A barátság mulandó


Faar Ida  2013.4.2. 4:32

A legjobb barátnők voltak. Évtizedekig együtt koptatták az iskolapadot.

Még egyetemre is egy helyre mentek, csak más szakot választottak. Közös albérletük mindig hangos volt a kacagásuktól, jöhetett bármi – új szerelem, mások áskálódása – mindvégig kitartottak egymás mellett.
Egészen a diplomaosztó utánig.
Akkor ugyanis minden igyekezetük ellenére nem tudtak egymás közelében munkahelyet találni. De megfogadták, hogy mindig tartani fogják egymással a kapcsolatot.

Éva egy vidéki kisváros középiskolájában tanárként helyezkedett el, Enikő pedig a fővárosig szaladt világmegváltó terveket szövögetve. Az első évben havonta találkoztak, egy-egy hétvégét egymásnál töltve – ugyanolyan bensőséges kapcsolatot teremtve, mint egykoron. Aztán egyre ritkultak ezek a találkozások. Enikő fontos feladatot kapott: egy politikai párt tagjaként sokszor foglaltak lettek a hétvégéi, de telefonon továbbra is hosszas párbeszédet folytattak egymással. Ahogy teltek az évek úgy ritkultak ezek a beszélgetések, a telefonálást pedig felváltotta a levelezés, majd a kapcsolattartás az ünnepekre küldött üdvözlőlapokra soványodott.

Aztán egy napfényes tavaszi napon újra egymás közelébe sodorta őket a sors: Enikő a kisvárosba érkezett népes sleppel a nyomában, hogy támogatókat nyerjen maguknak a következő évi választásra. Napok óta agitált, gyűléseket tartott, szórólapokat osztott, meglátogatta a helyi kórházat, ajándékokat vitt az iskolákba, óvodákba, s mint egy forgószél – felkavarta a kisváros álomittas közéletét. Éva is hallott a nem mindennapi vendégről, s kíváncsian várta, hogy egykori barátnője mikor teszi tiszteletét nála. De hiába: a kapucsengő csak nem akart megszólalni. Ezért aztán elhatározta, hogy kezébe veszi az irányítást, és annyi év után rápirít „szószegő” barátnőjére.

Először személyesen próbálkozott, de a közelébe sem jutott. Az irodában az „asszisztense” fogadta, akit nem hatott meg a kettejük barátságáról szóló történet, s Enikő elfoglaltságára hivatkozva elküldte Évát. Ezért másnap már is elővigyázatosabb volt – telefonon tett kísérletet. Nagyon megörült, amikor meghallotta Enikő hangját felcsendülni a túlsó végen. Fél percbe telt, mire ráébredt: barátnője felvételről ecseteli pártja ország újító programját – lazán a hívó fél számlájára. Már kezdte feladni, amikor délután a postaládájában talált egy szórólapot, mely szerint Enikő másnap meghallgatást tart az őt támogató választópolgárok számára.

Lázasan készülődött a találkozásra – olyan lett, mint a saját diákjai a mindent eldöntő vizsga napján. Az iroda zsúfolásig tömve volt emberekkel, mindenki egy-egy sorszámot szorongatott a kezében. Ő is kapott egyet, azzal a figyelmeztetéssel, hogy csak igazán fontos problémával keresheti meg a „képviselő-jelölt asszonyt”. Így, amikor az asszisztens azt kérdezte tőle milyen kázusról lenne szó, nem is mert előhozakodni jövetele valódi céljával. Így az iskolai agresszió visszaszorításának és a pedagógusok tekintély-visszaállításának ügyét találta ki. Ami igen jó pártpropaganda alapanyagnak hangozhatott, mert öt perc múlva már őt szólították.

Enikő az íróasztala mellett állt, talpig díszben: kifogástalan kosztümben, állig felékszerezve, ápoltan, rakoncátlanul göndör hajtincseit kontyba kényszerítve, s egy aktát lapozgatott. – Szia Cenci! – nyögte ki Éva rekedten barátnője régi becenevét. Enikő nyomban fel is kapta rá a fejét, de arca rezzenéstelen maradt.
– Á! Éva... maga az. Hallottam, hogy keresett már, de tudja alig tudok eleget tenni az elkötelezettségeimnek. A titkárnőm szerint maga egy igen figyelemreméltó problémával keresett meg. Hol is dolgozik?
Éva képtelen volt megszólalni. Szó nélkül sarkon fordult és az ajtó felé vette az irányt.
– Érintett az ügyben? Most hová megy? Így nem tudok segíteni. Minek jött ide, ha nem szólal meg?
– Valóban, minek is jöttem ide? – tűnődött magában Éva, s kilépve az ajtón megkönnyebbülten sóhajtott fel. Egy korszak lezárult.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Randi

Póda Erzsébet

Ésszel is lehetünk szerelmesek…(?)

2017.10.8.  2   


Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    16


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2017.1.6.    2


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2017.1.2.    11


Fényárban úszó vásárok

Nagy Erika

Advent időszakában szeretek vásárba járni, főleg oda, ahol tudom, hogy nem fogok csalódni semmiben.

2016.12.22.    9


Hömpölygő tömeg

Nagy Erika

Több okból kifolyólag is jobb, ha időben beszerezzük a karácsonyi ajándékokat...

2016.12.17.    5


Felhőangyal

Olinka Seregi

Az éjszakát sokféleképpen „átélhetjük”: eltölthetjük a barátainkkal, végigtáncolhatjuk, nézhetjük a tévét, szeretkezhetünk, átaludhatjuk, vagy gondolkodhatunk is.

2016.11.7.    5


Ki szemetelt?

Nagy Erika

Ebben a világban én már semmin sem lepődök meg. Naponta vagyok kénytelen hozzászokni a fura helyzetekhez, sajnos, de így van.

2016.10.14.    2


Határtalan vendégszeretet

Nagy Erika

Egy-egy kirándulás során sok élménnyel gazdagodik az ember, jóval, rosszal, egyaránt.

2016.8.2.    4


Kereslet

Póda Erzsébet

Ott állnak, vagy sétálnak a fővárosból kivezető úton.

2016.7.28.    1