Ha az ember megöregszik
Szomorú, ha egy szülőre csak addig van szükség, ameddig segíteni tud.
Ugye, emlékszünk még azokra a szép időkre, amikor ha a szülők, nagyszülő megöregedett, a közeli hozzátartozók türelemmel, odaadással ápolták őket, ha szükség volt rá?
Ugye, ismerős a mai helyzet is, mégpedig az, ha a szülő, nagyszülő lebetegszik, a leggyakoribb gondolat az: „otthonba adjuk”?
Nem akarok pálcát törni senki felett, hiszen nagyon sokan vannak, aki azért kerülnek oda, mert nincs más mód, hogy kellő ellátásban részesüljenek. De van 
olyan is, hogy csak a kényelem miatt kerülnek otthonba. S ez mindenképpen szomorú...
Szomorú, ha egy szülőre csak addig van szükség, ameddig segíteni tud. Még akkor is, ha tudva lévő, hogy a generációk együttélése ebben a rohanó, problémákkal teli világban nem zökkenőmentes. Az együttéléssel jelentkező súrlódások állandó jellegűek a mindennapi életben, a családok életében, és ezen problémák nagy fontossággal bírnak. A mai fiatalok nagyon kevés olyan családot látnak, ahol még természetes, hogy több generáció él együtt, s ha baj történik, segíteni kell egymáson.
Az idős ember számára nagyon fontos a családi kötelék. A legnagyobb megrázkódtatás akkor éri őt, ha feleslegesnek érzi magát. A feleslegesség érzése megbetegedéshez, életuntsághoz vezethet.
Ezt akarjuk, annak a családtagnak, aki értünk élt, értünk dolgozott? Én semmiképp sem, számomra ez elfogadhatatlan!
Az idős szülő is sok mindenről lemondott akkor, amikor gyermeke megszületett, a gyermek is megteheti ugyanezt a szülőért. Tudom, hogy ma más világot élünk, hogy nehéz új munkahelyet találni, ha a régit feladjuk az idős szülők gondozása miatt – de azért vagyunk emberek, hogy találjunk megoldást a problémák kiküszöbölésére.
S aki keres, az talál is. És most nem biztos, hogy az öregotthonra gondoltam...
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Monitor
Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.
2020.10.15.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2020.10.5. 2
Átverés vagy valóság?
Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...
2020.9.9.
Fogalomvadászat
Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?
2020.7.30.
Szétválasztott családok
Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!
2020.5.31.
Levél az Édesanyának
Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.
2020.5.2. 2 3
A változás kora
Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.
2020.4.15.
Minden rosszban van valami jó
Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.
2020.3.21.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2020.3.7.