A barátság mulandó


Faar Ida  2013.4.2. 4:32

A legjobb barátnők voltak. Évtizedekig együtt koptatták az iskolapadot.

Még egyetemre is egy helyre mentek, csak más szakot választottak. Közös albérletük mindig hangos volt a kacagásuktól, jöhetett bármi – új szerelem, mások áskálódása – mindvégig kitartottak egymás mellett.
Egészen a diplomaosztó utánig.
Akkor ugyanis minden igyekezetük ellenére nem tudtak egymás közelében munkahelyet találni. De megfogadták, hogy mindig tartani fogják egymással a kapcsolatot.

Éva egy vidéki kisváros középiskolájában tanárként helyezkedett el, Enikő pedig a fővárosig szaladt világmegváltó terveket szövögetve. Az első évben havonta találkoztak, egy-egy hétvégét egymásnál töltve – ugyanolyan bensőséges kapcsolatot teremtve, mint egykoron. Aztán egyre ritkultak ezek a találkozások. Enikő fontos feladatot kapott: egy politikai párt tagjaként sokszor foglaltak lettek a hétvégéi, de telefonon továbbra is hosszas párbeszédet folytattak egymással. Ahogy teltek az évek úgy ritkultak ezek a beszélgetések, a telefonálást pedig felváltotta a levelezés, majd a kapcsolattartás az ünnepekre küldött üdvözlőlapokra soványodott.

Aztán egy napfényes tavaszi napon újra egymás közelébe sodorta őket a sors: Enikő a kisvárosba érkezett népes sleppel a nyomában, hogy támogatókat nyerjen maguknak a következő évi választásra. Napok óta agitált, gyűléseket tartott, szórólapokat osztott, meglátogatta a helyi kórházat, ajándékokat vitt az iskolákba, óvodákba, s mint egy forgószél – felkavarta a kisváros álomittas közéletét. Éva is hallott a nem mindennapi vendégről, s kíváncsian várta, hogy egykori barátnője mikor teszi tiszteletét nála. De hiába: a kapucsengő csak nem akart megszólalni. Ezért aztán elhatározta, hogy kezébe veszi az irányítást, és annyi év után rápirít „szószegő” barátnőjére.

Először személyesen próbálkozott, de a közelébe sem jutott. Az irodában az „asszisztense” fogadta, akit nem hatott meg a kettejük barátságáról szóló történet, s Enikő elfoglaltságára hivatkozva elküldte Évát. Ezért másnap már is elővigyázatosabb volt – telefonon tett kísérletet. Nagyon megörült, amikor meghallotta Enikő hangját felcsendülni a túlsó végen. Fél percbe telt, mire ráébredt: barátnője felvételről ecseteli pártja ország újító programját – lazán a hívó fél számlájára. Már kezdte feladni, amikor délután a postaládájában talált egy szórólapot, mely szerint Enikő másnap meghallgatást tart az őt támogató választópolgárok számára.

Lázasan készülődött a találkozásra – olyan lett, mint a saját diákjai a mindent eldöntő vizsga napján. Az iroda zsúfolásig tömve volt emberekkel, mindenki egy-egy sorszámot szorongatott a kezében. Ő is kapott egyet, azzal a figyelmeztetéssel, hogy csak igazán fontos problémával keresheti meg a „képviselő-jelölt asszonyt”. Így, amikor az asszisztens azt kérdezte tőle milyen kázusról lenne szó, nem is mert előhozakodni jövetele valódi céljával. Így az iskolai agresszió visszaszorításának és a pedagógusok tekintély-visszaállításának ügyét találta ki. Ami igen jó pártpropaganda alapanyagnak hangozhatott, mert öt perc múlva már őt szólították.

Enikő az íróasztala mellett állt, talpig díszben: kifogástalan kosztümben, állig felékszerezve, ápoltan, rakoncátlanul göndör hajtincseit kontyba kényszerítve, s egy aktát lapozgatott. – Szia Cenci! – nyögte ki Éva rekedten barátnője régi becenevét. Enikő nyomban fel is kapta rá a fejét, de arca rezzenéstelen maradt.
– Á! Éva... maga az. Hallottam, hogy keresett már, de tudja alig tudok eleget tenni az elkötelezettségeimnek. A titkárnőm szerint maga egy igen figyelemreméltó problémával keresett meg. Hol is dolgozik?
Éva képtelen volt megszólalni. Szó nélkül sarkon fordult és az ajtó felé vette az irányt.
– Érintett az ügyben? Most hová megy? Így nem tudok segíteni. Minek jött ide, ha nem szólal meg?
– Valóban, minek is jöttem ide? – tűnődött magában Éva, s kilépve az ajtón megkönnyebbülten sóhajtott fel. Egy korszak lezárult.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Monitor

Póda Erzsébet

Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.

2020.10.15.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2020.10.5.    2


Bánásmód

Póda Erzsébet

Avagy milyen tanácsokat ne adjunk a férjünknek...

2020.10.1.    8


Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.   


Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.   


Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3


A változás kora

Póda Erzsébet

Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.

2020.4.15.   


Minden rosszban van valami jó

Dr. Horváth Mária okleveles ápolónő

Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.

2020.3.21.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2020.3.7.   


Beszűkülés

Póda Erzsébet

Valószínűleg minden kornak megvolt a maga ökológiája.

2020.2.14.   


Kiskorúság

Póda Erzsébet

A vének tanácsáról már a bibliában is olvashatunk, az öregekről, akikre még az uralkodók is hallgattak.

2020.2.3.