A falak mögött
Füstös hely volt a sarki kocsma. Bunkerszerű hely, lepattogzott asztalok, itt-ott egyenruha, gázmaszk lógott.
Kezemben ott volt a félig üres pohár. Vadászt ittam. Felnéztem a szemközti falra. Vörös férfitest volt rajta, ördögi arccal, hatalmas fallosszal. A felirat: „Döntsd a tökét, ne siránkozz!” Nevetnem kellett. Már valahol a lenyugvás szélén álltam.
– Azért jöttél ide, mert...? – néztem Angira.
– Is. Ha fél órával előbb szólsz, vodkázunk.
Mosoly.
– Azt mondtad, nem bírod a csajokat.
– Téged bírlak.
– Mert? Nem vagyok pláza?
Szünet.
– Nem sírtál. Ezt tisztelem benned.
Kortyoltam: – Te nem vagy olyan, amilyennek mutatod magad. Ez csak álca. Védekezés. Túl sokszor égetted meg magad.
Kicsit mintha meglepődötten felvonta volna a szemöldökét: – Igaz.
Bevillant a kép egy órával ez előttről: Csörög a telefonom. Fejezzük be! Nem jó így, hogy nem látlak minden nap. Ezt a rizsát írta a barátom. Most már volt barátom. Marni kezdték a szememet a könnyek. A fenébe! Egy ilyenért nem fogok sírni! Aki még elém se mer állni, hogy megmondja: vége?! A fejembe húztam a sapkám.
– Ne! Ne sírj! Ne törd össze bennem a rólad alkotott képet! – tágultak ki csoporttársnőm szemei kétségbeesetten.
Angi hangja kijózanított. Helyrebillentette a racionális gondolkodásomat. Muszáj volt nevetnem ezen a helyzeten.
– Nem fogok, nyugi.
Körülbelül négy órát dumáltunk végig. Egy pizza, kettő kisvadász, nevetgélés. Tulajdonképpen adott egy lány, akiről vegyes vélemények alakultak ki. Sokan nem szeretik, mert nyers, makacs, kitart a véleménye mellett. Pedig csak le kell vele ülni, beszélgetni. Úgy igazán. Az az igazság, hogy megértem. Ha valakit sokszor bántanak, racionálisabb lesz, gyanakvó, és akár nyers és bunkó is. Mások szerint. Pedig csak a falak mögé kellene látni. Persze én beszélek, mikor kábé ugyanígy működöm! Bőgnék, de nem engedem meg magamnak. Ordítani tudnék, hogy fáj, de kussolok. Ki érti ezt...?
Aznap este, mikor a kolesz ötödik emeletén ő a szobájába ment, én pedig tovább a hatodikra, valami bajtársiasság úszott a levegőben. Vacakul voltam, kijött velem, beszéltünk, pizzáztunk. Azzal az érzéssel húztam be a szobám ajtaját, hogy tisztelem ezt a lányt.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
A bűvös szív
Láttam, ahogy hirtelen megáll, és visszanéz a nagy piros szívre, majd odalép, és belebámul a rácson keresztül a rengeteg színes kupakba.
2021.4.19.
Karácsonyi adok-kapok
Ilyenkor, a karácsonyi ünnepek előtt, szép számmal elszaporodik az üzenetek, levelek száma, melyekben a segítségünket kérik.
2020.12.17. 17
Monitor
Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.
2020.10.15.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2020.10.5. 2
Átverés vagy valóság?
Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...
2020.9.9.
Fogalomvadászat
Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?
2020.7.30.
Szétválasztott családok
Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!
2020.5.31.
Levél az Édesanyának
Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.
2020.5.2. 2 3
A változás kora
Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.
2020.4.15.