A kis békéltető


Kovács Márta  2004.2.20. 21:47

Ilyenkor, influenzajárvány idején gyakrabban járunk orvoshoz. Ha valaki megbetegszik a családban, biztos, hogy néhány napon belül követője akad.

Tüsszögés, köhögés, nátha, fejfájás, láz vagy hőemelkedés és rossz közérzet a velejárói ennek a kellemetlen és ragályos nyavalyának. Sajnos ilyenkor az orvosi várótermek tömve vannak betegekkel. Aki várakozik, az beteg, és aki beteg, az rosszul érzi magát. És aki rosszul érzi magát, az általában türelmetlenebb, ingerlékenyebb, nyűgösebb a megszokottnál. A várakozás pedig ilyenkor nem néhány percig, inkább néhány óráig is eltart. Nem volt ez másképp a gyermekorvosnál sem. A szűk váróterem már reggel nyolckor megtelt. Szülőkkel és beteg gyerekekkel, a néhány hónapostól a tizenévesig. Tapasztalatból tudom, semmivel sem könnyebb beteg tizenévessel várakozni, mint egy csecsemővel. Hiába, aki beteg az beteg!

Ülőhely természetesen nem volt -- állóhely is alig. Szinte képtelenség volt követni, ki a soron következő. A gyerekek sírtak, a szülők egymással civakodtak a sorra kerülés miatt. De hirtelen csönd lett. Vagyis majdnem. Egyenletes szuszogás és mohó kortyolgatás, néha cuppogás hallatszott. Nem lehetett nem oda nézni, mindenki a hang forrását kutatta. A cigánylány talán tizennyolc éves lehetett, a babája tán két hónapos. Fehér pólyába bugyolálva, elégedetten szívta magába az édes anyatejet, mit sem törődve a körülötte állókkal. Miért is törődött volna velük -- számára most csak az anyja létezett. Nem zavarta, hogy éppen sorra került volna, éhes volt, hát enni akart. És ez így van rendjén!

Szinte varázsütésre változtak meg az emberek. Az arcokra harag helyett mosoly költözött. Valami csodálatos megnyugvás vett erőt mindenkin, és még az idő is gyorsabban telt. Hiszen volt miről beszélgetni. Mert a szoptatásról minden anyukának eszébe jutott egy-egy jó vagy rossz emlék, amit itt és most el lehetett mondani, meg lehetett beszélni.
Hálával tartozunk a kis csöppségnek, aki mindannyiunk szívét megmelengette.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Monitor

Póda Erzsébet

Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.

2020.10.15.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2020.10.5.    2


Bánásmód

Póda Erzsébet

Avagy milyen tanácsokat ne adjunk a férjünknek...

2020.10.1.    8


Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.   


Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.   


Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3


A változás kora

Póda Erzsébet

Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.

2020.4.15.   


Minden rosszban van valami jó

Dr. Horváth Mária okleveles ápolónő

Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.

2020.3.21.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2020.3.7.   


Beszűkülés

Póda Erzsébet

Valószínűleg minden kornak megvolt a maga ökológiája.

2020.2.14.   


Kiskorúság

Póda Erzsébet

A vének tanácsáról már a bibliában is olvashatunk, az öregekről, akikre még az uralkodók is hallgattak.

2020.2.3.