Hogyan kerüljünk ki a válságainkból?
Tragédiák, krízishelyzetek, válság – felgyorsult, állandóan változó világunkban szinte minden család életében jelen vannak
Van, hogy lassan gyűrűznek be mindennapjainkba, de van, hogy villámcsapás- szerűen csapnak le ránk. Alkalmazkodni hozzájuk kötelező, hiszen másképp beleroppannánk. El kell fogadnunk, el kell viselnünk az elkerülhetetlent, s talpra kell tudni állni, s folytatni életünket.
S hogy ebben mi lehet segítségünkre? Következzék néhány megszívlelendő tanács!
• A tragédiákra való reagálásunk nagymértékben függ belső erőnktől, az élethez való bátorságunktól, önismeretünktől. Semmiképpen nem roppanhatunk össze – bármilyen emberfelettinek is tűnik, de tartani kell magunkat – ez a túlélés egyik feltétele.
• Az első sokkhatás után próbáljunk meg megnyugodni, s hideg fejjel felmérni a kialakult helyzetet. Természetesen ez nagyon nehéz feladat, de mindenképpen szükséges ahhoz, hogy cselekedni tudjunk.
• Maradjunk a realitások talaján! Ne nagyítsuk fel a problémákat, kizárólag csak a kész tények számítsanak.
• A rossz dolgokban is próbáljuk megkeresni azt a picinyke jót, amit a magunk javára fordíthatunk.
• Keressünk kapaszkodókat – a barátok, ismerősök, a család összetartó ereje, a szeretet és a bizalom hatalmas erőforrássá válhat.
• Ne szégyelljük elfogadni a segítséget – nem leszünk általa gyengébbek, csak erőt adnak a bajban.
• Beszéljük ki magunkból félelmeinket, aggodalmainkat. A problémák kimondásával sokszor már nem is tűnik olyan kilátástalannak és megoldhatatlannak a baj.
• Vegyük számba lehetőségeinket. Lépésről-lépésre írjunk forgatókönyvet róla, s csak ezután döntsünk melyik a legkivitelezhetőbb közülük.
• Legyünk türelmesek! A kapkodás úgysem vezet sehová. Sokszor az idő minden sebet begyógyít, és minden fájdalmat csillapít.
• Higgyünk abban, hogy mindenre van jó megoldás. Reménykedjünk, hogy a rossz körülmények, a sorscsapások után csak jó jöhet.
• Legyünk aktív részesei a probléma-megoldásnak. A passzivitás ilyen helyzetekben csak mélyíti a bajt.
• Gondoljunk arra, hogy milyen nagy megpróbáltatáson vagyunk túl – majd jussunk el odáig, hogy megtervezzük a jövőt.
• Próbáljuk értelmes dolgokkal elfoglalni magunkat, olyasmivel, ami örömet nyújt. Így képesek leszünk kiszállni a mókuskerékből.
• S végül a legfontosabb: soha ne adjuk fel!! Élni kell, s csak rajtunk áll miképp folytatódik az életünk egy-egy válságos időszak után!
Sok erőt és kitartást kívánok mindenkinek!
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2023.5.30.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.
Szivárványos világbéke
A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.
2023.1.23.
Ünneplés
Pár éve még arról cikkeztünk, miért nem tudjuk a helyén kezelni az év egyes ünnepeit.
2022.12.11. 6
Advent van
Már most tengernyi szeretetről szóló, giccses idézettel találkozhatunk karácsony kapcsán, főleg a közösségi oldalakon.
2022.12.2.
Az értékes festővászon története
A történet két évvel ezelőtti, azaz 2020-ban történt, advent idején.
2022.11.29.