ezt tekinti természetesnek, úgy, mint – remélhetőleg hozzá hasonlóan – még sokan mások.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Ide a betegségemet! (1)
Páciens Betoppanok a rendelőbe: üres, csöndes és sötét. Netán elnéztem volna az időpontot? Nem. Reggel hét óra, a dátum stimmel.
2025.7.14.
A lelkemig hatol
A női lélek bonyolult és összetett. Érzékeny és átérző, érzéseket beengedő, azokat intenzíven megélő, máskor elutasító, bezárkózó.
2025.7.4.
Szuper lesz a napunk!
Coco Chanel legjobb gondolata: „Minél rosszabbul állnak a dolgaid, annál jobban kell kinézned!"
2025.2.25. 23
Üresség
A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját
2024.11.20.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2024.10.30.
Valakik és tényezők
Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.
2024.4.18.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2024.3.9.
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.