Angol sorozat – haladóknak

Kabók Zita 2008.10.14. 20:44

A britek sajátos kapcsolatban vannak a háziállataikkal.

Ugyanis számukra a háziállatok családtagnak számítanak. Egy igazi brit számára a kutya, macska, papagáj, hörcsög vagy az aranyhal teljes értékű társnak számít, akivel beszélgetni lehet, akiben abszolút meg lehet bízni. Egy brit szólás szerint, ha valakinek kutya élete van, az azt jelenti, hogy az illető irigykedik a „kutyaéletű” emberre, hiszen itt a kutyák és macskák első osztályú törődésben részesülnek.

A mérhetetlen háziállat iránti rajongásról bárki meggyőződhet a saját szemével: elég, ha besétálunk egy szupermarketbe, ahol külön szekció van a kutyák, macskák, papagájok részére. Az ínycsiklandozó kutyacsokoládétól kezdve, a műegereken és mászókákon át a cicák részére készült pamutkabátkákig vagy vízálló esőruhákig minden megtalálható. De van itt a polcokon kutyazokni, mindenféle gyógyszerek és tisztálkodószerek széles skálája a házi kedvencek kényeztetésére...

A brit háziállatnak külön ágya van, takaróval (elég gyakori esetben még külön szobája is), és az sem kizárt, hogy a gazdi tányérjából egyen! Angliában sok a háziállatbarát hotel és rengeteg állatmegőrző létezik. Míg a család szabadságol, ezekre bízzák kedvenceiket. Minden egyes zöldterület vagy park fel van szerelve a kutyapiszok elhelyezésére való kukákkal. Szigorúan büntetik, ha a gazdik nem szedik fel a kutya végtermékét. Éppen ezért ne lepődjünk meg, ha az úton a gazdi épp takarít, vagy a piszok eltávolításával foglalatoskodik.

Egy brit hölgy például így mutatja be a családját:
„Itt vagyok én, a férjem és a két cicánk.”
„És nincsenek gyerekeik? – kérdezi a vendég.
„Á, nincsenek. Meg kellett tőlük szabadulni, mert a gyerekek allergiásak voltak a cicákra.”
Ez a kis sztori persze túlzás, de gyakorta emlegetik az angolok háziállatok iránti rajongásának kifejezésére.

Sok szerelmespár számára egy háziállat megvásárlása a gyermek érkezését „előlegezi” meg. Sarah például harminchárom éves, négy évig élt együtt a barátjával, Steve-vel. Steve a kanapén aludt, míg Sarah a hálószobában, egy ágyban a kis barna, göndör szőrű Saschával. Ha néha a pár együtt aludt, minden egyes moccanásnál Sascha felugatott. Sarah-nak eszébe sem jutott gyereket szülni, inkább a kutyája kényeztetésével volt elfoglalva, és „mami”-nak szólíttatta magát, aki, ugye, felelősséggel tartozik „gyermeke” iránt. Saschát hetente kutyafodrászhoz viszi, külön kutyakozmetika-táskával, melyben kutyafésű, kutyasampon és mindenféle piperedolog megtalálható. A táska persze kutyák számára készült speciális bőrtáska, melyre vidám kutyák vannak rajzolva. Van a lakásban még a kutyáról készült festmény, kutyanaptár, kutyatoll, kutyanotesz, kutyakulcstartó, minden szék és bútordarab alá beguruló kislabda, műanyag csont vagy sípoló gumiból készült műcsibe. Saschának több színben pompázó nyakörve is van, sőt még unokatestvére is: Sarah anyukájának Salti nevű kutyája. Salti hálószobájában van a kisszekrénye, rózsaszínre festve, kis akasztókkal és kis polcokkal. A szekrénykében horgolt nyakék, kockás esőkabát, rózsaszín fürdőköpeny, sportos ruhácskák, és ünneplős, strasszköves skótkockás rakott szoknya is. Saschát rendszeresen látogatja Salti, ilyenkor együtt viszik őket sétálni. Nemrég Saschának születésnapja volt, természetesen a gazdijától, és az unokatestvérétől is kapott születésnapi képeslapot... Sashának saját professzionális kutyasétáltatója is van, ha esetleg az „anyukája” nagyon elfoglalt lenne. Talán nem meglepő (vagy mégis?), hogy Sarah barátja, Steve elköltözött, úgyhogy Sascha most már teljesen átvette az uralmat a házban!

Mary barátnőmnek is van egy kis pulikutyája, Alfie. Én vagyok a „nénikéje”... Eleinte megugatott, de aztán megmagyarázták neki, hogy én csak a „Zita nagynéni” vagyok, nem kell megugatnia. Karácsonykor télapósapkában és -sálban ugrándozik. A szőre olyan puha, mint egy kispárna, rendszeresen együtt tévézik a családdal a kanapén. Mary pedig úgy dajkálja, mint egy kisbabát. A házban több róla készült bekeretezett rajz és fénykép található. Rendszeres kirándulásokat tesz Londonban: szóval ő egy világot látott kutyus.

Pár éve gondoztam egy idős nénit, Mrs Bontont, akinek szintén volt egy kis fehér Zara nevű kutyája. Zara királykisasszonyként élt: a vacsoráját és a reggelijét csak akkor fogyasztotta el, ha a néni ételéből is tettem elé egy keveset. Az ágyát esténként fel kellett rázni, különben nem tudott elaludni. Ha esett az eső vagy hideg volt, kiskabátkában lehetett csak kiengedni, és miután piszkított, meg kellett törölni a popsiját. A néni vegetáriánus volt, és imádta az állatokat. Ha véletlenül olyan kozmetikumot vettem, amin megtalálta az apró betűkkel írt részen, hogy állatokon tesztelték, azonnal vissza kellett vinnem az üzletbe. Nagyon idős volt, csak járókerettel tudott menni. Sokszor elmesélte az álmait, többnyire azt, hogy több száz kutyát mentett meg a haláltól. Mrs Bonton meghagyta a végrendeletében, hogy Zarát, hiszen már ő is öreg volt, altassák el, és temessék mellé. Mivel a néninek nem volt családja, halála után teljesítették végakaratát: az összes pénzét egy állatmenhely örökölte.

Pár hete egy új kolléga került az irodánkba. Spanyolországba költözött dán feleségével és két kutyájával. Miután megnősült, házi kedvenceit, Bobot és Markot repülővel, természetesen érvényes útlevéllel szállították Spanyolországba. Munkatársam folyton a kutyáiról áradozik, a legtöbbször teljesen megfeledkezik a feleségéről. A legutóbb be is vallotta, hogy neki bizony a kutyák jobban hiányoznak. Aztán elmosolyodott: „Jaj, ilyet nem szabadna mondanom, ugye?”

Talán azért ennyire háziállat-rajongó nemzet a brit, mert az emberi kapcsolatok mára megfakultak, az emberek megbízhatatlanok? Egy kutya vagy egy cica érző társa a magányosoknak. Az állatok megértenek bennünket szavak nélkül is, nem vitáznak, nem feleselnek, és gondoskodásunkat százszorosan meghálálják. Biztonságérzetet nyújtanak, hiszen nem üres lakás vagy ház vár munkából jövet, sőt éjjel is hűségesen vigyáznak ránk. Sok történetet hallhatunk arról, hogy egy-egy háziállat meggyógyította az autista kisfiút, vagy „átvette” gazdija betegségét, aztán együtt gyógyultak meg. Segített a néma gyerekeknek a kapcsolataik kiépítésében, és olyan szellemileg sérült emberek számára vált megbízható társsá, akik egészséges baráti kapcsolatok kiépítésére képtelenek voltak. Nem hiába használják a kutyákat vakvezetésre, képezik ki rendőri szolgálatra, vagy alkalmazzák az állatok őrzésében.

Ha befogadunk egy háziállatot, előbb-utóbb rájövünk, hogy bizony tényleg csodára képesek.