Mindennapi szenvedélyeink

Bernád Emese  2007.2.9. 11:36

A magyar nyelv értelmező kéziszótára szerint: a szenvedély főnév sodró erejű érzelmet, ösztönző vágyat, erős, önkéntelen törekvést takar.

És mivel a fogalom túlzott ragaszkodást jelent, így nem hétköznapi kötődésről szól. Viszont személyiségünk szempontjából építő jellegű is lehet, hiszen a szenvedély sok pozitív dologra is vonatkozik: szenvedélyes szerelem, szenvedélyes gyűjtés. Ám ha ez a sodró erejű vágy eluralkodik rajtunk, ha átveszi az irányítást életünk felett, akkor beteggé, szenvedélyünk rabjává válunk. És a kóros szenvedély már függőséget jelent.

Függőségről akkor beszélünk, ha valamilyen hosszabb ideje szedett szer (alkohol, kábítószer, gyógyszerek) vagy valamilyen hosszabb ideje végzett cselekvés (szerencsejáték, vásárlás, evés) elvonásakor testi panaszok jelentkeznek és depresszió lép fel. A testi panaszokkal (rosszullét, hányás, verejtékezés, reszketés) szervezetünk reagál a szer elvonására, amellyel hosszú ideig szoros kapcsolatban volt. A lelki függőség pedig azt az ellenállhatatlan kényszert jelenti, hogy mindig újra és újra bevegyük a szert, vagy újra kezdjük a szerencsejátékot.


Mikor válik a pozitív jellegű érzelem károssá? Amikor már akadályozza az egészséges életvitelt. Amikor a szenvedély már nem életünk része, hanem átveszi az irányítást életünk felett. Amikor az alkoholistának mindenáron alkoholhoz kell jutnia, amikor a kábszeres azzal a kényszerrel kel, hogy előteremtse a napi betevő anyagot, akkor az ő életét már csak a szer irányítja, az uralja testét és tudatának minden rezdülését. A szenvedély ilyenkor már súlyos betegség!

Három tényezőtől függ, hogy melyik szenvedélybetegség mellett tesszük le a voksunkat. Az egyik a családból hozott minta. Ha például a szülők dohányoznak, akkor nagyobb a valószínűsége annak, hogy a gyerek azonosul a kapott mintával, és ő maga is dohányozni fog. Annak az esélye, hogy épp ennek az ellenkezőjét teszi, sokkal kisebb. A másik meghatározó tényező az éppen aktuális divat. Európában például mindig az alkohol volt a „divat”, Közel- és Távol-Keleten pedig a kábítószer. Ez utóbbi csak a hatvanas-hetvenes években terjedt el tájainkon, mígnem fokozatosan a fiatalság szociokultúrájának részévé vált. A harmadik meghatározó tényező az ember személyisége.

Vajon miért választja az emberek többsége a dohányzást az alkohollal szemben? Azért, mert az alkohol társadalmi megítélése sokkal rosszabb. A kábítószer pedig már szóba sem jöhet, hiszen annak büntetőjogi következményei is lehetnek! Működik tehát valamiféle társadalmi gát, amely meghatározza, hogy az adott személyiségtípus mivel mer vagy mivel fog megismerkedni.

Természetesen egy kiegyensúlyozott személyiség egyik szenvedélynek sem hódol. Ez nem azt jelenti, hogy az ilyen ember soha nem szív el egyetlen cigarettát sem, nem próbálja ki a kábítószert. De csupán a természetes emberi kíváncsiság hatja: kipróbálja, hogy milyen, és aztán soha többé nem szerepel a kívánságlistáján.

(Folytatjuk)

Hozzászólások

@

Küldés