Az élet apró örömei


Nagy Erika  2011.6.8. 4:31

Ülünk a vendéglő fedett teraszán, beszélgetünk, isszuk a hideg kofolát, hogy könnyebben elviseljük a kánikula okozta felhevülést.

Beszélgetünk, mindenről, kellemesen, fesztelenül. Komoly dolgok is felmerülnek, olyanok, amelyek egy életen át elkísérnek bennünket.

Kellemetlen emlékek, fájdalmak, amelyeket jó néha kimondani, főleg olyanok előtt, akik hasonlóan átélték az élet megpróbáltatásait. A beszélgetőtársaim arról elmélkedtek, milyen az, amikor egy csemetének csodálatos gyermekkor adatik meg. Amikor van szerető apa és anya, vannak nagyszülők, testvérek, olyanok, akikre mindig lehet számítani, nincs alkoholizáló szülő, aki pokollá teszi gyermeke életét. Jutott nekik is a rosszból éppen elég, annyi, hogy úgy döntöttek, a saját gyermekeiknek nyugodt, békés, veréstől, szidalmaktól mentes életet biztosítanak. Majd Veca megszólalt, hogy ha úgy érzi valaki, hogy a gyermek a fejére nő, nem árt azért olykor fegyelmezni. Tenyérrel, és nem nagyot, csak akkorát, hogy érezze, tudja, van egy határ. Ezen vita alakult ki, mert Hajni azt mondta, „NEM!” Mikor évekkel ezelőtt kiszabadult abból a pokolból, ahol élt, hónapokig arra ijedt fel éjszakánként, hogy ordibálnak, veszekednek, marakodnak a feje felett a szülei. Majd rájött, rémálmok gyötrik, nem szabadul a múlttól. Titokban mindig irigyelte azokat, akiket féltő kezek óvták, segítették, azokat, akik ajándékot kaptak, ha születésnapjuk volt, azokat, akik nyaralni mentek és élményekkel jöttek haza.

Nem könnyű az élet, nem könnyű egy alkoholizáló családban úgy felnőni, hogy a szenvedő alany mindent másképpen csináljon, mint amiben része volt. De lehetséges. Nem kell sok hozzá, csak az, hogy megtaláljuk a párunkat, azt az embert, aki szereti a családját. Majd meg kell tanulnunk együtt élni, megbocsátani, kompromisszumot kötni, úgy élni, hogy minden apróságban örömöt találjunk, s nem azért keseregni, hogy „nekem miért nem…?”

Jó volt együtt lenni, beszélgetni fesztelenül, mint amikor nyaralás közben beülünk egy étterembe, kávézóba és nem észleljük az idő múlását. Majd sajnálni kezdtük a felső tízezerhez tartozókat, azokat, akik mindent pénzben mérnek. A rangot, a boldogságot, de még a szexet is. A partikon méregdrága ruhákban villognak, olyan italt isznak, olyan ételt esznek, amelyeknek mi még a nevüket sem hallottuk soha. Erre mi is megéheztünk, rendeltünk is jó kis csülkös káposztalevest, aminek már az intenzív illatától nagyokat nyeldestünk. Meg is állapítottuk, miközben a levest élvezettel kanalaztuk, hogy azok, akik a legelőkelőbb étteremben fogyasztják el a vacsorájukat, hozzánk képest úgy érezhetik magukat, mint akit az inkvizíció kínoz egy sötét pincében. Elhihetik, nem túlzok, láttam már ilyet.

Hárman voltunk, hárman, akik örültünk egymásnak. S hogy mi kellett ehhez? Nem pénz, nem hatalom, csak az a képesség, amely lehetővé teszi, hogy észrevegyük magunk körül a jót, a szépet, a szeretnivalót. Mindenben ott bujkál a jó, még ha néha nagyítóval is kell azt keresni. Tudatosabban kell figyelni a körülöttünk zajló dolgokra, és észrevenni azt a valamit, amit addig nem. Például a boldog, elégedett embereket, akiknek jó a kisugárzásuk. Akik pozitívak és jóakaratúak, nagy bennük a tolerancia.

Azt azonban ne feledjük, ha meg is találjuk őket, az élet sohasem nyújt garanciákat, csak lehetőségeket. S ezekkel a lehetőségekkel élni lehet…



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Üresség

Póda Erzsébet

A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját

2021.11.18.   


Mese vagy valóság

Póda Erzsébet

Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.

2021.11.10.   


Menedék

Póda Erzsébet

Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...

2021.11.2.   


Különös jövő

Nagy Csivre Katalin

A világ számomra kezd teljesen felismerhetetlenné válni, illetve lehet, hogy eddig vak voltam. Vadonatúj mintákra épülő új korszak kezdődik.

2021.11.2.   


Esküszegés

Nagy Csivre Katalin

Krisztus előtt kb. 400-ban hangzott el Hippokratész kijelentése: „A beteg java a legfőbb törvény! (Salus aegroti, suprema lex esto!)

2021.10.28.   


Látszatvilág

Póda Erzsébet

Az emberiség apró kis tagjai – akik hatalmas és erős tömeget alkotnak, de nem irányítanak – évezredek óta ugyanazokkal a gondokkal küszködnek.

2021.8.22.   


Hátsó szándék

Fodor Tekla

Mutogatós bácsik helyett anyámasszony katonái?

2021.8.6.  1   


Ne gyere közel!

Nagy Csivre Katalin

A híradások tele vannak azzal a témával, amiről én most NEM kívánok írni.

2021.5.11.  1   


A bűvös szív

Dráfi Emese

Láttam, ahogy hirtelen megáll, és visszanéz a nagy piros szívre, majd odalép, és belebámul a rácson keresztül a rengeteg színes kupakba.

2021.4.19.   


Szeretet-teszt

Dráfi Emese

„Bárhogy is legyen, a szeretet mindent legyőz.”

2021.1.26.   


Karácsonyi adok-kapok

Kovács Márta

Ilyenkor, a karácsonyi ünnepek előtt, szép számmal elszaporodik az üzenetek, levelek száma, melyekben a segítségünket kérik.

2020.12.17.    17


Válás?

Póda Erzsébet

Mintha megöregedett volna az utóbbi időben.

2020.11.6.  1    5