Fekete lepelben


Molnár Miriam  2006.6.29. 11:19

A Hetedik Avenuen ültem a buszon, amikor a kórházhoz közeli megállóban felszállt egy nő.

Szó szerint, tetőtől talpig feketében volt. Fekete ruhája a földig ért, a fejét is fekete kendő takarta, sőt az arcát is -- csak a sötét színű szemét lehetett látni. Füléből az iPod zenegép jellegzetes fehér zsinórjai lógtak, és azon gondolkodtam legelőször, mit is hallgathat egy ilyen eltakart nő? Moszlim imákat? Pop-zenét? A fülhallgatók által teljes volt elszigeteltsége, mert ha becsukta a szemét, és becsukta, miután helyet foglalt, még csak nem is hallotta, ami körülötte történt.

Azon kaptam magam, ahogy ezt a fiatal nőt figyeltem, hogy heves haragot kezdek érezni. Először nem is értettem miért, hiszen elméletben és általában a gyakorlatban is, elfogadom az embereknek az enyémtől eltérő vallását, életmódját, nézeteit, hacsak azok nem egyeznek meg a fasizmus és terrorizmus, vagy más, másoknak is ártani akaró dogma eszméivel.

Azt hiszem, azért voltam ilyen mérges az eltakart nő láttán, mert őt egy férfiak által uralt, nőellenes rendszer rejtette fekete selyem alá. Ez a nő viszont, akit a buszon láttam, minden jel szerint itt él. Úgy éreztem, a világnak ezen a részén nem kellene hagynia, hogy ilyet tegyenek vele – nem is hiszem, hogy egy USA-ban felnövekedett nő hagyná, hogy ilyesmire kényszerítsék. Igaz viszont, hogy amennyiben önként vállalta ez a fiatal nő, hogy egész lényét eltakarja – vallási, vagy bármilyen más okból -- azt tiszteletben kell tartani. Mégsem tudtam így viszonyulni hozzá.

Visszagondoltam később: én sem voltam mindig olyan öntudatos, mint ma. Érdekes módon engem nem a feminista irodalom, hanem a családom férfitagjai tanítottak meg a viselkedésükkel arra, hogyan nem szabad a nőkkel bánni. Nagyapám, aki egyébként remek nagyapa volt, sokszor lekezelően és durván szólt a nagymamámhoz, aki hagyta, sőt néha még erősítette, igazolta és mentegette az e fajta viselkedést. Apám másképpen volt tiszteletlen a körülötte lévő nőkkel, és ma már tudom, hogy nagyon korán belém ivódtak mindkét viselkedésminta apró jelei. Később, fiatal felnőtt koromban könnyedén azonosítottam azokat a kapcsolatokat, ahol az egyik fél, többnyire a férfi, tiszteletlenül bánt a másikkal.

Az egyenrangúságot és annak igényét viszont nem lehet senkire sem ráerőszakolni. Senki sem „szabadíthatja” fel ezt a feketébe burkolózó nőt, csak ő saját maga. Akkor viszont, ha erre sor kerül, segíteni kell őt, mint minden olyan embert, aki ki akarja szabadítani magát valamilyen bántalmazó helyzetből -- mert ha nincs más alternatíva, akkor félő, hogy mégis ott köt ki, ahonnan el akart jönni.

A sajtóból tudom, hogy Németországban vannak olyan központok, ahol azok a fiatal lányok kérhetnek menedéket, akiket szüleik akaratuk ellenére férjhez kényszeríteni. Ezek a lányok általában török családokban nőttek fel, ahol a szerelmi házasság még ritkaságszámba megy, viszont a fiatal lányok idősebb, tehetős férfiakhoz való hozzáadása megfelel a tradícióknak. Németországban viszont az ilyen viselkedés nem csak társadalmilag, hanem jogilag is elfogadhatatlan, így az állam megvédi ezeket a fiatal lányokat saját családjuktól.

A mi kultúránkban már nem szokás a lányokat akaratuk ellenére férjhez adni. Nálunk inkább a szerelemből férjhez ment nők találják magunkat később a bántalmazott fél szerepében, amiből nagyon nehéz egyedül kilépni. Az alkoholizmus és az abból fakadó agresszió sajnos társadalmilag még mindig elfogadható magatartás. Sok esetben az áldozatot a saját szégyenérzete gátolja meg abban, hogy kilépjen az ilyen kóros helyzetből, ráadásul szüleitől, anyjától sem kap támogatás. A „mit szólnak a szomszédok”-tól az „én is szenvedtem, te is kibírod” típusú reakciókig mindenféle számomra felfoghatatlan attitűdök jelennek meg az egyes családokon belül. Szerintem megvédeni, támogatni kellene a saját gyermeket, ha segítségre van szüksége -- akkor is, ha már felnőtt!

Némiképp vigasztaló, hogy magam körül, kedves ismerőseim és rokonaim körében, mára már sokkal több olyan kapcsolatot látok, amelyek hosszú évek után is szeretetteljesek, és amelyben a nők és a férfiak tisztelettel beszélnek egymásról, és tisztelettel viselkednek egymással.

Reménykedem, hogy az ilyen családokban felnövekvő leány- és fiúgyermekek számára ez lesz a természetes, a normális, az elfogadható -- és lassan sehol sem lesznek fekete lepellel letakart nők.



Hozzászólások

szamóca, 29. 06. 2006 15:03:43 szerintem
az emberek kozotti viszonyok egyre inkább romlanak.és sok ember istt is lepelben jar,no nem szemmellátható,hanem olyan specialis ne szolj hozza,ne erints meg lepelben.
cseresznye, 29. 06. 2006 16:59:52 szerintem meg
kedves szamóca, magvas megállapításod és véleményed ellenére én is egyetértek miriammal. mi értelme (vagy logikája) van a lepelnek, ha alatta ugyanolyan modern ruhát viselnek (többnyire), mint a többi nő. csak hogy "más" férfiak ne "legeltethessék rajta a szemüket"? ilyen badarságot semmilyen próféta nem követelt meg senkitől. mindez puszta fanatikusan férfiközpontú hétköznapi politika. te talán szívesen járnál ilyen lepelben? cs.
    
szamóca, 30. 06. 2006 07:34:34 Re: szerintem meg
nem.én kifejezetten szeretem,ha a pasik legeltetik rajtam a szemuket.viszont én nyílt embernek tartom magam minden téren.mondhatnánk,nyitott vagyok a világra.Nem hinném hogy a hozzászólásommal az egyetértésemet fejeztem volna ki.kifejezetten utállom az egyenruházatot.
cseresznye, 30. 06. 2006 08:17:01 egyetértés
akkor kis túlzással nagy az egyetértés közöttünk, így már legalább ketten vagyunk, akik egyformán utáljuk a lepleket:) cs.
Zita, 30. 06. 2006 12:43:37 Velemeny
Kedves Olvasok, En azzal a velemennyel birok, hogy nem itelkezhetunk masok felett, legfokeppen pedig nem utalhatunk senkit a vallasi hovatartotazasa miatt. Hiszen mindenki sajat akaratabol dont, milyen torvenyek szerint eli az eletet. Ha pedig kenyszeritik, viszont az illeto nem fordul segitsegert, talan az azt jelenti, hogy el kell oket fogadnunk, ugy ahogyan szeretnenek elni. Naponta kerulok kapcsolatba kulonbozo vallasu/hovatartozasu emberekkel es eloszor dulakodo erzesek keritettek a hatalmaba, miutan megtudtam, hogy az egyik baratnom a csaladjat hatrahagyva kulfoldre utazik es egy olyan ferfi veszi majd felesegul, akit csak egyszer latott. Vagy a tanarom, aki jovo heten repul Pakisztanba, hogy elvegye a tole jo par evvel fiatalabb not, akivel meg egyszer sem talalkozott. Mar nem lepodom meg azon sem, ha az egyik kollegamat latom, amikor szonyeggel a kezeben ures irodat keres, hogy imadkozhasson. Probaltam megfejteni a titkot, es magyarazatot keresni arra, hogy ezek az emberek miert hagyjak hogy az orruknal fogva vezessek oket es hogy mas iranyitsa az eletuket, de aztan lattam azt, hogy a baratnom majdnem repul a boldogsagtol es alig varja, hogy ezzel a ferfival elhessen vagy latom a tanaromat, aki mar megvasarolta a lakast kettojuknek, biztos allast talalt, hogy mindent megadjon majd a felesegenek es latom azt az indiai lanyt, aki tavaly ment ferjhez es mara mar egy gyonyoruszep kisfia van. Mindig elgondolkodom, hogy a mosoly mogott vajon lakozik e szomorusag, veszekedes vagy bantalmazas, de aztan mindig elvonja a figyelmemet egy sajat problema vagy egy szurke gondolat es feleszmelek, hogy talan nem is kellene ezen ragodnom, hiszen nem az en feladatom, hogy masok vallasi hovatartozasarol itelkezzem. Mert ugyanugy ok is itelkezhetnenek felettunk, hogy miert 2 evi egyutteles utan kotunk hazassagot, miert valunk el vagy miert valunk szingle anyakka.
cseresznye, 30. 06. 2006 20:36:54
Félreértés, kedvesem: én azt írtam, utálom a lepleket, szamóca társammal együtt a mindenféle lepleket (legalább már ketten vagyunk). Tehát mindennemű leplet, álcát és hazugságot. Így azokat is, amelyek nem olyan látványosak, mint amilyeneket arab nőtársaink viselnek. (Nem a vallási hovatartozást utálom, azt mindenki maga dönti el, persze sokakat kényszerítenek...) Részemről ennyi. Cs.
    
Zita, 01. 07. 2006 14:24:07 Re:
Kedves Cseresznye. Elonyben reszesitenem, ha a nevemen szolitana meg, nem pedig a kedvesenek nyilvanitana. A cikk altal targyalt lepel a vallasi hovatartozas leple, mas emberekrol nemigen tudok, akik csak ugy jokedvukbol vagy divatbol leplet viselnenek a mindennapi eletben. Tovabba nem gondolom azt, hogy a lepel = a hazusgsaggal es alcaval. A lepel gyakorlatilag takar, de elmeletileg teljesen mas jelentosege van. Akar igy, akar ugy senkinek sem az oltozkodesi viselete, sem a vallasi hovatartozasa nem itelheto el.
        
szabmóca, 03. 07. 2006 08:36:55 Re: Re:
Zituska édes!! Szerintem Te túlérzékeled a dolgokat,csak a lényegét nem érted annak ,amit mi cseresznyével próbállunk megmagyarázni.próbáld elolvasni az elozo írásainkat.koszonet.sz.
@


A rovat további cikkei

Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    15


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2017.1.6.    2


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2017.1.2.    11


Fényárban úszó vásárok

Nagy Erika

Advent időszakában szeretek vásárba járni, főleg oda, ahol tudom, hogy nem fogok csalódni semmiben.

2016.12.22.    9


Hömpölygő tömeg

Nagy Erika

Több okból kifolyólag is jobb, ha időben beszerezzük a karácsonyi ajándékokat...

2016.12.17.    5


Felhőangyal

Olinka Seregi

Az éjszakát sokféleképpen „átélhetjük”: eltölthetjük a barátainkkal, végigtáncolhatjuk, nézhetjük a tévét, szeretkezhetünk, átaludhatjuk, vagy gondolkodhatunk is.

2016.11.7.    5


Ki szemetelt?

Nagy Erika

Ebben a világban én már semmin sem lepődök meg. Naponta vagyok kénytelen hozzászokni a fura helyzetekhez, sajnos, de így van.

2016.10.14.    2


Határtalan vendégszeretet

Nagy Erika

Egy-egy kirándulás során sok élménnyel gazdagodik az ember, jóval, rosszal, egyaránt.

2016.8.2.    4


Kereslet

Póda Erzsébet

Ott állnak, vagy sétálnak a fővárosból kivezető úton.

2016.7.28.    1


Van élet a válás után

Nagy Erika

Két ember élete elképzelhetetlen konfliktusok nélkül.

2016.7.1.  2    2