Ég veled, Etka Anyó!

Kabók Zita  2013.4.5. 4:42

A jóga világába Etka anyó vezetett be, amikor tinédzser koromban részt vehettem a tréningjén.

Szerencsésnek érzem magam, hogy egy nagyszerű mestertől tanulhattam meg azt, hogy a mozgás öröm lehet nemcsak a test, hanem a lélek számára is. Az oktatására véletlenül kerültem, mert édesanyám megbetegedett, és engem küldött el maga helyett. Ma is emlékszem, hogy az óra végén majd kicsattantam a bennem felhalmozódott energiától, olyan sebesen tekertem a biciklin hazafelé.

A tréning a helyi kultúrházban volt. Etka anyó a színpadról mutatta a gyakorlatokat, néha lejött, hogy ellenőrizzen bennünket, helyesen mozgunk-e. Úgy ugrabugrált több, mint hetvenévesen, s olyan vidám volt, mint egy kisgyerek.
Mindig mosolygott, s ha valakinek nehezére esett a gyakorlat azt mondta: – Fáj, aranyom? Akkor ne csináld!
Kecsesen járt fel-alá, hullámos, őszes haja szinte lobogott, sugárzott belőle a kedvesség, a szeretet és az energia, csengő hangjától zengett a terem. Biztatott bennünket, hogy tegyük a helyére a fejünket, hogy átjárjon bennünket a friss oxigén, és meríthessünk abból a végtelen energiahalmazból, amelyben élünk. Gyermekének tekintett, és annak is nevezett mindnyájunkat. Néha felálltunk és körbejártunk a teremben, hogy a helyes testtartást és a séta közbeni rugózást gyakoroljuk. A nyakcsigolyánk megérintésével tanította meg velünk, hogyan kell egyenes testtartásban ellazulni. Olyan nyújtógyakorlatokat sajátítottunk el, mellyel minden egyes csigolyánkat átmasszíroztuk. Mint a kisgyerekek, úgy tekertük, csavartuk a hátgerincünket. A gyakorlatok után már nem is esett jól, ha meggörbültünk. A lazítás közben fejre állt, hogy mélyebb legyen a hangja, mert akkor nyugtatóbb hatást tudott ránk gyakorolni.

A mozgás alapjait a csecsemőkéhez és kisgyermekekéhez hasonlította, hiszen ők még egyenesen tartják a gerincüket, nincs szükségük támaszkodó eszközre. Lazító és szorító mozgást végeznek a babakocsiban, mellkas-domborítással nyúlnak a körülöttük lévő tárgyakhoz. Az egyik résztvevő kisbabáját is megcsodáltuk, hogy meg is bizonyosodjunk erről. Mindnyájunk ezzel a rugalmassággal jött a világra, de mire felnövünk, elfelejtjük a magunkkal született képességeket, ellustulunk és meggörbülünk. Ezeket a mélyen elnyomott mozgásformákat tanította Etka anyó újra meg velünk. Olyan technikát alkalmazott, melyet a mindennapi életben is használhattunk: hogyan nyúljunk a tárgyakért, hogyan vasaljunk, hogyan emeljünk fel egy dobozt, hogyan kertészkedjünk. Hiszen a belső izmainkat mindig tudjuk edzeni, még a buszmegállóban is, várakozás közben. Ha valamink fáj, meg tudjunk növelni a vérkeringést az adott ponton akár azzal, ha csak odahelyezzük a tenyerünket elalváskor. Az a fontos, hogy a helyes testtartást és mozgást a nap minden órájában végezzük.
Megtanított arra, hogy fel tudjuk használni a saját energiánkat a gyógyításra. Ha összetesszük a két talpunkat és a tenyerünket a szemhéjunkra helyezzük, belső erő, gyógyító forróság fog bennünket eltölteni.

A testünk felfedezésére ösztönzött bennünket, hiszen önmagunkra mindig számíthatunk, még akkor is, ha éhesek vagy szomjasak vagyunk. Nyelvünk szopogatásával az éhségérzetet is enyhíthetjük.

Szerinte az az állításunk, hogy hullafáradtak vagyunk és nincs erőnk – hazugság. Hiszen végtelen energiahalmazban élünk, mely kimeríthetetlen! A láthatatlan energiában, melyet, ha felismerünk, mi is lebegni fogunk.

A talajra tett emlékkönyvünkbe állva, kinyújtott lábbal, egyenesen hajolva írta, hogy: Végtelen szeretettel: Etka anyó


...Életének 93. évében húsvétvasárnap elhunyt az Etka anyókét ismert szegedi Kártyikné Benke Etka, az Etka-jóga megalkotója... – tudtuk meg a sajtóból.


Etka anyó szívbetegen, nyitott hátgerinccel jött világra. 55 éves koráig küzdött testi problémáival, ekkor azonban úgy döntött, kezébe veszi az életét, és megalkotta, saját mozgásterápiáját, az Etka-jógát.

Az elnevezéssel ellentétben nem klasszikus jógagyakorlatok voltak ezek. Etka anyó elmélete ugyanis az volt, hogy olyan mozgásformákat kell végeznünk, amilyenekkel születtünk, amilyeneket a gyermek is végez ösztönösen. Úgy vélte, a gyermek még frissen és üdén kapálózik, később azonban eltanulja az öregektől az összeesést, és onnantól már más lesz a mozgása, kevésbé természetes.

„Amikor negyvenéves voltam, én is azt gondoltam, hogy már öreg vagyok. Most 93 évesen pedig már más a véleményem. Mostanra tudatosult bennem, hogy kor nincs, időtlenek vagyunk. A természet sem számol percben, órában – ezeket mi találtuk ki, hogy átláthatóbbá tegyük az életünket. Nem a korunk függvénye, hogy mennyire tudunk illeszkedni a körülményekhez" – nyilatkozta korábban a szegedma.hu-nak.


„Mozdulj te is úgy, ahogyan kezdted, meglepődsz, hogy mit bír el a tested:"

GYERMEKEM

Annyit kell csak tenned minden percben
mozduljál mindig természetesen
nem lesz számodra soha nehézség
megoldásra, benned a bölcsesség
sohase feledd, minden művészet művészete
a lehetőségeinkkel való élni tudás művészete!!!

Etka Anyó



Fotók:
1.Etka Anyó (Internet)
2. Etka Anyó aláírása
3.A cikk szerzője tinédzser korában (jobbról az első) Etka Anyó társaságában (a szerző archívumából)

Hozzászólások

@

Küldés