Hapci!


Puha Andrea  2008.10.8. 8:04

Vinnyogok. Most úgyse hallja senki. Beleburkolózom a takaróba.

Végigdörgölőzöm az ágyon, jó erősen. Nevetséges próbálkozás. Ettől sem lesz jobb. Krrrch, khh, hapci! Két köhögés, három tüsszentés. Fáj a hátam, a lábamat egy percen belül tízszer máshogy rakom. A kezemet szintúgy, bár most épp a fejemet nyomogatom, hátha attól jobb lesz. Fáj. Krrrch! Ja igen. A torkom is fáj. Veszek egy nagy levegőt az orromon. Ja, ott nem tudok. Akkor a számon. Rögtön meg is bánom... Jaj! Óvatosabban! A fájdalomtól fintorba fut az arcom, megszívom az orrom, gyorsan nyúlok is a papírzsebkendő után. Hiába fújom, nem jön. Üchh! Krrrch! Orrspray mindörökké! – sóhajtom. Sprr, sprr! Akkor se jön. Vacak reklámok...!

Felállok az ágyról, jobbra-balra billegve a konyha felé veszem az irányt, egy kisebbfajta köhögős szimfóniával örvendeztetve meg környezetemet. Krrch, öhm, köhm, haaapci! A záróakkordot anyu mellett állva préselem ki magamból. Szemrehányóan rám néz: – A reggeli zuhanyozás...

Érdekes, egy hete barátnőm azzal szekált, hogy meg fogok fázni szoknyában. Nadrágra váltottam. Erre, tessék!... Sss-hrrr! Forr a víz. Leöntöm vele a filtert. A gőz az arcomba csap, beleszagolok, illetve szagolnék… Na mindegy..., az íze biztosan jó. Lerakom a bögrét az asztalra, mellé pakolom a gyógynövényes cseppeket, a cukrot, az antibiotikumot. Éget a láz. Anyu megnézi a homlokom. Rázkódom a keze alatt. Krrrh, khh, üchh. Nem vagy lázas, mondja. Vállat vonok. Belső láz. Van olyan. Haaap-ci! Belekortyolok a teába. Arcom eltorzul. Egyrészt iszonyatforró, másrészt borzasztó az íze. Még jó, hogy a szagát nem érzem. Krrrch, khh. Két perce ültem le, de már rohanok is a szekrényhez papírzsebkendőért. Trrr… trrr… Nem kell több trombita…elég az ember orra. Forradalmasítom a zeneipart. Krrrch. Üh. Trrr. Trrr… Csapódik az ajtó, apu hazajött, pont a trombita-indulómra. – Nincs több reggeli zuhanyozás! – mondja.

Micsoda együttérzés! Feltápászkodom, otthagyom a teát, úgyis annyit ittam már, hogy orromból, számból, fülemből is teafilter lóg. Felbicegek a szobába, hirtelen fehérség tűnik a szemembe. Nem. Nem hullott le az első hó. Pláne nem az én szobámban. Csak a papírzsebkendőim hevernek szanaszét. Ekkora kupiban még meghalni se lehet, nemhogy még meggyógyulni. Trrr...Trr...Krüch.. Hapci! Még egy papírzsebkendővel gyarapítom a szemetes kosarat, majd belezuhanok az ágyba. Vagy mellé. Végem!

Hrrh, Krrh, trrr, trrr… Haaapci!



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2024.3.9.   


Előjogok

Nagy Csivre Katalin

Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.

2023.10.11.   


Gondolatok a szabadságról

Nagy Csivre Katalin

A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...

2023.9.13.   


Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2023.7.25.    14


Jótékonyság

Póda Erzsébet

Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.

2023.5.30.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2023.5.16.   


Előregyártott jövő

Nagy Csivre Katalin

1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…

2023.5.15.   


Egy szakítás után

Poór Marianna

Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.

2023.4.28.    16


Hazudni szabad?

Nagy Csivre Katalin

Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?

2023.4.9.   


Sokasodó furcsaságok

Nagy Csivre Katalin

Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...

2023.3.7.   


Szivárványos világbéke

Póda Erzsébet

A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.

2023.1.23.   


Ünneplés

Póda Erzsébet

Pár éve még arról cikkeztünk, miért nem tudjuk a helyén kezelni az év egyes ünnepeit.

2022.12.11.    6