A kis békéltető


Kovács Márta  2004.2.20. 21:47

Ilyenkor, influenzajárvány idején gyakrabban járunk orvoshoz. Ha valaki megbetegszik a családban, biztos, hogy néhány napon belül követője akad.

Tüsszögés, köhögés, nátha, fejfájás, láz vagy hőemelkedés és rossz közérzet a velejárói ennek a kellemetlen és ragályos nyavalyának. Sajnos ilyenkor az orvosi várótermek tömve vannak betegekkel. Aki várakozik, az beteg, és aki beteg, az rosszul érzi magát. És aki rosszul érzi magát, az általában türelmetlenebb, ingerlékenyebb, nyűgösebb a megszokottnál. A várakozás pedig ilyenkor nem néhány percig, inkább néhány óráig is eltart. Nem volt ez másképp a gyermekorvosnál sem. A szűk váróterem már reggel nyolckor megtelt. Szülőkkel és beteg gyerekekkel, a néhány hónapostól a tizenévesig. Tapasztalatból tudom, semmivel sem könnyebb beteg tizenévessel várakozni, mint egy csecsemővel. Hiába, aki beteg az beteg!

Ülőhely természetesen nem volt -- állóhely is alig. Szinte képtelenség volt követni, ki a soron következő. A gyerekek sírtak, a szülők egymással civakodtak a sorra kerülés miatt. De hirtelen csönd lett. Vagyis majdnem. Egyenletes szuszogás és mohó kortyolgatás, néha cuppogás hallatszott. Nem lehetett nem oda nézni, mindenki a hang forrását kutatta. A cigánylány talán tizennyolc éves lehetett, a babája tán két hónapos. Fehér pólyába bugyolálva, elégedetten szívta magába az édes anyatejet, mit sem törődve a körülötte állókkal. Miért is törődött volna velük -- számára most csak az anyja létezett. Nem zavarta, hogy éppen sorra került volna, éhes volt, hát enni akart. És ez így van rendjén!

Szinte varázsütésre változtak meg az emberek. Az arcokra harag helyett mosoly költözött. Valami csodálatos megnyugvás vett erőt mindenkin, és még az idő is gyorsabban telt. Hiszen volt miről beszélgetni. Mert a szoptatásról minden anyukának eszébe jutott egy-egy jó vagy rossz emlék, amit itt és most el lehetett mondani, meg lehetett beszélni.
Hálával tartozunk a kis csöppségnek, aki mindannyiunk szívét megmelengette.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2018.8.24.    14


A hotelszoba titkai

Oriskó Renáta

Valami megváltozott. Úgy tűnt, mintha egyik percről a másikra történt volna.

2018.8.20.    13


A telt idomok szépek

Joó Fruzsina

A nőideálok az évszázadok során mindig változtak.

2018.6.11.    60


Univécé

Póda Erzsébet

Az egyik ismerősöm szörnyülködve vette tudomásul, hogy világunk néhány országában léteznek uniszex (vagy semleges) vécék.

2018.5.9.    10


Amikor beszélgetünk

Oriskó Renáta

Vajon milyen az igazán jó, személyes beszélgetés felbolydult világunkban?

2018.4.12.    15


Amitől a pasik a falra másznak

Joó Fruzsina

Mi, nők, számtalanszor panaszkodunk a férfiakra, sírunk miattuk, elátkozzuk őket.

2018.4.4.    15


Randi

Póda Erzsébet

Ésszel is lehetünk szerelmesek…(?)

2018.4.2.  2    4


Pozitív igények

Póda Erzsébet

Borzasztó dolog történik velünk: téli időszak lévén hideg van!

2018.1.18.    5


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2018.1.3.    12


Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    16


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1