Gyógyszermizéria

Vég Erzsébet  2007.1.23. 12:57

Az utóbbi hetekben több hír is borzolta a kedélyeket, csak néhányat ragadnék ki közülük és fűznék hozzájuk kommentárt.

Részben, mert felháborítónak tartom, részben pedig, mert egyfajta figyelemfelkeltésnek, esetleges megoldáskeresésnek szánom.

Kezdjük mindjárt a kórházbezárásokkal! Nyilvánvaló, hogy mindegyikre szükség lenne, de azt gondolom, hogy ahol a koraszülöttek nagyon jó és szakszerű ellátása folyt, arra különösen. Ezen múlhat valamelyikünk gyermekének élete. Sokszor halljuk, hogy fogy az ország népessége, kevés a gyermek, stb. Akkor az illetékesek miért hoznak ilyen és hasonló döntéseket?! Talán egy külföldi befektető vetett szemet az intézményre és saját (magánkórházat) csinálna belőle?

(Zárójelben jegyzem meg, hogy a kislányomat majdnem koraszülöttként kezelték, alig egy héten múlt a dolog. Mindössze 2,8 kg-mal született, bele sem merek gondolni, hogy mi lett volna, ha…)

Más. Meggyőződésem, hogy szinte mindannyiunkat érint az Algopyrin és más alapvető fájdalomcsillapítók receptkötelessé tétele. Nem tudom, ki hogy van vele, én a két apró gyerekkel nem tudok elmenni a rendelőbe minden egyes alkalommal, amikor a fenti gyógyszerek egyikére szükségem lenne. A gyermekorvos rendelőjében mindig sokan vannak, minimum egy-másfél órát kell várakozni. Aki gyermeket nevel, tudja mi az, órákig várakozni a zsúfolt váróteremben egy fél és egy kétéves kicsivel…!

Egyébként is értetlenül állok az egész helyzet előtt. A várandósok számára az Algopyrin volt az egyetlen engedélyezett gyógyszer láz vagy fájdalom esetén. Ha a kismama szedheti, nem hiszem, hogy nagy dózisú mérget jelentene. Természetesen minden gyógyszernek van mellékhatása, és köztudott, hogy nagy adagban, hosszú távon (és viszonylag ritka esetben) vészes fehérvérsejt számcsökkenést okoz a benne lévő metamozile nevű anyag. A WHO adata szerint ennek valószínűsége egy az egymillióhoz évente. Ráadásul egy másik vizsgálat szerint sokkal hatékonyabbnak és tartósabb hatásúnak bizonyult ez a szer, mint a többi, amit most előtérbe kívánnak helyezni.

Melyek is ezek? Részben a paracetamol tartalmú készítmények. Már eddig is nagyon sok fogyott ezekből, többségében forró italnak való, náthát kiütő porok formájában. (Coldrex, Panadol, Rubophen, Grippostad, Efferalgan, Mexalen, Ben-U-Ron, Paracetamol, Paramax, Béres Febrilin, Neocitran, Vicetamol, Rhinoval, Miralgin, Saridon, stb.) Ezek közül némelyiket szirup formájában adjuk a gyermekünknek is fogzási vagy egyéb fájdalom esetén. Nem hiszem, hogy nagy újságot árulok el akkor, ha azt mondom, ezek a szerek viszont májkárosodást okoznak és nagyon könnyen túladagolhatók. (Mivel nem receptkötelesek, ki gondolná, hogy ha naponta több alkalommal két tablettát veszünk be belőle, bajt is okozhatunk önmagunknak?). Senkit sem akarok ijesztgetni, de a túladagolás akár halállal is végződhet.

Teendő? A feltételezett túladagolás esetén azonnal jelentkezni kell a toxikológiai osztályon. Valójában minden túladagolásos esetben intravénásan acetylcysteint kell adni a betegnek! Ezeket természetesen nem én találtam ki, nem értek a betegségekhez -- orvos ismerősömtől, tehát megbízható forrásból tudom.

És vajon mi a helyzet az egyéb alternatív szerekkel, az ún. nem szteroid gyulladáscsökkentők csoportjába tartozókkal (Algoflex, Algol, Advil, Aleve, Huma-Ibuprofen, Ibulös, Voltaren, Nurofen Solpaflex, Melfen, stb.) Ezek mellékhatásaként – a hozzáértők állítása szerint -- gyomorvérzés, illetve súlyos keringési zavarok, agyvérzés, stroke, stb. léphetnek fel.

A legjobb, ha kerüljük ezeket a szereket, ám ez nem mindig lehetséges. A szakemberek azt ajánlják, hogy aki paracetamolt szed, szedjen mellé methionint (ez egy aminosav) is. Bár ez hosszú távon kardiovaszkuláris kockázattal jár, de rövidtávon kivédi a paracetamol-mérgezést. A nem szteroid gyulladáscsökkentők esetében pedig azt javasolják, hogy szedjünk mellé kis adag aspirint, ezzel csökkenthető a vérlemezkék összetapadásának a valószínűsége.

Mindezeket az információkat a fent említett, valóban megbízható forrásból tudom. Az én kérdéseimre választ adott az orvosom, de vajon embertársaimat tájékoztatja-e valaki ezekről a fontos dolgokról?

Ezek után mindenki eldöntheti, mennyit akar kockáztatni. A legjobb viszont, ha mindig kérdezünk, attól, aki szakavatott: ezesetben, orvosságok dolgában -- az orvostól. De mindenképpen informálódjunk, hiszen saját egészségünkről van szó!

Hozzászólások

@

Küldés