Az élet apró örömei


Nagy Erika  2011.6.8. 4:31

Ülünk a vendéglő fedett teraszán, beszélgetünk, isszuk a hideg kofolát, hogy könnyebben elviseljük a kánikula okozta felhevülést.

Beszélgetünk, mindenről, kellemesen, fesztelenül. Komoly dolgok is felmerülnek, olyanok, amelyek egy életen át elkísérnek bennünket.

Kellemetlen emlékek, fájdalmak, amelyeket jó néha kimondani, főleg olyanok előtt, akik hasonlóan átélték az élet megpróbáltatásait. A beszélgetőtársaim arról elmélkedtek, milyen az, amikor egy csemetének csodálatos gyermekkor adatik meg. Amikor van szerető apa és anya, vannak nagyszülők, testvérek, olyanok, akikre mindig lehet számítani, nincs alkoholizáló szülő, aki pokollá teszi gyermeke életét. Jutott nekik is a rosszból éppen elég, annyi, hogy úgy döntöttek, a saját gyermekeiknek nyugodt, békés, veréstől, szidalmaktól mentes életet biztosítanak. Majd Veca megszólalt, hogy ha úgy érzi valaki, hogy a gyermek a fejére nő, nem árt azért olykor fegyelmezni. Tenyérrel, és nem nagyot, csak akkorát, hogy érezze, tudja, van egy határ. Ezen vita alakult ki, mert Hajni azt mondta, „NEM!” Mikor évekkel ezelőtt kiszabadult abból a pokolból, ahol élt, hónapokig arra ijedt fel éjszakánként, hogy ordibálnak, veszekednek, marakodnak a feje felett a szülei. Majd rájött, rémálmok gyötrik, nem szabadul a múlttól. Titokban mindig irigyelte azokat, akiket féltő kezek óvták, segítették, azokat, akik ajándékot kaptak, ha születésnapjuk volt, azokat, akik nyaralni mentek és élményekkel jöttek haza.

Nem könnyű az élet, nem könnyű egy alkoholizáló családban úgy felnőni, hogy a szenvedő alany mindent másképpen csináljon, mint amiben része volt. De lehetséges. Nem kell sok hozzá, csak az, hogy megtaláljuk a párunkat, azt az embert, aki szereti a családját. Majd meg kell tanulnunk együtt élni, megbocsátani, kompromisszumot kötni, úgy élni, hogy minden apróságban örömöt találjunk, s nem azért keseregni, hogy „nekem miért nem…?”

Jó volt együtt lenni, beszélgetni fesztelenül, mint amikor nyaralás közben beülünk egy étterembe, kávézóba és nem észleljük az idő múlását. Majd sajnálni kezdtük a felső tízezerhez tartozókat, azokat, akik mindent pénzben mérnek. A rangot, a boldogságot, de még a szexet is. A partikon méregdrága ruhákban villognak, olyan italt isznak, olyan ételt esznek, amelyeknek mi még a nevüket sem hallottuk soha. Erre mi is megéheztünk, rendeltünk is jó kis csülkös káposztalevest, aminek már az intenzív illatától nagyokat nyeldestünk. Meg is állapítottuk, miközben a levest élvezettel kanalaztuk, hogy azok, akik a legelőkelőbb étteremben fogyasztják el a vacsorájukat, hozzánk képest úgy érezhetik magukat, mint akit az inkvizíció kínoz egy sötét pincében. Elhihetik, nem túlzok, láttam már ilyet.

Hárman voltunk, hárman, akik örültünk egymásnak. S hogy mi kellett ehhez? Nem pénz, nem hatalom, csak az a képesség, amely lehetővé teszi, hogy észrevegyük magunk körül a jót, a szépet, a szeretnivalót. Mindenben ott bujkál a jó, még ha néha nagyítóval is kell azt keresni. Tudatosabban kell figyelni a körülöttünk zajló dolgokra, és észrevenni azt a valamit, amit addig nem. Például a boldog, elégedett embereket, akiknek jó a kisugárzásuk. Akik pozitívak és jóakaratúak, nagy bennük a tolerancia.

Azt azonban ne feledjük, ha meg is találjuk őket, az élet sohasem nyújt garanciákat, csak lehetőségeket. S ezekkel a lehetőségekkel élni lehet…



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2024.3.9.   


Előjogok

Nagy Csivre Katalin

Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.

2023.10.11.   


Gondolatok a szabadságról

Nagy Csivre Katalin

A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...

2023.9.13.   


Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2023.7.25.    14


Jótékonyság

Póda Erzsébet

Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.

2023.5.30.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2023.5.16.   


Előregyártott jövő

Nagy Csivre Katalin

1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…

2023.5.15.   


Egy szakítás után

Poór Marianna

Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.

2023.4.28.    16


Hazudni szabad?

Nagy Csivre Katalin

Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?

2023.4.9.   


Sokasodó furcsaságok

Nagy Csivre Katalin

Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...

2023.3.7.   


Szivárványos világbéke

Póda Erzsébet

A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.

2023.1.23.   


Ünneplés

Póda Erzsébet

Pár éve még arról cikkeztünk, miért nem tudjuk a helyén kezelni az év egyes ünnepeit.

2022.12.11.    6