Gyerekből lettem anya


Fülöp Éva  2005.11.22. 15:09

A harmincadik születésnapomhoz közeledve arra gondolok, hogy csak nemrég voltam gyerek, kamasz, aki meg akarta változtatni a világot és másként akarta élni az életét.

Sokáig gyereknek éreztem magam, még azután is, hogy önállósultam, munkát találtam, eltartottam magam, tartós párkapcsolatban éltem. A házasság sem változtatta meg teljesen ezt a belső érzést. De miután megszületett a lányom, hirtelen rám zúdult egy nehéz és nyomasztó tudat – felelős vagyok valaki más életéért is. Bevallom, megijedtem és sokáig szorongtam ettől az új, nem ismert érzéstől. Vannak nők, és persze férfiak is, akik nem így élik meg a szülővé válást, nálam ez nem ment olyan simán. Attól, hogy szülője lettem egy ártatlan, tiszta lelkű, védtelen emberkének, úgy éreztem, nagy súly nehezedik rám, mert mindent jól akartam csinálni és mindentől meg akartam őt óvni.

Majdhogynem fél évig tartott, amíg feldolgoztam ezt az új élethelyzetet, és végre élveztem azt, hogy anya vagyok. Értékessé váltak dolgok, amik idáig hétköznapinak tűntek: a hétvégi lustálkodások, zavartalan éjszakák, délutáni kávézások a megszokott helyen, esti csavargások a városban, mozi, fodrász, szabadidő. Őszinte leszek, nem volt könnyű megszokni. Sokszor irigyeltem, amiért a párom elmehetett este a haverokkal, én meg otthon maradtam, mert ugyebár szoptatni kellett. De pár hónap múlva elfeledtette mindezt egy nagyobb, erősebb felismerés: nincs még egy olyan kincs, mint egy pici baba nyugodt szuszogása éjjelente, mint mikor rám mosolyog, vagy mikor elégedetten elalszik a karjaimban. Sokat néztem őt, mikor aludt és sokszor elérzékenyültem a tudattól, hogy ő az enyém, a testemből született csoda.

A harminchoz közeledek és a tükörbe nézve egyre több ráncot látok az arcomon. Nem vagyok már gyerek, viszont még mindig fiatalnak érzem magam. A második gyermekemről szoktam néha ábrándozni és elképzelem a életünket. Lenne egy házunk egy szép, csendes helyen, ahol a két gyerek kint játszik a kertben, persze mi ketten a párommal keményen dolgozunk, hogy meglegyen mindenük a jövőben is. A meleg nyári estéken kint ülünk a teraszon egy-egy pohár bort kortyolgatva és élvezzük a csendet és a madárcsicsergést. Karácsonykor együtt sütjük a sütiket, és díszítjük a fát, lessük a gyerekek csillogó szemét, mikor kibontják az ajándékokat.

Nekem szép ez a kép, és szívesen élnék így az elkövetkező harminc évben. Csak azok a ráncok ne szaporodnának...



Hozzászólások

Zita, 22. 11. 2005 18:14:16
Kedves Eva! A ranc nem fontos csak a lelek fiatalsaga es a minden nap ujraeledo orom, amit atelhetunk a csaladunk "karjaiban"!
    
Eva, 22. 11. 2005 19:57:57 Re:
Kedves Zita, koszonom a hozzaszolast, egyetertek Veled, hogy nem a rancok a fontosak. Csakhogy epp a rancok emlekeztetnek arra, hogy mulik az ido es en szeretnem neha megalitani. Hat ezert vasarolom a ranctalanito kremeket, kicsit becsapom magam a tukor elott... :) Minden jot. Fulop Eva.
, 22. 11. 2005 20:55:44 Ráncok pedig nincsenek
Az én tapasztalatom szerint a ráncok csak akkor furcsák, amikor először jelentkeznek, aztán az ember megszokja. Egy idő után pedig meg is feledkezik róluk, főleg akkor, ha az élet nem szűkölködik az érdekes eseményekben:) Bizony, a legfontosabb a lélek fiatalsága! De azért a ránctalanító krémek alkalmazását se hanyagoljuk el! Fel a fejjel lányok, az élet szép, tele van izgalommal, ránctalanító eseményekkel:)
    
eva, 23. 11. 2005 17:06:33 Re: Ráncok pedig nincsenek
A "ranctalanito esemenyek" nagyon tetszettek. Mindenkinek nagyon sok ilyet kivanok. Eva.
@


A rovat további cikkei

Előjogok

Nagy Csivre Katalin

Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.

2023.10.11.   


Gondolatok a szabadságról

Nagy Csivre Katalin

A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...

2023.9.13.   


Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2023.7.25.    14


Jótékonyság

Póda Erzsébet

Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.

2023.5.30.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2023.5.16.   


Előregyártott jövő

Nagy Csivre Katalin

1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…

2023.5.15.   


Egy szakítás után

Poór Marianna

Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.

2023.4.28.    16


Hazudni szabad?

Nagy Csivre Katalin

Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?

2023.4.9.   


Sokasodó furcsaságok

Nagy Csivre Katalin

Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...

2023.3.7.   


Szivárványos világbéke

Póda Erzsébet

A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.

2023.1.23.   


Ünneplés

Póda Erzsébet

Pár éve még arról cikkeztünk, miért nem tudjuk a helyén kezelni az év egyes ünnepeit.

2022.12.11.    6


Advent van

Póda Erzsébet

Már most tengernyi szeretetről szóló, giccses idézettel találkozhatunk karácsony kapcsán, főleg a közösségi oldalakon.

2022.12.2.