Az élet apró örömei


Nagy Erika  2011.6.8. 4:31

Ülünk a vendéglő fedett teraszán, beszélgetünk, isszuk a hideg kofolát, hogy könnyebben elviseljük a kánikula okozta felhevülést.

Beszélgetünk, mindenről, kellemesen, fesztelenül. Komoly dolgok is felmerülnek, olyanok, amelyek egy életen át elkísérnek bennünket.

Kellemetlen emlékek, fájdalmak, amelyeket jó néha kimondani, főleg olyanok előtt, akik hasonlóan átélték az élet megpróbáltatásait. A beszélgetőtársaim arról elmélkedtek, milyen az, amikor egy csemetének csodálatos gyermekkor adatik meg. Amikor van szerető apa és anya, vannak nagyszülők, testvérek, olyanok, akikre mindig lehet számítani, nincs alkoholizáló szülő, aki pokollá teszi gyermeke életét. Jutott nekik is a rosszból éppen elég, annyi, hogy úgy döntöttek, a saját gyermekeiknek nyugodt, békés, veréstől, szidalmaktól mentes életet biztosítanak. Majd Veca megszólalt, hogy ha úgy érzi valaki, hogy a gyermek a fejére nő, nem árt azért olykor fegyelmezni. Tenyérrel, és nem nagyot, csak akkorát, hogy érezze, tudja, van egy határ. Ezen vita alakult ki, mert Hajni azt mondta, „NEM!” Mikor évekkel ezelőtt kiszabadult abból a pokolból, ahol élt, hónapokig arra ijedt fel éjszakánként, hogy ordibálnak, veszekednek, marakodnak a feje felett a szülei. Majd rájött, rémálmok gyötrik, nem szabadul a múlttól. Titokban mindig irigyelte azokat, akiket féltő kezek óvták, segítették, azokat, akik ajándékot kaptak, ha születésnapjuk volt, azokat, akik nyaralni mentek és élményekkel jöttek haza.

Nem könnyű az élet, nem könnyű egy alkoholizáló családban úgy felnőni, hogy a szenvedő alany mindent másképpen csináljon, mint amiben része volt. De lehetséges. Nem kell sok hozzá, csak az, hogy megtaláljuk a párunkat, azt az embert, aki szereti a családját. Majd meg kell tanulnunk együtt élni, megbocsátani, kompromisszumot kötni, úgy élni, hogy minden apróságban örömöt találjunk, s nem azért keseregni, hogy „nekem miért nem…?”

Jó volt együtt lenni, beszélgetni fesztelenül, mint amikor nyaralás közben beülünk egy étterembe, kávézóba és nem észleljük az idő múlását. Majd sajnálni kezdtük a felső tízezerhez tartozókat, azokat, akik mindent pénzben mérnek. A rangot, a boldogságot, de még a szexet is. A partikon méregdrága ruhákban villognak, olyan italt isznak, olyan ételt esznek, amelyeknek mi még a nevüket sem hallottuk soha. Erre mi is megéheztünk, rendeltünk is jó kis csülkös káposztalevest, aminek már az intenzív illatától nagyokat nyeldestünk. Meg is állapítottuk, miközben a levest élvezettel kanalaztuk, hogy azok, akik a legelőkelőbb étteremben fogyasztják el a vacsorájukat, hozzánk képest úgy érezhetik magukat, mint akit az inkvizíció kínoz egy sötét pincében. Elhihetik, nem túlzok, láttam már ilyet.

Hárman voltunk, hárman, akik örültünk egymásnak. S hogy mi kellett ehhez? Nem pénz, nem hatalom, csak az a képesség, amely lehetővé teszi, hogy észrevegyük magunk körül a jót, a szépet, a szeretnivalót. Mindenben ott bujkál a jó, még ha néha nagyítóval is kell azt keresni. Tudatosabban kell figyelni a körülöttünk zajló dolgokra, és észrevenni azt a valamit, amit addig nem. Például a boldog, elégedett embereket, akiknek jó a kisugárzásuk. Akik pozitívak és jóakaratúak, nagy bennük a tolerancia.

Azt azonban ne feledjük, ha meg is találjuk őket, az élet sohasem nyújt garanciákat, csak lehetőségeket. S ezekkel a lehetőségekkel élni lehet…



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Uborkaszezon?

Nagy Csivre Katalin

A felszínen úgy tűnik, minden rendben van, de figyeljünk: forrong a mélység!

2022.7.22.   


Egy kép, ezer szó

Nagy Csivre Katalin

Egy kép többet ér ezer szónál... Bevezetés a Tarot és más "furcsaságok" rejtelmeibe.

2022.6.6.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2022.5.16.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2022.4.18.    2


Labirintusra kergetve

Póda Erzsébet

A hétmilliárd megmondóember korában nem könnyű az újságírónak.

2022.3.28.   


Sapkaárusok

Nagy Csivre Katalin

A cikkben ez a hasonlat a mai vírusos-háborús világunkra. Olvassuk!

2022.3.16.  1   


Kiforgatott orvosi eskü

Nagy Csivre Katalin

Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.

2022.2.1.   


Riasztás

Póda Erzsébet

Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.

2022.1.10.   


Kifordult világ

Nagy Csivre Katalin

Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.

2022.1.9.   


Megváltásra várva

Nagy Csivre Katalin

Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.

2021.12.17.   


Felejtés

Póda Erzsébet

Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!

2021.12.6.   


Üresség

Póda Erzsébet

A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját

2021.12.6.