A falak mögött


Domán Jázmin  2009.10.23. 3:28

Füstös hely volt a sarki kocsma. Bunkerszerű hely, lepattogzott asztalok, itt-ott egyenruha, gázmaszk lógott.

Kezemben ott volt a félig üres pohár. Vadászt ittam. Felnéztem a szemközti falra. Vörös férfitest volt rajta, ördögi arccal, hatalmas fallosszal. A felirat: „Döntsd a tökét, ne siránkozz!” Nevetnem kellett. Már valahol a lenyugvás szélén álltam.
– Azért jöttél ide, mert...? – néztem Angira.
– Is. Ha fél órával előbb szólsz, vodkázunk.
Mosoly.
– Azt mondtad, nem bírod a csajokat.
– Téged bírlak.
– Mert? Nem vagyok pláza?
Szünet.
– Nem sírtál. Ezt tisztelem benned.
Kortyoltam: – Te nem vagy olyan, amilyennek mutatod magad. Ez csak álca. Védekezés. Túl sokszor égetted meg magad.
Kicsit mintha meglepődötten felvonta volna a szemöldökét: – Igaz.
Bevillant a kép egy órával ez előttről: Csörög a telefonom. Fejezzük be! Nem jó így, hogy nem látlak minden nap. Ezt a rizsát írta a barátom. Most már volt barátom. Marni kezdték a szememet a könnyek. A fenébe! Egy ilyenért nem fogok sírni! Aki még elém se mer állni, hogy megmondja: vége?! A fejembe húztam a sapkám.
– Ne! Ne sírj! Ne törd össze bennem a rólad alkotott képet! – tágultak ki csoporttársnőm szemei kétségbeesetten.
Angi hangja kijózanított. Helyrebillentette a racionális gondolkodásomat. Muszáj volt nevetnem ezen a helyzeten.
– Nem fogok, nyugi.
Körülbelül négy órát dumáltunk végig. Egy pizza, kettő kisvadász, nevetgélés. Tulajdonképpen adott egy lány, akiről vegyes vélemények alakultak ki. Sokan nem szeretik, mert nyers, makacs, kitart a véleménye mellett. Pedig csak le kell vele ülni, beszélgetni. Úgy igazán. Az az igazság, hogy megértem. Ha valakit sokszor bántanak, racionálisabb lesz, gyanakvó, és akár nyers és bunkó is. Mások szerint. Pedig csak a falak mögé kellene látni. Persze én beszélek, mikor kábé ugyanígy működöm! Bőgnék, de nem engedem meg magamnak. Ordítani tudnék, hogy fáj, de kussolok. Ki érti ezt...?
Aznap este, mikor a kolesz ötödik emeletén ő a szobájába ment, én pedig tovább a hatodikra, valami bajtársiasság úszott a levegőben. Vacakul voltam, kijött velem, beszéltünk, pizzáztunk. Azzal az érzéssel húztam be a szobám ajtaját, hogy tisztelem ezt a lányt.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.   


Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.   


Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3


A változás kora

Póda Erzsébet

Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.

2020.4.15.   


Minden rosszban van valami jó

Dr. Horváth Mária okleveles ápolónő

Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.

2020.3.21.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2020.3.7.   


Beszűkülés

Póda Erzsébet

Valószínűleg minden kornak megvolt a maga ökológiája.

2020.2.14.   


Kiskorúság

Póda Erzsébet

A vének tanácsáról már a bibliában is olvashatunk, az öregekről, akikre még az uralkodók is hallgattak.

2020.2.3.   


Pozitív igények

Póda Erzsébet

Borzasztó dolog történik velünk: téli időszak lévén hideg van!

2020.1.3.    5


Gondolatok az ünnep előtt

Tompa Orsolya

Karácsony luxuskiadásban, és egyszer az ünnepek is véget érnek...

2019.12.22.    23


Karácsonyi versek

Lehet, hogy ma sem kapna más szállást a Szent család, mint egy állatok által belehelt istállót, ahol a jászolban maga a szeretet ölt testet.

2019.12.12.