Embernek születünk
Mindenki egyedül küzd, szenved, és próbál ellenállni az élet viharainak.
Nap múlik nap után, s a buszon ülök. Percek mennek percek után, s én gondolkodom.
Arcomon az aranyló nap sugarai simítanak végig, mellettem suhan a táj, a fák zöld levelein a reggeli harmat vize csillan, mint Tündér Ilona kertjében. Mozog az egész világ, csak én ülök, kering körülöttem múlt, jelen, s jövő. Eszembe jut minden, ami volt, ami van, s egész lelkem a jövőbe vonul. Mint varázsütés, úgy ér a tény, hogy én csak egy vízcsepp vagyok csupán… Egy a sok közül a tengerben, az összekapaszkodó társak tömegében. Érzem, erősen tartjuk egymást. Tudjuk, egyedül semmit sem érünk, mint ahogy eső nélkül mit sem ér a napsütés. Szorosan egymáshoz bújunk, s ha kell, odasúgjuk: Tarts ki még! S kitartunk… Egymás kedvéért.
Így kellene lennie ennek az egész világon. De nincs így. Mindenki egyedül küzd, szenved, és próbál ellenállni a viharos szélnek. A csalódások, a harcok, a fájdalom úgy hasít belénk, mint a fagy éles karma. Mert ez a világ rendje. Megszületünk, teli tüdőből ordítva, tudatlanul, mit sem sejtve a világ csúnya, rossz oldaláról. Kezünkkel kapkodunk a játékaink után, néha jóízűen eszünk egy maroknyi földet, megkóstoljuk a fű ízét. A szeretet hangjára kelünk és fekszünk, anyánk meleg, csitító szava nyugtat, ha baj van. Apa fel-feldob néha a magasba, miközben mi hangosan sikongatunk. Tökéletesnek látszik a világ.
Aztán növekszünk, fokozatosan fejlődünk. Megtanulunk járni, beszélni, jönnek az iskolaévek. Az első harcok, kudarcok, szerelmek és csalódások. Utálni kezdjük a tanulást, de azért szívesen beülünk a padba a barátokkal, s a dolgozatokat is átvészeljük valahogyan. Törtetünk felfelé, társul kapjuk az igaz barátokat. Persze gyakran elesünk, akkora erővel vág pofon minket az élet. Mert az igaz barátok lehetnek hamisak, a kötelességek nagy terhek. Lassan, de biztosan rá kell jönnünk, hogy az élet csúnya tud lenni. Mert a szerelem szép, de lehet keserves is. Szerethetünk, de nem biztos, hogy viszontszeretnek.
Aztán, mikor munkába állunk, már nincs mese. Meglátjuk, hogy a kifli és a tej nem az égből kerül a hűtőbe, hanem az üzletből, arra pedig a pénz a zsebből, azt pedig a zsebbe csak kemény munka után tehetjük. Lejár Csipkerózsika és Hamupipőke szezonja. Nem mindig csak a jó győz. Néha a gonosz mostohának is lehet jó napja -- s ez így megy, míg világ a világ, s még két nap.
Talán az egész lét lényege, hogy rájöjjünk, miért is élünk. Először azt hisszük, semmiért. Csak élni kell. Aztán a tanulásé a főszerep, a munkáé, a barátoké és a szórakozásé. Mert mi másért kellene léteznünk, mint hogy jól éljünk?
Pedig nem a munka a legnagyobb kihívás, és nem is a jólét. Nem is az, hogy ,,élünk” . Hanem, az „hogyan élünk”. Mert embernek születtünk -- de milyennek? S vajon képesek vagyunk azok is maradni…?
Ezerszer sírunk, egyszer nevetünk, hosszú éveken át, mire beletanulunk. S amikor már tudjuk, mit akarunk és miért. Amikor már tudjuk, hogyan küzdjünk a célunkért. Amikor már nem leszünk önzők. Amikor már ráébredünk valójában mi is az a szeretet, akkor elmondhatjuk, de csak akkor: Ember lettem!
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Karácsonyi adok-kapok
Ilyenkor, a karácsonyi ünnepek előtt, szép számmal elszaporodik az üzenetek, levelek száma, melyekben a segítségünket kérik.
2020.12.17. 17
Monitor
Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.
2020.10.15.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2020.10.5. 2
Átverés vagy valóság?
Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...
2020.9.9.
Fogalomvadászat
Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?
2020.7.30.
Szétválasztott családok
Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!
2020.5.31.
Levél az Édesanyának
Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.
2020.5.2. 2 3
A változás kora
Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.
2020.4.15.
Minden rosszban van valami jó
Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.
2020.3.21.