Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
Senki sem tudja pontosan, mi történhetett a történelem hajnalán: a ránk maradt töredékeket ugyanis vagy sokféleképpen magyarázzák a „szakemberek", vagy nem tudjuk értelmezni. Így marad az, hogy semmit sem tudhatunk biztosan.
Állítólag kezdetben – a füstjeleket követően – futárok szállították az információkat, először szóban, üzenetként (tudjuk, ez mit jelent: a címzett egész más információt kap, mint amit a feladó küldött), aztán kőlapokon (elég nehéz lehetett nekik), majd a papirusz feltalálásával már egész könnyen és jól olvashatóan. A hajózásnak is volt egy üzenetátadó, adatforgalmazó feladata is, bár talán, mire célba ért a hír, közben az is rég megváltozott vagy elavult. Kommunikációs forradalmat a távíró, később a telefon megjelenése okozott, így a Föld lakossága egyre szélesebb körben értesülhetett arról, hogy mi történt bolygónk távoli kontinensein.
Május 17-én tartjuk a nemzetközi távközlési napot, annak emlékeztetőjéül, hogy 1865-ben, Párizsban ezen a napon írták alá a Nemzetközi Távközlési Egyesület létrehozásáról szóló alapító okmányt. Az azóta eltelt időben a Földet teljesen behálózták a látható és láthatatlan információs vezetékek és csatornák. Ma már rögtön értesülünk mindenről, amit történik (és arról is, ami nem), azonnali videókapcsolatot létesíthetünk a távollévő ismerősünkkel, bármely eseményről nyomban tudomást szerezhetünk – és a sztrato(meg egyéb)szférákban mozgó műholdak, meg a különböző kamerák által azt is tudható, ki hol mozog éppen, mit csinál, mit eszik, hova néz...
A múltból megőrzött információk újrakereséséből és újraelemzéséből kiderült, hogy a történelemben semmi sem az volt, aminek látszott. A világ itt van nálunk, mi pedig benne a világban. A rengeteg kapcsolódási lehetőség ellenére viszont soha nem kerültünk még egymástól emberileg olyan távolra, mint éppen a kommunikációs lehetőségek végtelen sorának korában. Észrevettük, hogy minden bennünket körülvévő elektronikus és egyéb láthatatlan hullámos kommunikációs csatorna és mód ellenére egyre magányosabbak vagyunk? Tegyük csak fel a kérdést: halló, van ott valaki? Van...?
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Üresség
A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját
2024.11.20.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2024.10.30.
Valakik és tényezők
Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.
2024.4.18.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2024.3.9.
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.
Szivárványos világbéke
A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.
2023.1.23.