Örömöt hordozó buborékok
Itáliai munkatársunk tollából született az alábbi írás, mely az olasz pezsgő dicsérete.
Ugyan ki gondolná, hogy a vidámságot és ünnepi hangulatot ébresztő aprócska buborékok temérdeke nem a francia Hautvillers-i kolostorban, Don Pérignon szerzetes keze által látták meg először a napvilágot? Bár a témában alaposan tájékozódott borászmestert bizonyára nem lepik meg e szavak, a legtöbben még csak híre-hamvát sem hallották az ókori Rómában gyártott potropumnak és az olaszországi Francesco Scacchinak, akinek neve a pezsgőgyártáshoz kapcsolódik.
Az úgynevezett „harapós”, vagy „pikáns” borokat már az ókorban is előszeretettel fogyasztották a római birodalom tehetős személyiségei; a „potropum” édes pezsgőbor habjai már akkor is ünnepet, vidámságot jeleztek. Később, a sötét középkor titkokat rejtő periódusában sok mindennek nyoma veszett – látszólag így történt az ókor „pikáns” pezsgőivel is. Amikor a reneszánsz friss szele végre kezdte megbizsergetni a szunyókáló lelkiismereteket, a kolostorokban készülő habzós borokról már írásos nyomokat is hagyhattak az
utókorra. Európa-szerte mindenütt, végeláthatatlan kísérletekbe kezdtek a borászatban jártas szerzetesek.
Közép-Olaszországban vagyunk, az Appennini hegyvonulatok közt megbújt városok egyikében, Fabrianóban. A történethez fűződő, 1577-ben született, Francesco Scacchi egy jómódú családból származó gyógyász, aki már jó ideje figyelemmel kísérte a különleges habzó borok tulajdonságait. Azok emberre gyakorolt jó és rossz hatásait, a testben, lélekben felmerülő alkotó és romboló erőket, s nem utolsó sorban a vele járó következményeket. Felméréseiről, megfigyeléseiről, tanulmányairól több tudományos értekezést, afféle kézikönyvet írt, melyek egyikében, a „DE SALUBRI POTU DISSERTATIO”-ban részletes beszámolót tart a gyártási folyamatokról is. A bíborosok kegyeibe férkőzött doktor és barátai, tudtuk nélkül kerültek a borászat történelmének porral borított könyveibe, melyek megsárgult lapjain saját kezük írásával örökítették meg a modern pezsgőkészítés technikáját - negyvenhat évvel a világhírű hautvillersi szerzetes előtt. Napjainkban még mindig a
„hősöknek” köszönhetően ránk hagyott írás szerint gyártják a minőségben és ezer buborékban gazdag italt, melyet később, a mindig előrelátó franciák Champenoise metódusnak neveztek el.
Az itáliai Marche régióban igazán egyedi szőlőfajtákból is képesek ragyogó minőségű pezsgőfajtákat gyártani. Verdicchióból mindenekelőtt, melyet a Passerina és Vernaccia Nera di Serrapetrona autokton fajták követnek. Mindhárom faj csak ezen a területen képes igazán kifejlődött „árut” adni. Mostanában már a franciák is próbálkoznak ültetvényeiken a nevezetes, halványzöldes árnyalatú, friss illatokat kibontakoztató Verdicchióval. Hogy munkájukat vajon siker koronázza-e majd, az még a jövő titka. A Passerina fajtából szintén minőségi fehérbor és pezsgőbor születik; de a tokajihoz hasonló aranyszínű édes bort is szívesen készítenek belőle – és fogyasztják azt főleg a húsvéti ünnepek alkalmával. Éppen ezért „Szent Bornak” nevezik. Valamikor a papok asztalán csak ez foglalt helyet, a szentmise aranyozott serlegében. A Vernaccia Nera fekete szemeit Serrapetrona falu napsütötte domboldalain válogatják. Ebből főleg az édes változatokat kedvelik, melynek gyártási folyamata hosszú és bonyodalmas. Talán az egyetlen pezsgőbor, mely háromszor forr ki; az aszalt szőlő levét januárban kombinálják az addig kétszer kiforrott borhoz, s így újra kezdődik a harmadik fermentáció, mielőtt a gazdag buborékok gyártásába kezdenének a borászok. Az eredmény valóban lenyűgöző! Erdei gyümölccsel megtöltött száraz süteményekkel a legfantasztikusabb!
A száraz Verdicchio és Passerina pezsgő, száraz vagy extra száraz változataiból elkészíthetjük a tavasz legvidámabb koktélját is – a Rossinit, melyet Velence egyik legnevezetesebb koktélbárjában akartak ajánlani a gigantikus nagyságú művésznek.
Íme a recept:
A Nap által csókolt, friss eperszemek (3-5 db), egy csepp citromlé és a kiválasztott pezsgő a hozzávaló. A megmosott és feldarabolt epret a mixerbe helyezzük, hozzáadjuk a citromlét. Amennyiben csak üvegházi eperhez volt szerencsénk, valószínű, hogy 1-2 kiskanál nádcukorra is szükség lesz. Alaposan kimixeljük. A „flûte-nek” nevezett hosszúkás kehlyhet egyharmadáig megtöltjük az eperpéppel, majd vigyázva, többször is feltöltjük a pezsgővel. Kellemesen friss illatú, alig alkoholos, nyári meleget hívogató koktélt kapunk.
Eva Kottrova
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Gasztronómiai karácsonyi ajándékok
A legszebb ajándék sokszor az, amibe egy kevés időt és figyelmet is belefőzünk. Újabb, ezúttal gasztronómiai tippjeink.
2025.12.5.
Novemberi örömök
November hava kulináris élvezetekben gazdag hónap. Nézzük csak, mit tartogat!
2025.11.5. 21
A sokoldalú tök
Az ősz beköszöntével a boltok polcain megjelentek a különféle színű és méretű tökök, és jelen lesznek még jó ideig.
2025.10.18. 4
Sokunk kedvence: a körte
Remek kiegészítője a húsoknak, a desszertek közt is kiemelkedő szerepe van, finom, egészséges, és most kezdődik az idénye. (Receptekkel)
2025.9.23. 19
Nyári kerti parti
Még tart a nyár, az esti kerti partik ideje! Nincs jobb annál, mint amikor az ember kellemes családi vagy baráti körben tölti el a pihenésre szánt hétvégét. (Receptekkel)
2025.8.12. 16
Ki nem hagyható zöldségek
Paprika, paradicsom – ha gyermekünk nyersen nem szereti, kínáljuk neki ételek hozzávalóiként.
2025.7.26.
A nyár illata
A sárgabarack leginkább nyers állapotában fejti ki áldásos hatását, de számtalan formában hasznosíthatjuk még. (Receptekkel!)
2025.7.1. 9
Böjt, húsvét
A hamvazószerdától húsvét vasárnapjáig tartó időszak a böjt időszaka. Ilyenkor tilos a mulatozás, és a húsételek fogyasztása. A konyhában is mások a teendők.
2025.4.17. 9
Farsangoló
Farsangi ételekben nincs hiány: gondoljunk csak a többféle módon elkészíthető fánkokra, kocsonyákra, hideg és meleg ételekre. (Receptekkel)
2025.1.22. 13
Nincs farsang fánk nélkül
A vízkereszttől hamvazószerdáig, vagyis a húsvét előtti negyvenedik napig tartó időszak a bálozás, mulatozás, evés-ivás ideje. (Receptekkel)
2025.1.19. 1 20
