A barátság mulandó


Faar Ida  2013.4.2. 4:32

A legjobb barátnők voltak. Évtizedekig együtt koptatták az iskolapadot.

Még egyetemre is egy helyre mentek, csak más szakot választottak. Közös albérletük mindig hangos volt a kacagásuktól, jöhetett bármi – új szerelem, mások áskálódása – mindvégig kitartottak egymás mellett.
Egészen a diplomaosztó utánig.
Akkor ugyanis minden igyekezetük ellenére nem tudtak egymás közelében munkahelyet találni. De megfogadták, hogy mindig tartani fogják egymással a kapcsolatot.

Éva egy vidéki kisváros középiskolájában tanárként helyezkedett el, Enikő pedig a fővárosig szaladt világmegváltó terveket szövögetve. Az első évben havonta találkoztak, egy-egy hétvégét egymásnál töltve – ugyanolyan bensőséges kapcsolatot teremtve, mint egykoron. Aztán egyre ritkultak ezek a találkozások. Enikő fontos feladatot kapott: egy politikai párt tagjaként sokszor foglaltak lettek a hétvégéi, de telefonon továbbra is hosszas párbeszédet folytattak egymással. Ahogy teltek az évek úgy ritkultak ezek a beszélgetések, a telefonálást pedig felváltotta a levelezés, majd a kapcsolattartás az ünnepekre küldött üdvözlőlapokra soványodott.

Aztán egy napfényes tavaszi napon újra egymás közelébe sodorta őket a sors: Enikő a kisvárosba érkezett népes sleppel a nyomában, hogy támogatókat nyerjen maguknak a következő évi választásra. Napok óta agitált, gyűléseket tartott, szórólapokat osztott, meglátogatta a helyi kórházat, ajándékokat vitt az iskolákba, óvodákba, s mint egy forgószél – felkavarta a kisváros álomittas közéletét. Éva is hallott a nem mindennapi vendégről, s kíváncsian várta, hogy egykori barátnője mikor teszi tiszteletét nála. De hiába: a kapucsengő csak nem akart megszólalni. Ezért aztán elhatározta, hogy kezébe veszi az irányítást, és annyi év után rápirít „szószegő” barátnőjére.

Először személyesen próbálkozott, de a közelébe sem jutott. Az irodában az „asszisztense” fogadta, akit nem hatott meg a kettejük barátságáról szóló történet, s Enikő elfoglaltságára hivatkozva elküldte Évát. Ezért másnap már is elővigyázatosabb volt – telefonon tett kísérletet. Nagyon megörült, amikor meghallotta Enikő hangját felcsendülni a túlsó végen. Fél percbe telt, mire ráébredt: barátnője felvételről ecseteli pártja ország újító programját – lazán a hívó fél számlájára. Már kezdte feladni, amikor délután a postaládájában talált egy szórólapot, mely szerint Enikő másnap meghallgatást tart az őt támogató választópolgárok számára.

Lázasan készülődött a találkozásra – olyan lett, mint a saját diákjai a mindent eldöntő vizsga napján. Az iroda zsúfolásig tömve volt emberekkel, mindenki egy-egy sorszámot szorongatott a kezében. Ő is kapott egyet, azzal a figyelmeztetéssel, hogy csak igazán fontos problémával keresheti meg a „képviselő-jelölt asszonyt”. Így, amikor az asszisztens azt kérdezte tőle milyen kázusról lenne szó, nem is mert előhozakodni jövetele valódi céljával. Így az iskolai agresszió visszaszorításának és a pedagógusok tekintély-visszaállításának ügyét találta ki. Ami igen jó pártpropaganda alapanyagnak hangozhatott, mert öt perc múlva már őt szólították.

Enikő az íróasztala mellett állt, talpig díszben: kifogástalan kosztümben, állig felékszerezve, ápoltan, rakoncátlanul göndör hajtincseit kontyba kényszerítve, s egy aktát lapozgatott. – Szia Cenci! – nyögte ki Éva rekedten barátnője régi becenevét. Enikő nyomban fel is kapta rá a fejét, de arca rezzenéstelen maradt.
– Á! Éva... maga az. Hallottam, hogy keresett már, de tudja alig tudok eleget tenni az elkötelezettségeimnek. A titkárnőm szerint maga egy igen figyelemreméltó problémával keresett meg. Hol is dolgozik?
Éva képtelen volt megszólalni. Szó nélkül sarkon fordult és az ajtó felé vette az irányt.
– Érintett az ügyben? Most hová megy? Így nem tudok segíteni. Minek jött ide, ha nem szólal meg?
– Valóban, minek is jöttem ide? – tűnődött magában Éva, s kilépve az ajtón megkönnyebbülten sóhajtott fel. Egy korszak lezárult.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Uborkaszezon?

Nagy Csivre Katalin

A felszínen úgy tűnik, minden rendben van, de figyeljünk: forrong a mélység!

2022.7.22.   


Egy kép, ezer szó

Nagy Csivre Katalin

Egy kép többet ér ezer szónál... Bevezetés a Tarot és más "furcsaságok" rejtelmeibe.

2022.6.6.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2022.5.16.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2022.4.18.    2


Labirintusra kergetve

Póda Erzsébet

A hétmilliárd megmondóember korában nem könnyű az újságírónak.

2022.3.28.   


Sapkaárusok

Nagy Csivre Katalin

A cikkben ez a hasonlat a mai vírusos-háborús világunkra. Olvassuk!

2022.3.16.  1   


Kiforgatott orvosi eskü

Nagy Csivre Katalin

Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.

2022.2.1.   


Riasztás

Póda Erzsébet

Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.

2022.1.10.   


Kifordult világ

Nagy Csivre Katalin

Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.

2022.1.9.   


Megváltásra várva

Nagy Csivre Katalin

Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.

2021.12.17.   


Felejtés

Póda Erzsébet

Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!

2021.12.6.   


Üresség

Póda Erzsébet

A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját

2021.12.6.