Gyerekből lettem anya


Fülöp Éva  2005.11.22. 15:09

A harmincadik születésnapomhoz közeledve arra gondolok, hogy csak nemrég voltam gyerek, kamasz, aki meg akarta változtatni a világot és másként akarta élni az életét.

Sokáig gyereknek éreztem magam, még azután is, hogy önállósultam, munkát találtam, eltartottam magam, tartós párkapcsolatban éltem. A házasság sem változtatta meg teljesen ezt a belső érzést. De miután megszületett a lányom, hirtelen rám zúdult egy nehéz és nyomasztó tudat – felelős vagyok valaki más életéért is. Bevallom, megijedtem és sokáig szorongtam ettől az új, nem ismert érzéstől. Vannak nők, és persze férfiak is, akik nem így élik meg a szülővé válást, nálam ez nem ment olyan simán. Attól, hogy szülője lettem egy ártatlan, tiszta lelkű, védtelen emberkének, úgy éreztem, nagy súly nehezedik rám, mert mindent jól akartam csinálni és mindentől meg akartam őt óvni.

Majdhogynem fél évig tartott, amíg feldolgoztam ezt az új élethelyzetet, és végre élveztem azt, hogy anya vagyok. Értékessé váltak dolgok, amik idáig hétköznapinak tűntek: a hétvégi lustálkodások, zavartalan éjszakák, délutáni kávézások a megszokott helyen, esti csavargások a városban, mozi, fodrász, szabadidő. Őszinte leszek, nem volt könnyű megszokni. Sokszor irigyeltem, amiért a párom elmehetett este a haverokkal, én meg otthon maradtam, mert ugyebár szoptatni kellett. De pár hónap múlva elfeledtette mindezt egy nagyobb, erősebb felismerés: nincs még egy olyan kincs, mint egy pici baba nyugodt szuszogása éjjelente, mint mikor rám mosolyog, vagy mikor elégedetten elalszik a karjaimban. Sokat néztem őt, mikor aludt és sokszor elérzékenyültem a tudattól, hogy ő az enyém, a testemből született csoda.

A harminchoz közeledek és a tükörbe nézve egyre több ráncot látok az arcomon. Nem vagyok már gyerek, viszont még mindig fiatalnak érzem magam. A második gyermekemről szoktam néha ábrándozni és elképzelem a életünket. Lenne egy házunk egy szép, csendes helyen, ahol a két gyerek kint játszik a kertben, persze mi ketten a párommal keményen dolgozunk, hogy meglegyen mindenük a jövőben is. A meleg nyári estéken kint ülünk a teraszon egy-egy pohár bort kortyolgatva és élvezzük a csendet és a madárcsicsergést. Karácsonykor együtt sütjük a sütiket, és díszítjük a fát, lessük a gyerekek csillogó szemét, mikor kibontják az ajándékokat.

Nekem szép ez a kép, és szívesen élnék így az elkövetkező harminc évben. Csak azok a ráncok ne szaporodnának...



Hozzászólások

Zita, 22. 11. 2005 18:14:16
Kedves Eva! A ranc nem fontos csak a lelek fiatalsaga es a minden nap ujraeledo orom, amit atelhetunk a csaladunk "karjaiban"!
    
Eva, 22. 11. 2005 19:57:57 Re:
Kedves Zita, koszonom a hozzaszolast, egyetertek Veled, hogy nem a rancok a fontosak. Csakhogy epp a rancok emlekeztetnek arra, hogy mulik az ido es en szeretnem neha megalitani. Hat ezert vasarolom a ranctalanito kremeket, kicsit becsapom magam a tukor elott... :) Minden jot. Fulop Eva.
, 22. 11. 2005 20:55:44 Ráncok pedig nincsenek
Az én tapasztalatom szerint a ráncok csak akkor furcsák, amikor először jelentkeznek, aztán az ember megszokja. Egy idő után pedig meg is feledkezik róluk, főleg akkor, ha az élet nem szűkölködik az érdekes eseményekben:) Bizony, a legfontosabb a lélek fiatalsága! De azért a ránctalanító krémek alkalmazását se hanyagoljuk el! Fel a fejjel lányok, az élet szép, tele van izgalommal, ránctalanító eseményekkel:)
    
eva, 23. 11. 2005 17:06:33 Re: Ráncok pedig nincsenek
A "ranctalanito esemenyek" nagyon tetszettek. Mindenkinek nagyon sok ilyet kivanok. Eva.
@


A rovat további cikkei

Randi

Póda Erzsébet

Ésszel is lehetünk szerelmesek…(?)

2017.10.8.  2   


Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    16


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2017.1.6.    2


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2017.1.2.    11


Fényárban úszó vásárok

Nagy Erika

Advent időszakában szeretek vásárba járni, főleg oda, ahol tudom, hogy nem fogok csalódni semmiben.

2016.12.22.    9


Hömpölygő tömeg

Nagy Erika

Több okból kifolyólag is jobb, ha időben beszerezzük a karácsonyi ajándékokat...

2016.12.17.    5


Felhőangyal

Olinka Seregi

Az éjszakát sokféleképpen „átélhetjük”: eltölthetjük a barátainkkal, végigtáncolhatjuk, nézhetjük a tévét, szeretkezhetünk, átaludhatjuk, vagy gondolkodhatunk is.

2016.11.7.    5


Ki szemetelt?

Nagy Erika

Ebben a világban én már semmin sem lepődök meg. Naponta vagyok kénytelen hozzászokni a fura helyzetekhez, sajnos, de így van.

2016.10.14.    2


Határtalan vendégszeretet

Nagy Erika

Egy-egy kirándulás során sok élménnyel gazdagodik az ember, jóval, rosszal, egyaránt.

2016.8.2.    4


Kereslet

Póda Erzsébet

Ott állnak, vagy sétálnak a fővárosból kivezető úton.

2016.7.28.    1