Gyerekből lettem anya


Fülöp Éva  2005.11.22. 15:09

A harmincadik születésnapomhoz közeledve arra gondolok, hogy csak nemrég voltam gyerek, kamasz, aki meg akarta változtatni a világot és másként akarta élni az életét.

Sokáig gyereknek éreztem magam, még azután is, hogy önállósultam, munkát találtam, eltartottam magam, tartós párkapcsolatban éltem. A házasság sem változtatta meg teljesen ezt a belső érzést. De miután megszületett a lányom, hirtelen rám zúdult egy nehéz és nyomasztó tudat – felelős vagyok valaki más életéért is. Bevallom, megijedtem és sokáig szorongtam ettől az új, nem ismert érzéstől. Vannak nők, és persze férfiak is, akik nem így élik meg a szülővé válást, nálam ez nem ment olyan simán. Attól, hogy szülője lettem egy ártatlan, tiszta lelkű, védtelen emberkének, úgy éreztem, nagy súly nehezedik rám, mert mindent jól akartam csinálni és mindentől meg akartam őt óvni.

Majdhogynem fél évig tartott, amíg feldolgoztam ezt az új élethelyzetet, és végre élveztem azt, hogy anya vagyok. Értékessé váltak dolgok, amik idáig hétköznapinak tűntek: a hétvégi lustálkodások, zavartalan éjszakák, délutáni kávézások a megszokott helyen, esti csavargások a városban, mozi, fodrász, szabadidő. Őszinte leszek, nem volt könnyű megszokni. Sokszor irigyeltem, amiért a párom elmehetett este a haverokkal, én meg otthon maradtam, mert ugyebár szoptatni kellett. De pár hónap múlva elfeledtette mindezt egy nagyobb, erősebb felismerés: nincs még egy olyan kincs, mint egy pici baba nyugodt szuszogása éjjelente, mint mikor rám mosolyog, vagy mikor elégedetten elalszik a karjaimban. Sokat néztem őt, mikor aludt és sokszor elérzékenyültem a tudattól, hogy ő az enyém, a testemből született csoda.

A harminchoz közeledek és a tükörbe nézve egyre több ráncot látok az arcomon. Nem vagyok már gyerek, viszont még mindig fiatalnak érzem magam. A második gyermekemről szoktam néha ábrándozni és elképzelem a életünket. Lenne egy házunk egy szép, csendes helyen, ahol a két gyerek kint játszik a kertben, persze mi ketten a párommal keményen dolgozunk, hogy meglegyen mindenük a jövőben is. A meleg nyári estéken kint ülünk a teraszon egy-egy pohár bort kortyolgatva és élvezzük a csendet és a madárcsicsergést. Karácsonykor együtt sütjük a sütiket, és díszítjük a fát, lessük a gyerekek csillogó szemét, mikor kibontják az ajándékokat.

Nekem szép ez a kép, és szívesen élnék így az elkövetkező harminc évben. Csak azok a ráncok ne szaporodnának...



Hozzászólások

Zita, 22. 11. 2005 18:14:16
Kedves Eva! A ranc nem fontos csak a lelek fiatalsaga es a minden nap ujraeledo orom, amit atelhetunk a csaladunk "karjaiban"!
    
Eva, 22. 11. 2005 19:57:57 Re:
Kedves Zita, koszonom a hozzaszolast, egyetertek Veled, hogy nem a rancok a fontosak. Csakhogy epp a rancok emlekeztetnek arra, hogy mulik az ido es en szeretnem neha megalitani. Hat ezert vasarolom a ranctalanito kremeket, kicsit becsapom magam a tukor elott... :) Minden jot. Fulop Eva.
, 22. 11. 2005 20:55:44 Ráncok pedig nincsenek
Az én tapasztalatom szerint a ráncok csak akkor furcsák, amikor először jelentkeznek, aztán az ember megszokja. Egy idő után pedig meg is feledkezik róluk, főleg akkor, ha az élet nem szűkölködik az érdekes eseményekben:) Bizony, a legfontosabb a lélek fiatalsága! De azért a ránctalanító krémek alkalmazását se hanyagoljuk el! Fel a fejjel lányok, az élet szép, tele van izgalommal, ránctalanító eseményekkel:)
    
eva, 23. 11. 2005 17:06:33 Re: Ráncok pedig nincsenek
A "ranctalanito esemenyek" nagyon tetszettek. Mindenkinek nagyon sok ilyet kivanok. Eva.
@


A rovat további cikkei

Menedék

Póda Erzsébet

Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...

2021.9.28.   


Látszatvilág

Póda Erzsébet

Az emberiség apró kis tagjai – akik hatalmas és erős tömeget alkotnak, de nem irányítanak – évezredek óta ugyanazokkal a gondokkal küszködnek.

2021.8.22.   


Hátsó szándék

Fodor Tekla

Mutogatós bácsik helyett anyámasszony katonái?

2021.8.6.  1   


Ne gyere közel!

Nagy Csivre Katalin

A híradások tele vannak azzal a témával, amiről én most NEM kívánok írni.

2021.5.11.  1   


A bűvös szív

Dráfi Emese

Láttam, ahogy hirtelen megáll, és visszanéz a nagy piros szívre, majd odalép, és belebámul a rácson keresztül a rengeteg színes kupakba.

2021.4.19.   


Szeretet-teszt

Dráfi Emese

„Bárhogy is legyen, a szeretet mindent legyőz.”

2021.1.26.   


Karácsonyi adok-kapok

Kovács Márta

Ilyenkor, a karácsonyi ünnepek előtt, szép számmal elszaporodik az üzenetek, levelek száma, melyekben a segítségünket kérik.

2020.12.17.    17


Válás?

Póda Erzsébet

Mintha megöregedett volna az utóbbi időben.

2020.11.6.  1    5


Monitor

Póda Erzsébet

Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.

2020.10.15.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2020.10.5.    2


Bánásmód

Póda Erzsébet

Avagy milyen tanácsokat ne adjunk a férjünknek...

2020.10.1.    8


Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.