Iskola, könyv, gyerek


Nagy Erika  2015.1.19. 1:40

Azt mondják, hogy az emberek nem szeretnek olvasni. Azt is, hogy a fiatalok még annyira sem. Ezzel vitatkozom.

Vitatkozom, mert úgy gondolom, hogy az ünnepek előtti könyvvásárlási láz töretlen volt, a könyves üzletek tömve voltak vásárlókkal. S aki az ünnepekre könyvet vett, az máskor is megteszi. Azért is vitatkozom, mert pár hónapja volt egy személyes élményem a könyvvel és az olvasóval kapcsolatban. Író-olvasó találkozón vettem részt egy iskolában, ahol felső tagozatos diákok ültek velem szemben. Nem kimondottan azért, mert ez volt a vágyuk, hanem azért, mert mi mást tehettek volna? Bevallottan nem szeretnek olvasni, és ezért nem csak kizárólag őket hibáztatom.


Beszélgettünk, könyvekről, irodalomról. Az első percekben unalmas arccal néztek, nem kérdeztek, nem volt véleményük. Majd felolvastam, és közöltem, aki kérdez, kap ajándékba könyvet. Bizakodtam és nem csalódtam. Egy vékony, sápadt fiú felemelte a kezét. Majd megkérdezte:
- Én is kérdezhetek valamit?
- Természetesen – feleltem. Majd vártam, vártam és csak vártam. Egyszer csak leesett: ez volt a kérdés! Nem tudott mit kérdezni, ez jutott az eszébe. Egy ötödikes srácnak. Mivel kapott hideget-meleget a pedagógustól, zavarában csak azt kérdezgette:
- De ugye, megkapom a könyvet?
Megkapta. Könyvet akart, még olyan áron is, hogy megrovásban részesült. Akarta. Ennyire. Nem vettem a szívemre, leleményesnek gondoltam a fiút. Furfangosnak. Jót nevettem a dolgon.

Ezután rengeteg kérdés volt felém, egyre érdeklődőbbek lettek, majd az óra végeztével állva tapsoltak. Kell ennél több?

Nem. De kaptam bónuszt is. Másnap a közösségi portálon egy anyuka írt nekem. Meghatódtam. Köszönte, hogy ott voltam, köszönte a könyveket, az élményt, mert a gyerekei elragadtatással beszéltek az óráról. A levelét azzal zárta, reméli, hogy megyek még az iskolába. Igen, szeretnék.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Nemzetközi Nőnap

Kiss Adrienn Éva

Ma van a Nemzetközi Nőnap, melyek hivatalosan 1917-től, Magyarországon pedig 1948 óta tartanak számon.

2017.3.7.    27


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2017.1.6.    2


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2017.1.2.    11


Fényárban úszó vásárok

Nagy Erika

Advent időszakában szeretek vásárba járni, főleg oda, ahol tudom, hogy nem fogok csalódni semmiben.

2016.12.22.    9


Hömpölygő tömeg

Nagy Erika

Több okból kifolyólag is jobb, ha időben beszerezzük a karácsonyi ajándékokat...

2016.12.17.    5


Felhőangyal

Olinka Seregi

Az éjszakát sokféleképpen „átélhetjük”: eltölthetjük a barátainkkal, végigtáncolhatjuk, nézhetjük a tévét, szeretkezhetünk, átaludhatjuk, vagy gondolkodhatunk is.

2016.11.7.    5


Ki szemetelt?

Nagy Erika

Ebben a világban én már semmin sem lepődök meg. Naponta vagyok kénytelen hozzászokni a fura helyzetekhez, sajnos, de így van.

2016.10.14.    2


Határtalan vendégszeretet

Nagy Erika

Egy-egy kirándulás során sok élménnyel gazdagodik az ember, jóval, rosszal, egyaránt.

2016.8.2.    4


Kereslet

Póda Erzsébet

Ott állnak, vagy sétálnak a fővárosból kivezető úton.

2016.7.28.    1


Van élet a válás után

Nagy Erika

Két ember élete elképzelhetetlen konfliktusok nélkül.

2016.7.1.  2    2


Soha ne adjuk fel!

Nagy Erika

Él valahol egy kisrác, aki pár nappal a születése után agyhártyagyulladást kapott. Felépült, de a végtagjait elvesztette.

2016.6.19.    10