Hiányérzetből függőség


Póda Erzsébet  2004.8.30. 14:52

Beszélgetés dr.Gaspar Alica pszichiáterrel az alkoholizmusról, annak kiváltó okairól és kezeléséről.

-- Minden függőség alapja valamiféle hiányérzet, amit az ember pótolni próbál -- mondja a pszichiáter, dr.Gaspar Alica. -- Valamivel, ami elfeledteti vele a rosszat, mindent, ami stresszes. Valamivel, ami jókedvre derít, ami megnyugtat: cigarettával, kávéval, csokoládéval, alkohollal, vagy droggal. Az ember általában azért iszik, hogy oldódjanak a gátlásai. Először egyfajta lelki függőség alakul ki: az ember fél, hogy ha nem fogyaszt, nem lesz laza, nem lesz sikeres vagy bátor, úgy érzi az ital nélkül semmi sem sikerülhet. Erre kötődik a testi függőség, amikor már kialakul a rendszeres iváskényszer. A szervezet hozzászokik, és a kívánt hatás eléréséhez egyre emelni kell az adagokat.

– Milyen okok válthatják ki a függőséget?

– Az alkoholbetegségnek (a század közepétől így nevezik) négy fő oka van. Genetikai okok – a szülők, nagyszülők is alkoholfogyasztók. Biológiai hajlam – a testben jelen van az ún. endogén etanol, belső alkohol, ezt a szervezet termeli. Mindenkinél van egy bizonyos szint. Akiknél ez a belső alkoholszint alacsonyabb, hajlamosabbak az italfogyasztásra. A szocio-kulturális okok – vagyis milyen kultúrában él az egyén. Végül lélektani okok miatt – az ember nem érzi jól magát a bőrében, és ezért az alkohol lazító hatásához fordul.

– Minden esetben megszüntethetőek az alkoholbetegséget kiváltó okok?

-- Erre nincs garancia. A lényeg, hogy a beteg lelkileg megerősödjön, és ha az okok nem is szüntethetőek meg – hiszen az életünket nem tudjuk mindig gyökeresen megváltoztatni –, az is siker, ha az életet el tudja viselni. Az az alkoholbeteg, aki leszokott az italról, soha többé nem nyúlhat a pohár után. Egyetlenegy pohárral sem szabad elfogyasztania, még különleges alkalmakkor se, mert újra visszaesik. Hiszen ő éppen azért lett beteg, mert nem tud mértéket tartani.

– Hogyan segíthet az alkoholbetegnek a család?

-- Figyelmeztetheti, megpróbálhat segíteni, de amíg az alkoholbeteg nem ismeri be önmagának, hogy valóban beteg és segítségre van szüksége, tehetetlen. Régebben akár kényszerrel is elküldték az alkoholbeteget elvonókúrára, de ma már tudjuk, ennek nincs értelme. Az első lépést a betegnek kell megtennie, különben nem lehet rajta segíteni – neki kell akarnia a gyógyulást őszintén, meggyőződésből! Ma már nem veszik kórházi ápolásba az alkoholbeteget, csak amikor már jelentkeznek a pszichotikus tünetek: a delírium tremens, a hallucinációk, téveszmék, a tudatzavar.

– Miként kezelhető az alkoholfüggőség?

-- Az első lépés, hogy a testet leszoktatjuk az alkoholról. A beteg olyan gyógyszereket kap, amelyek megakadályozzák az elvonási tünetek kialakulását. Amikor a szervezet megszabadul az alkoholfüggőségtől, kezdődhet a terápiás kezelés. Az okokat keressük, és mindig meg is találjuk. Az alkoholbetegek magyarázkodnak, bagatellizálják az általuk elfogyasztott alkoholmennyiséget, áltatják magukat: nem is olyan vészes a helyzetem, nem vagyok alkoholista – hajtogatják. Rettegnek az „alkoholista” kifejezéstől. A következő lépésben aztán önmaguknak is beismerik, hogy ez bizony alkoholbetegség, és nem más. Ez az a pont, amikor a gyógyulás útjára lép.

– Létezik teljes kigyógyulás?

– Attól függ, a betegnek milyen az akarata, a hozzáállása, a család mennyire támogatja, van-e munkahelye, milyen körülötte a világ, és nagyban függ a terapeuta-beteg viszonytól is. Ma már kitűnő gyógyszereink vannak. A legújabb és leghatékonyabb például becsapja az agysejteket, az agyban elfoglalja azt a területet, amely „felelős” azért, hogy az ember kívánja az alkoholt. Ezenkívül nyugtató hatása is van. Tehát a beteg az első lépés megtételében nagy segítséget kap – a többi kizárólag rajta múlik.

--Köszönöm a beszélgetést!



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

„Elszállva lenni”

Nagy Erika

Egyik ismerősöm, egy fiatalember, rászokott a kemény drogokra.

2007.6.25.   


Átkos örökség

Kiss Julianna

Talán ott kezdeném, hogy férjem és én más-más közegben szocializálódtunk. Az ő apja "fontos ember volt" -- az enyém nem.

2007.4.11.   


Félkarú rablók fogságában

Bernád Emese

A kóros játékszenvedély nem új keletű jelenség.

2007.3.18.   


Romboló alkohol

Nagy Erika

Az alkoholista nemcsak önmagát, hanem a családját is tönkreteszi.

2007.3.13.   


Borban az igazság?

Bernád Emese

Szinte mindennapos dolog, hogy a jól elvégzett munka jutalmaként a kollégák betérnek a sarki kocsmába, presszóba vagy vendéglőbe.

2007.3.6.   


Elfüstölt egészség

Bernád Emese

A legelterjedtebb káros szenvedély, a dohányzás kb. a lakosság 35%-át érinti.

2007.2.22.   

A rovat további cikkei

Az utolsó patkolókovács

Póda Erzsébet

Huber László patkolókovácsot, a Csallóközben, Erdőhátkarcsán kerestük fel. Aprócska műhelye pontosan úgy néz ki, mint amilyeneket már csak a falumúzeumokban láthatunk.

2018.4.5.    11


A függöny mögött

Tompa Orsolya

Az önvaló kifejezése mindenki számára mást jelent. Beszélgetés Zoltai Bea festőművésszel.

2017.10.7.    5


Pillanatnyi impressziók

Tompa Orsolya

„A fényképezőgép képeket örökít meg, de valójában a puszta képnél jóval többet rögzít.” Beszélgetés Szalay Mona fotográfussal.

2017.7.23.    64


Teológia és feminizmus

Tompa Orsolya

A teológia sokrétű és megosztja az embereket. A feminizmus is. Beszélgetés dr. Perintfalvi Ritával.

2017.4.21.    9


Örülni minden apróságnak

Póda Erzsébet

"Megtanultam, hogy nem szabad siránkozni. Megtanultam kimondani, ha valami bánt, vagy nem értek egyet valamivel." Beszélgetés Fabó Máriával, a Komáromi Jókai Színház marketingvezetőjével, a Szakképző és Felnőttképzési Intézet igazgatójával.

2016.8.8.    88


Katonaélet nőként

Tompa Orsolya

Hogyan éli mindennapjait és hogyan áll helyt a mindennapokban egy nő katonaként? Riportunkban ezekre a kérdésekre keressük a választ maguktól a katonanőktől.

2016.6.27.    95