Időátállítás


Fülöp Éva  2006.3.27. 7:43

Vasárnap reggel arra ébredtem, hogy egy órával több van, mint előző nap volt.

Persze, nem önszántamból: a kislányom gondoskodott az ébresztőről hajnali fél hatkor (!). Ő még nem tudta, de akkor már fél hét volt, és ez az időpont már nem is hangzik olyan nagyon korainak. Viszont én, aki előző este bulizni voltam a férjemmel, nagyon nehezen viseltem, hogy a kicsi már kialudta magát. Aranyos volt, befektettem az ágyamba és türelmesen várta, hogy elkészüljön a tejecskéje. Utána csendben megitta, átnyújtotta nekem -- aki félkómában feküdtem mellette --, a cumisüveget és követelte, hogy a szokásos sarokba állítsam azt úgy, ahogy már hónapok óta tettem minden reggel (a gyerekek ragaszkodnak a megszokott dolgokhoz, a saját bioritmushoz). Kicsit még pihent mellettem, aztán úgy döntött, neki már elkezdődött a nap, ideje nekem is felébredni. A megváltó, anyukám személyében, ott aludt a szomszéd szobában és hálás voltam azért, hogy átadhattam neki a kislányomat. Visszamásztam az ágyba és próbáltam még aludni. Jól esett.

Mikor felkeltem, kilenc óra volt. Vagyis tíz. Jaj, ebédet kell főzni, kislányom tizenegykor már éhes lesz, fél tizenkettőkor pedig fáradt és álmos! Én meg itt álok pizsamában, a fogamat sem mostam még meg, és fogalmam sincs, mi legyen az ebéd. Gyorsan átgondoltam a dolgot: a kicsi úgy gondolja, hogy kilenc óra van, ezért van még időm letusolni, fogat mosni és kitalálni, mi legyen az ebéd. Vasárnap nálunk nem jellemző, hogy rántott hús kerüljön az asztalra, szóval szabad kezem van a menü összeállításában. Próbáltam felébreszteni a páromat, mondván, már tíz óra van. Nem jártam sikerrel. Nagyon fáradtnak tűnt -- pedig ő nem kelt föl fél hatkor és éjszakánként sem ébredezik a gyerek nyöszörgésére. Hagytam aludni.

Anyukám becsukta maga után az ajtót. Nem is tudom, hogyan kéne elmondanom neki, mennyire jó volt, hogy segített. Volt időm összeszedni magam. Tíz óra, vagyis tizenegy -- ebédet főzök. A gyerek kijár utánam a konyhába és kéri, menjek vele labdázni. Nem lehet, főzök, mondom neki. Felébred az apja. Labdáznak, „haffolnak” (egy sajátos kutyaimitáló négykézláb mászkálós játék, amit a gyerek imád, mi nem annyira), nevetnek. Ebédelünk, pelenkát cserélünk, letesszük a kicsit aludni. Dél van, vagyis egy óra. Elfáradtunk, mi is lepihenünk ebéd után, elalszunk.

Ébredés után kedves ismerősökhöz megyünk vendégségbe. Babát várnak, örülnek a gyereklátogatónak. Most még nem tudják, hogy pár hónapon belül nekik sem lesz egy perc nyugtuk se. Ez nem panaszkodás, csak a mostani hétvége ezt juttatja az eszembe. Este fürdés, hajmosás, vacsora. A párom időközben átállította az órákat a lakásban. Nyolc óra van, vagyis hét. A gyerek nem álmos. Megpróbálom mégis letenni aludni. Elalszik, úgy látszik, az esős idő kifárasztotta.

Most fél tizenegykor, vagyis fél tízkor, úgy érzem, én is mehetnék aludni. Nálam nem az a gond, hogy átállítják az órákat évente kétszer, hanem az, hogy nekem nehéz átállni. Az órákat a férjem gyorsan megoldja...



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Monitor

Póda Erzsébet

Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.

2020.10.15.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2020.10.5.    2


Bánásmód

Póda Erzsébet

Avagy milyen tanácsokat ne adjunk a férjünknek...

2020.10.1.    8


Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.   


Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.   


Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3


A változás kora

Póda Erzsébet

Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.

2020.4.15.   


Minden rosszban van valami jó

Dr. Horváth Mária okleveles ápolónő

Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.

2020.3.21.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2020.3.7.   


Beszűkülés

Póda Erzsébet

Valószínűleg minden kornak megvolt a maga ökológiája.

2020.2.14.   


Kiskorúság

Póda Erzsébet

A vének tanácsáról már a bibliában is olvashatunk, az öregekről, akikre még az uralkodók is hallgattak.

2020.2.3.