Ha az ember megöregszik


Nagy Erika  2014.8.28. 2:14

Szomorú, ha egy szülőre csak addig van szükség, ameddig segíteni tud.

Ugye, emlékszünk még azokra a szép időkre, amikor ha a szülők, nagyszülő megöregedett, a közeli hozzátartozók türelemmel, odaadással ápolták őket, ha szükség volt rá?

Ugye, ismerős a mai helyzet is, mégpedig az, ha a szülő, nagyszülő lebetegszik, a leggyakoribb gondolat az: „otthonba adjuk”?

Nem akarok pálcát törni senki felett, hiszen nagyon sokan vannak, aki azért kerülnek oda, mert nincs más mód, hogy kellő ellátásban részesüljenek. De van olyan is, hogy csak a kényelem miatt kerülnek otthonba. S ez mindenképpen szomorú...

Szomorú, ha egy szülőre csak addig van szükség, ameddig segíteni tud. Még akkor is, ha tudva lévő, hogy a generációk együttélése ebben a rohanó, problémákkal teli világban nem zökkenőmentes. Az együttéléssel jelentkező súrlódások állandó jellegűek a mindennapi életben, a családok életében, és ezen problémák nagy fontossággal bírnak. A mai fiatalok nagyon kevés olyan családot látnak, ahol még természetes, hogy több generáció él együtt, s ha baj történik, segíteni kell egymáson.

Az idős ember számára nagyon fontos a családi kötelék. A legnagyobb megrázkódtatás akkor éri őt, ha feleslegesnek érzi magát. A feleslegesség érzése megbetegedéshez, életuntsághoz vezethet.
Ezt akarjuk, annak a családtagnak, aki értünk élt, értünk dolgozott? Én semmiképp sem, számomra ez elfogadhatatlan!
Az idős szülő is sok mindenről lemondott akkor, amikor gyermeke megszületett, a gyermek is megteheti ugyanezt a szülőért. Tudom, hogy ma más világot élünk, hogy nehéz új munkahelyet találni, ha a régit feladjuk az idős szülők gondozása miatt – de azért vagyunk emberek, hogy találjunk megoldást a problémák kiküszöbölésére.

S aki keres, az talál is. És most nem biztos, hogy az öregotthonra gondoltam...



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Válás?

Póda Erzsébet

Mintha megöregedett volna az utóbbi időben.

2020.11.6.    5


Monitor

Póda Erzsébet

Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.

2020.10.15.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2020.10.5.    2


Bánásmód

Póda Erzsébet

Avagy milyen tanácsokat ne adjunk a férjünknek...

2020.10.1.    8


Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.   


Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.   


Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3


A változás kora

Póda Erzsébet

Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.

2020.4.15.   


Minden rosszban van valami jó

Dr. Horváth Mária okleveles ápolónő

Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.

2020.3.21.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2020.3.7.   


Beszűkülés

Póda Erzsébet

Valószínűleg minden kornak megvolt a maga ökológiája.

2020.2.14.