Gyerekből lettem anya
A harmincadik születésnapomhoz közeledve arra gondolok, hogy csak nemrég voltam gyerek, kamasz, aki meg akarta változtatni a világot és másként akarta élni az életét.
Sokáig gyereknek éreztem magam, még azután is, hogy önállósultam, munkát találtam, eltartottam magam, tartós párkapcsolatban éltem. A házasság sem változtatta meg teljesen ezt a belső érzést. De miután megszületett a lányom, hirtelen rám zúdult egy nehéz és nyomasztó tudat – felelős vagyok valaki más életéért is. Bevallom, megijedtem és sokáig szorongtam ettől az új, nem ismert érzéstől. Vannak nők, és persze férfiak is, akik nem így élik meg a szülővé válást, nálam ez nem ment olyan simán. Attól, hogy szülője lettem egy ártatlan, tiszta lelkű, védtelen emberkének, úgy éreztem, nagy súly nehezedik rám, mert mindent jól akartam csinálni és mindentől meg akartam őt óvni.
Majdhogynem fél évig tartott, amíg feldolgoztam ezt az új élethelyzetet, és végre élveztem azt, hogy anya vagyok. Értékessé váltak dolgok, amik idáig hétköznapinak tűntek: a hétvégi lustálkodások, zavartalan éjszakák, délutáni kávézások a megszokott helyen, esti csavargások a városban, mozi, fodrász, szabadidő. Őszinte leszek, nem volt könnyű megszokni. Sokszor irigyeltem, amiért a párom elmehetett este a haverokkal, én meg otthon maradtam, mert ugyebár szoptatni kellett. De pár hónap múlva elfeledtette mindezt egy nagyobb, erősebb felismerés: nincs még egy olyan kincs, mint egy pici baba nyugodt szuszogása éjjelente, mint mikor rám mosolyog, vagy mikor elégedetten elalszik a karjaimban. Sokat néztem őt, mikor aludt és sokszor elérzékenyültem a tudattól, hogy ő az enyém, a testemből született csoda.
A harminchoz közeledek és a tükörbe nézve egyre több ráncot látok az arcomon. Nem vagyok már gyerek, viszont még mindig fiatalnak érzem magam. A második gyermekemről szoktam néha ábrándozni és elképzelem a életünket. Lenne egy házunk egy szép, csendes helyen, ahol a két gyerek kint játszik a kertben, persze mi ketten a párommal keményen dolgozunk, hogy meglegyen mindenük a jövőben is. A meleg nyári estéken kint ülünk a teraszon egy-egy pohár bort kortyolgatva és élvezzük a csendet és a madárcsicsergést. Karácsonykor együtt sütjük a sütiket, és díszítjük a fát, lessük a gyerekek csillogó szemét, mikor kibontják az ajándékokat.
Nekem szép ez a kép, és szívesen élnék így az elkövetkező harminc évben. Csak azok a ráncok ne szaporodnának...
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Menedék
Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...
2021.9.28.
Látszatvilág
Az emberiség apró kis tagjai – akik hatalmas és erős tömeget alkotnak, de nem irányítanak – évezredek óta ugyanazokkal a gondokkal küszködnek.
2021.8.22.
Ne gyere közel!
A híradások tele vannak azzal a témával, amiről én most NEM kívánok írni.
2021.5.11. 1
A bűvös szív
Láttam, ahogy hirtelen megáll, és visszanéz a nagy piros szívre, majd odalép, és belebámul a rácson keresztül a rengeteg színes kupakba.
2021.4.19.
Karácsonyi adok-kapok
Ilyenkor, a karácsonyi ünnepek előtt, szép számmal elszaporodik az üzenetek, levelek száma, melyekben a segítségünket kérik.
2020.12.17. 17
Monitor
Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.
2020.10.15.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2020.10.5. 2
Átverés vagy valóság?
Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...
2020.9.9.