Embernek születünk


Puha Andrea  2007.9.15. 11:48

Mindenki egyedül küzd, szenved, és próbál ellenállni az élet viharainak.

Nap múlik nap után, s a buszon ülök. Percek mennek percek után, s én gondolkodom.

Arcomon az aranyló nap sugarai simítanak végig, mellettem suhan a táj, a fák zöld levelein a reggeli harmat vize csillan, mint Tündér Ilona kertjében. Mozog az egész világ, csak én ülök, kering körülöttem múlt, jelen, s jövő. Eszembe jut minden, ami volt, ami van, s egész lelkem a jövőbe vonul. Mint varázsütés, úgy ér a tény, hogy én csak egy vízcsepp vagyok csupán… Egy a sok közül a tengerben, az összekapaszkodó társak tömegében. Érzem, erősen tartjuk egymást. Tudjuk, egyedül semmit sem érünk, mint ahogy eső nélkül mit sem ér a napsütés. Szorosan egymáshoz bújunk, s ha kell, odasúgjuk: Tarts ki még! S kitartunk… Egymás kedvéért.

Így kellene lennie ennek az egész világon. De nincs így. Mindenki egyedül küzd, szenved, és próbál ellenállni a viharos szélnek. A csalódások, a harcok, a fájdalom úgy hasít belénk, mint a fagy éles karma. Mert ez a világ rendje. Megszületünk, teli tüdőből ordítva, tudatlanul, mit sem sejtve a világ csúnya, rossz oldaláról. Kezünkkel kapkodunk a játékaink után, néha jóízűen eszünk egy maroknyi földet, megkóstoljuk a fű ízét. A szeretet hangjára kelünk és fekszünk, anyánk meleg, csitító szava nyugtat, ha baj van. Apa fel-feldob néha a magasba, miközben mi hangosan sikongatunk. Tökéletesnek látszik a világ.

Aztán növekszünk, fokozatosan fejlődünk. Megtanulunk járni, beszélni, jönnek az iskolaévek. Az első harcok, kudarcok, szerelmek és csalódások. Utálni kezdjük a tanulást, de azért szívesen beülünk a padba a barátokkal, s a dolgozatokat is átvészeljük valahogyan. Törtetünk felfelé, társul kapjuk az igaz barátokat. Persze gyakran elesünk, akkora erővel vág pofon minket az élet. Mert az igaz barátok lehetnek hamisak, a kötelességek nagy terhek. Lassan, de biztosan rá kell jönnünk, hogy az élet csúnya tud lenni. Mert a szerelem szép, de lehet keserves is. Szerethetünk, de nem biztos, hogy viszontszeretnek.

Aztán, mikor munkába állunk, már nincs mese. Meglátjuk, hogy a kifli és a tej nem az égből kerül a hűtőbe, hanem az üzletből, arra pedig a pénz a zsebből, azt pedig a zsebbe csak kemény munka után tehetjük. Lejár Csipkerózsika és Hamupipőke szezonja. Nem mindig csak a jó győz. Néha a gonosz mostohának is lehet jó napja -- s ez így megy, míg világ a világ, s még két nap.

Talán az egész lét lényege, hogy rájöjjünk, miért is élünk. Először azt hisszük, semmiért. Csak élni kell. Aztán a tanulásé a főszerep, a munkáé, a barátoké és a szórakozásé. Mert mi másért kellene léteznünk, mint hogy jól éljünk?
Pedig nem a munka a legnagyobb kihívás, és nem is a jólét. Nem is az, hogy ,,élünk” . Hanem, az „hogyan élünk”. Mert embernek születtünk -- de milyennek? S vajon képesek vagyunk azok is maradni…?

Ezerszer sírunk, egyszer nevetünk, hosszú éveken át, mire beletanulunk. S amikor már tudjuk, mit akarunk és miért. Amikor már tudjuk, hogyan küzdjünk a célunkért. Amikor már nem leszünk önzők. Amikor már ráébredünk valójában mi is az a szeretet, akkor elmondhatjuk, de csak akkor: Ember lettem!



Hozzászólások

Bíró Szabolcs, 16. 09. 2007 15:38:51 ...
Gyönyörű! Imádom, amikor ilyen stílusban írsz! Remélem, még sok hasonló írást olvashatok tőled!
Pandi:), 16. 09. 2007 16:23:40
Abban megnyugodhatsz..meg meg is unhatsz:)Es koszonom:)
@


A rovat további cikkei

Ne gyere közel!

Nagy Csivre Katalin

A híradások tele vannak azzal a témával, amiről én most NEM kívánok írni.

2021.5.11.  1   


A bűvös szív

Dráfi Emese

Láttam, ahogy hirtelen megáll, és visszanéz a nagy piros szívre, majd odalép, és belebámul a rácson keresztül a rengeteg színes kupakba.

2021.4.19.   


Szeretet-teszt

Dráfi Emese

„Bárhogy is legyen, a szeretet mindent legyőz.”

2021.1.26.   


Karácsonyi adok-kapok

Kovács Márta

Ilyenkor, a karácsonyi ünnepek előtt, szép számmal elszaporodik az üzenetek, levelek száma, melyekben a segítségünket kérik.

2020.12.17.    17


Válás?

Póda Erzsébet

Mintha megöregedett volna az utóbbi időben.

2020.11.6.  1    5


Monitor

Póda Erzsébet

Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.

2020.10.15.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2020.10.5.    2


Bánásmód

Póda Erzsébet

Avagy milyen tanácsokat ne adjunk a férjünknek...

2020.10.1.    8


Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.   


Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.   


Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3