Dió meg rádió

Hubert Tamás  2012.12.23. 15:46

Az apa Mikuláskor gondolt egyet, és kibelezett 6-8 diót. A dióbelet megette, a vigyázva kettéválasztott dióhéjakat meg párosítva félretette.

Odaült az internet elé és gondolatokat keresett. Olyanokat, amelyek megtetszenek neki, ünnepvárókat, jobbátevőket. A diószámnak megfelelő gondolatokat kinyomtatta, vékony csíkokra vágta a szöveget, összehajtogatta és belehelyezte a fél dióhéjba. Belemártotta ragasztóba a dióhéj egyikét, és jól összenyomva a feleket elkészítette a gondolat-diót. Majd valamennyit lefújta ezüst festékkel, és reggelre kitette a konyhaasztalra.
Várta, mi lesz.
És mi lett?
A feleség és a gyerekek először csak tologatták ide-oda az ezüst-gondolat-diókat a kistányéron. Majd az apa is „rácsodálkozott”: miféle diók ezek? Nézzük meg, törjük fel!
Megtörtént. Nagyot néztek a gyerekek, meg a feleség is. Előbújtak a gondolatok a dióhéjból.
Ilyenek:
„Csak a jó ember lehet igazán boldog.
Nem az ajándék értéke számít, hanem a szeretet az ember szívében.
A karácsonyi csoda a szívedben lakik.
Talán ünnepet nem is vehetsz boltban, mert az ünnep inkább benned, legbelül van.
Ne feledd, ha a karácsony hiányzik a szívedből, akkor a fa alatt sem találsz rá!"

Bakot lőttem, gondolta az apa egy pillanatig.
Nem valók már ilyen gondolatok a dióba.
Inkább olyanokat kellett volna beletennem, mint:
„Légy rossz! Spórolj meg egy utat a Mikulásnak!
A Mikulásnak teljesen igaza van, hogy évente csak egyszer megy az emberek közé.
A Mikulás azért olyan vidám, mert tudja, hol laknak a rossz kislányok."

A kisebbik gyerek szegte meg a dióhéjak csendes belezését, amikor azt mondta: tegyük félre a szöveget. Olyan gondolatok ezek, amelyek valamilyen űrt töltenek ki bennem. A gondolatok most is egy parafatáblán lógnak a konyhában. Az ezüst-dióhéjakat kidobták.

Valamivel később az apa felfigyelt a rádióban egy beszélgetésre. Gimnazisták okoskodnak a karácsonyról – gondolta. Mígnem, azt hallotta (majdnem leesett a székéből), hogy bizony náluk, a nagy, drága ajándékvásárlásra már évek óta nem fecsérelnek idegeket, energiákat, pénzt. Utóbbiból úgysincs igazán. Hanem minőségi időt fordítanak egymásra. Mégpedig karácsony előtt az adventben, aztán karácsonykor, meg karácsony után is. Egészen a következő adventig.

Hm, gondolta az apa, no mi is az a minőségi idő? És a rádióban beszélgető fiatalok már mondták is, hogy: nem „valamit”, hanem „valakit” adok ajándékba karácsonyra – magamat.

Az apa pedig – mint annyiszor máskor, bepötyögtette a világháló keresőjébe, amit a rádióban hallott, hogy minőségi idő.
A sorrendben a harmadik találat ez volt: Mit jelent a minőségi idő?
Írta: Gary Chapman (aki egyébként az egyik legkiválóbb amerikai párkapcsolati szakértő és író és „az öt szeretetnyelv" sorozat szerzője.)
A minőségi idő azt jelenti, hogy teljes, osztatlan figyelmeddel ajándékozod meg a párodat. Ha pl. tévénézés vagy újságolvasás közben beszélgetsz a társaddal, fél szemmel/füllel az újságba bújva, illetve a képernyőre tapadva, és mindeközben oda is figyelsz, meg nem is figyelsz oda a párodra, akkor ez nem számít minőségi időnek. Ha viszont együtt néztek meg egy tévéprogramot, és ezt követően megbeszélitek egymással a látottakat, hallottakat, megosztva egymással gondolataitokat, érzéseiteket, akkor az már minőségi időnek tekinthető. Ilyenkor az a fontos, hogy elsősorban a párodra koncentrálsz, és csak másodsorban a programra.
Azoknak, akiknek a minőségi idő az legfőbb szeretet-nyelvük, semmi sem fontosabb annál, minthogy párjuk teljes, odaadó figyelmét megkapják. Ők ezen keresztül érzik a legjobban, hogy a párjuk igazán szereti őket. Számukra a „körítés" (vagyis az, hogy mi is tulajdonképpen a közös program) nem is annyira fontos, a lényeg az, hogy együtt legyenek.

Az apának a párján kívül gyermekei, barátai, munkatársai is vannak, akikkel gyakran kell az időt együtt töltenie.
Dió és rádió. Meg minőségi idő. Karácsonytól karácsonyig.
Gyakran kapja magát azon az apa, hogy ezek a gondolatok járnak a fejében... májusban is.

Hozzászólások

@

Küldés