A karácsonyfa története


Huszár Ágnes  2010.12.15. 5:14

Jaj, de szép a karácsonyfa, ragyog rajta sok szép gyertya...!

A karácsonyi és ádventi szokások, a karácsonyi készülődés, és ebben az időszakban minket körülvevő tárgyak, mind-mind lehetővé teszik, hogy kilépjünk a hétköznapok egyhangúságából, és kapcsolatot teremtsünk a szakrális világgal. Családi körben töltjük a meghitt pillanatokat, visszatekintünk a múltra, emlékezünk elhunyt rokonainkra, vagy együtt örülünk a családtagokkal. Ilyenkor sok tárgy megfordul a kezünkben, olyan dolgok is, amiket csak karácsony alkalmával használunk.

Karácsony legismertebb és legerőteljesebb hatású szimbóluma a karácsonyfa, amellyel már mindenki megismerkedik egész kicsi korában. Emlékszem, ahogy édesanyám kezében csilingelő csengő szólított minket a szobába, ahol már feldíszítve állt a karácsonyfa. Elvarázsolódva álltunk a gyertyákkal, üveggömbökkel és apró angyalkákkal díszített fenyőfa előtt. Később karácsony napjának délutánján a mi feladatunkká vált a fa díszítése. Izgalmas volt, hisz akkor már az ajándékokról álmodoztunk.

Még izgalmasabb volt nagymamám karácsonyfa díszeit szemügyre venni, hisz azokat csak a fán lógva láttuk, nem kerültek a kezünkbe a díszítés alkalmával, hisz nagyimnál nem mi díszítettünk. A legaranyosabb díszeknek az angyalkákat és krampuszokat tartottam, a legizgalmasabbak pedig azok a félgömbök voltak, amelyek lapos oldalán apró műanyag figurákból álló jelenetet láttam.

Aztán egyszer csak érdekelni kezdett maga a karácsonyfa. Főleg az a kérdés izgatott, hogy miért díszítünk fel egy fenyőfát karácsony napján. Mivel minden évben megéltem karácsony ünnepét, ismertem ennek a keresztény ünnepnek a mondanivalóját. Tudtam, hogy az örökzöld fa, a rajta égő gyertyák az életet, a fényt, magát Jézus Krisztust jelképezik. Kutakodásaim során a karácsonyfa díszítésének eredetével kapcsolatban azt az összefüggést találtam a legérdekesebbnek, hogy a tárgyak fára történő felrakásában egy ősi, a tulajdonnal kapcsolatos szokás nyilvánul meg. Mégpedig a jog kialakulásának korából eredő szokás, miszerint az emberek a testükön hordták a tulajdonukat – legtöbbször ékszereket –, és maga az ajándékozás is úgy zajlott, hogy az adományt a megajándékozott személy testéhez kötötték. Ez a régi szokás is megvalósul abban, hogy a karácsonyfára felrakjuk a díszeket, és a fenyőfa alá elhelyezzük az ajándékokat.

A mai karácsonyfa-állítás szokásával összefüggnek annak az európai, újkori szokásnak az előfordulásai, amikor főleg német területeken az épületek belsejét, az ünnepek alkalmával, zöld ágakkal díszítették, ezekre pedig díszelemeket is felraktak. A karácsonyfa-állítás szokását a világon először Elzászból jegyezték fel a 17. sz. elejéről. Innen terjedt elsősorban a protestáns családok körében, először csak német nyelvterületen.

A karácsonyfa díszítésének keresztény szimbolikája a 18. században alakult ki, és a 19. században terjedt el az egész világon – még az Európán kívüli, de az európai kultúrától befolyásolt területeken is. Európa keletebbre fekvő országaiban a 19. század első felében jelent meg az arisztokrata, majd polgári körökben a gyertyákkal, édességekkel és színes díszekkel ékesített fenyőfa. Előfordult, hogy a földesúr a cselédeinek szánt ajándékokat a karácsonyfára rakatta fel, így maga a fenyőfa is az ajándék része lett. A század második felében a falusi értelmiség és iparosság közvetítésével a módosabb parasztokhoz is eljutott ez a szokás. Majd általánosan is elterjedt a parasztság körében a családok anyagi helyzetének javulása nyomán.

A karácsonyfa-állítás, főleg a két világháború idején, egy-egy közösség szokása volt, így a karácsonyfát is elsősorban a falusi iskolákban és a templomban állították fel. A karácsony az 1950-es évektől vált újra szűkebb családi ünneppé, és a karácsonyfa díszítése is családi körben történt.

Ma már a fenyőfa vásárlása és feldíszítése a karácsonyi készülődés legfontosabb pillanata. Karácsony legismertebb jelképeként a karácsonyfa jelen van minden családban, minden községben és intézményben is. A karácsonyfa világhódító útja már négyszáz éve tart, és népszerűsége miatt valószínűleg jelen lesz az emberiség ünnepi szimbólumai között legalább még egyszer ennyi ideig.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Regölés, farsangolás

Huszár Ágnes

A magyarság téli néphagyománya is rendkívül gazdag: ide tartozik a regölés, farsangolás érdekes szokása is

2025.1.4.    8


Tíz idézet karácsonyra

Póda Erzsébet

Tegyük hangulatosabbá az ünnepvárást néhány jeles egyéniség gondolatával!

2024.12.24.   


Az én karácsonyom

Póda Erzsébet

Úgy emlékszem, gyerekkoromban mindig derékig vagy nyakig érő hó hullott karácsony napján...

2024.12.23.    31


Karácsony előtt

Huszár Ágnes

Advent idején, amikor a gondolataink egyre gyakrabban a karácsony körül forognak, arra is szánhatunk időt, hogy elkészítsük az ajándékokat. A karácsonyi sütik készítését pedig aromaterápiának is felfoghatjuk.

2024.12.16.    5


Luca napja

Huszár Ágnes

A téli ünnepkör, az adventi időszak egyik jeles napja Luca-nap, amely december 13-ra esik.

2024.12.11.    32


Mikulás

Huszár Ágnes

December hatodikára esik a gyerekek egyik legkedveltebb ünnepe, a Mikulás-nap.

2024.12.5.    34


Szent András és a férjjóslás

Huszár Ágnes

Novembert a népi kalendárium Szent András havának nevezi. Íme, néhány ehhez kötődő hagyomány.

2024.11.27.    15


Szent Márton vesszeje

Huszár Ágnes

Szent Márton napját november 11-én ünnepeljük...

2024.11.10.    27


Halottak napjára

Póda Erzsébet

Ez a nap szól mindarról, ami élet, és mindarról, ami halál.

2024.10.30.    44


A misztikus napforduló

Póda Erzsébet

A nyári napforduló éjszakáján bármi megtörténhet és minden kívánság teljesül...

2024.6.20.   


Karácsonyi asztal, ételek és hiedelmek

Huszár Ágnes

A nép életében faluhelyen a 20. században a nagy ünnepekhez vidékenként és vallásonként változó szokások és étrendek kapcsolódtak.

2023.12.19.  2    36


Karácsonyvárás régen

Oriskó Renáta

A karácsonyi időszak ünnepeink, szokásaink terén a leggazdagabb és legváltozatosabb.

2023.12.16.