Didergés


Nagy Erika  2007.12.17. 12:49

A dohányzás káros hatása az erkölcsre és didergés a kultúrházban.

Novemberben Romániába, Nagyváradra, utaztam, hogy tiszteletemet tegyem a költőóriás, Ady Endre 130. születésnapjára rendezett ünnepségen.

Az út nem volt zökkenőmentes. Mondhatnám azt is, hogy rosszul kezdődött számomra a határátlépés. A hosszú és fáradságos út után a borsi határátkelőnél megpihentünk. Ebben nincs semmi különös, de ami ezután következett, az először megrémített, majd napokig kínosan mosolyogtam rajta. Őszintén bevallom, van egy káros szenvedélyem. Nem dicsekszem vele, de most kénytelen vagyok pironkodva elárulni. Dohányzom. Így a pihenő arra is jó volt, hogy az órák óta elnyomott nikotinéhségemet csillapítsam. Közben arra is ügyeltem, hogy az út mellett állva figyeljem a száguldó autókat, hogy az értünk jövő barátaink észrevegyenek bennünket.

Sötét volt, járkáltam fel-alá, kezemben a gyarlóságom tárgyával. Kis idő elteltével egy furgon állt meg mellettem, a benne ülő úriember letekerte az ablakot, és románul szólt hozzám szép bariton hangján. Tájékoztattam, nem értem szavait. Tovább folytatta, amiből kivettem, hogy az útlevelemet kéri. Ekkor az egyenruhát megpillantva már sejtettem, hogy rosszat cselekedtem. A sötétben előhalásztam a feneketlen táskámból a személyimet, majd átnyújtottam. Kis idő után visszakaptam, és amilyen gyorsan csak lehet, beültem az autóba. Percekig szólni sem tudtam, csak arra gondoltam, mi lett volna, ha az ősi mesterség gyanúja miatt előállítottak volna az őrsön. Megfogadtam, soha többet nem adok alkalmat arra, hogy portyázó utcalánynak nézzenek.

Másnap Érmindszentre indultunk, Ady szülőfalujába. Az út meglepő volt és tanulságos. Még hogy mi itt rosszul élünk?! Mondja és gondolja az, aki még nem járt arra. Úgy éreztem, hogy egy évszázadot visszamentem az időben. A célállomáson rengeteg ember várt arra, hogy mély főhajtással elhelyezze a tisztelet koszorúit. Dermesztő hideg volt, de tűrtük alázattal. A koszorúzás után a helyi református templomba vonultunk, gondolván, ott elviselhetőbb lesz a hideg.

Tévedtünk, mert mikor véget ért az istentisztelet és az emlékező műsor, már csak sejtésem volt arról, hogy vannak végtagjaim. De sebaj, gondoltuk, majd a kultúrházban kiolvadunk. Ott várt ránk ugyanis a beharangozott, finom disznótoros ebéd. Majd jött az újabb hidegzuhany. Egy jéghideg, fűtés nélküli terembe nyitottunk be, ami engem inkább emlékeztetett egy pajtára, mint a kultúra házára. Ne nyafogjunk, gondoltam, örüljünk a szívélyes vendéglátásnak! Mert abból viszont nem volt hiány. Amit adtak, önzetlenül, tiszta szívből adták.

A több mint hatórás didergés, és kiadós nátha ellenére örülök, hogy ott lehettem. Mert annak, hogy másként is élnek a huszonegyedik században az emberek, mint mi itthon, csak így lehettem a tanúja.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Válás?

Póda Erzsébet

Mintha megöregedett volna az utóbbi időben.

2020.11.6.    5


Monitor

Póda Erzsébet

Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.

2020.10.15.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2020.10.5.    2


Bánásmód

Póda Erzsébet

Avagy milyen tanácsokat ne adjunk a férjünknek...

2020.10.1.    8


Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.   


Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.   


Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3


A változás kora

Póda Erzsébet

Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.

2020.4.15.   


Minden rosszban van valami jó

Dr. Horváth Mária okleveles ápolónő

Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.

2020.3.21.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2020.3.7.   


Beszűkülés

Póda Erzsébet

Valószínűleg minden kornak megvolt a maga ökológiája.

2020.2.14.