Iskola, könyv, gyerek


Nagy Erika  2015.1.19. 1:40

Azt mondják, hogy az emberek nem szeretnek olvasni. Azt is, hogy a fiatalok még annyira sem. Ezzel vitatkozom.

Vitatkozom, mert úgy gondolom, hogy az ünnepek előtti könyvvásárlási láz töretlen volt, a könyves üzletek tömve voltak vásárlókkal. S aki az ünnepekre könyvet vett, az máskor is megteszi. Azért is vitatkozom, mert pár hónapja volt egy személyes élményem a könyvvel és az olvasóval kapcsolatban. Író-olvasó találkozón vettem részt egy iskolában, ahol felső tagozatos diákok ültek velem szemben. Nem kimondottan azért, mert ez volt a vágyuk, hanem azért, mert mi mást tehettek volna? Bevallottan nem szeretnek olvasni, és ezért nem csak kizárólag őket hibáztatom.


Beszélgettünk, könyvekről, irodalomról. Az első percekben unalmas arccal néztek, nem kérdeztek, nem volt véleményük. Majd felolvastam, és közöltem, aki kérdez, kap ajándékba könyvet. Bizakodtam és nem csalódtam. Egy vékony, sápadt fiú felemelte a kezét. Majd megkérdezte:
- Én is kérdezhetek valamit?
- Természetesen – feleltem. Majd vártam, vártam és csak vártam. Egyszer csak leesett: ez volt a kérdés! Nem tudott mit kérdezni, ez jutott az eszébe. Egy ötödikes srácnak. Mivel kapott hideget-meleget a pedagógustól, zavarában csak azt kérdezgette:
- De ugye, megkapom a könyvet?
Megkapta. Könyvet akart, még olyan áron is, hogy megrovásban részesült. Akarta. Ennyire. Nem vettem a szívemre, leleményesnek gondoltam a fiút. Furfangosnak. Jót nevettem a dolgon.

Ezután rengeteg kérdés volt felém, egyre érdeklődőbbek lettek, majd az óra végeztével állva tapsoltak. Kell ennél több?

Nem. De kaptam bónuszt is. Másnap a közösségi portálon egy anyuka írt nekem. Meghatódtam. Köszönte, hogy ott voltam, köszönte a könyveket, az élményt, mert a gyerekei elragadtatással beszéltek az óráról. A levelét azzal zárta, reméli, hogy megyek még az iskolába. Igen, szeretnék.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Jótékonyság

Póda Erzsébet

Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.

2023.5.30.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2023.5.16.   


Előregyártott jövő

Nagy Csivre Katalin

1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…

2023.5.15.   


Egy szakítás után

Poór Marianna

Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.

2023.4.28.    16


Hazudni szabad?

Nagy Csivre Katalin

Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?

2023.4.9.   


Sokasodó furcsaságok

Nagy Csivre Katalin

Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...

2023.3.7.   


Szivárványos világbéke

Póda Erzsébet

A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.

2023.1.23.   


Ünneplés

Póda Erzsébet

Pár éve még arról cikkeztünk, miért nem tudjuk a helyén kezelni az év egyes ünnepeit.

2022.12.11.    6


Advent van

Póda Erzsébet

Már most tengernyi szeretetről szóló, giccses idézettel találkozhatunk karácsony kapcsán, főleg a közösségi oldalakon.

2022.12.2.   


Az értékes festővászon története

Nagy Csivre Katalin

A történet két évvel ezelőtti, azaz 2020-ban történt, advent idején.

2022.11.29.   


Menedék

Póda Erzsébet

Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...

2022.11.19.   


Uborkaszezon?

Nagy Csivre Katalin

A felszínen úgy tűnik, minden rendben van, de figyeljünk: forrong a mélység!

2022.7.22.