A mákos guba
Ha ma este kiszaladsz egy karika mákos gubával az utcára...
– Ha ma este kiszaladsz egy karika mákos gubával az utcára – magyarázta nagyanyám annak idején a szentestére készülődve –, és pont arra jön egy férfi, kérdezd meg a nevét! Olyan nevű lesz a férjed.
– Na persze! – mondtam nevetve nagyanyámnak. – Milyen őrültség ez, milyen babona ez már megint, mamuka?! És nagyokat kacarásztam a konyhában, miközben daráltam ősrégi darálónkon a mákot.
– Csak ne nevess, anyád is nevetett, de bezzeg, amikor kiszaladt és megkérdezte az éppen arra járó falubelit, akinek a neve Mátyás volt, már nem nevetett. Sőt megijedt, hogy sose megy férjhez, mert az egész faluban csak ennek az öreg bácsinak volt Mátyás a neve. És mi lett fiam, na mi lett? Elkerült Pozsonyba, és megismerkedett apáddal. Ez csak egy babona, de általában bejön – mondta még hozzá a nagyanyám, és rám kacsintott. Tizenhat éves voltam ekkor. Hm, megragadta fantáziámat, és úgy döntöttem, kipróbálom ezt a kis marhaságot, vacsoránál majd szépen lekapom apám villájáról az első mákos gubát (mert ez volt a használati utasítás a babona elvégzéséhez), és kirohanok az utcánkra. Már csak a kíváncsiság kedvéért is, és azért is, hogy nagyanyámnak bebizonyítsam, hogy ez csak egy babona.
Mindent szépen elterveztem. Nagyanyám jó szövetségesnek bizonyult, mert rajtunk kívül más nem tudott a tervemről.
Eljött a vacsora ideje. Mindenki leült. Én feszülten figyeltem, mikor tűzi apám villájára az első gubát, hirtelen lekaptam róla, és uzsgyi ki az utcára! Közben átfutott az agyamon: mi lesz, ha nem jön arra senki, és ha jön is, most hogyan kérdezzem meg, hogy hívják?
De nem sok időm volt gondolkozni. Kiléptem az ajtón, és legnagyobb meglepetésemre nem is egy, hanem két férfi ment el éppen akkor a mi házunk előtt!
A megdöbbenéstől megszólalni sem bírtam, nemhogy még a nevüket megkérdezzem! Gyorsan visszamentem a szobába, ahol már a többiek kíváncsian várták, hogy elmondjam, mi volt ez az egész.
Akkor nagyanyámmal együtt mindent elmeséltünk. Anyukám összecsapta kezét, és csak annyit mondott: Jajjaj , fiam, te most kétszer fogsz férjhez menni? Erre persze mindenki jót nevetett, én meg csak hümmögtem...
Mert persze, babona ide, vagy oda, sose lehet tudni, mit hoz az élet...
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2022.5.16.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2022.4.18. 2
Kiforgatott orvosi eskü
Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.
2022.2.1.
Riasztás
Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.
2022.1.10.
Kifordult világ
Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.
2022.1.9.
Megváltásra várva
Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.
2021.12.17.
Felejtés
Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!
2021.12.6.
Üresség
A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját
2021.12.6.
Mese vagy valóság
Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.
2021.11.10.
Menedék
Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...
2021.11.2.