Kétely és csillámpor
Timi barátnőm gyanakszik a párjára.
Azt ecseteli, hogy már hetek óta nem stimmel valami köztük. Péter nem kezdeményez, a közeledést is elutasítja. Az ifjú feleség elképzelni sem tudja, mi történhetett. Kétségei vannak, és nyugtalanító gondolatok motoszkálnak a fejében. Az a fránya női megérzés, csillámpor Péter nyakán munkából hazaérve… Vajon hogyan deríthetné ki? Ebben kéri a segítségemet. Mintha én olyan szakavatott lennék!
A válasz egyszerű Timikém: kérdezd meg, mi miatt viselkedik furán! Persze, értem a félelmedet, nem szeretnéd, hogy átvágjanak! Viszont valamennyire ismerned kéne azt az embert, akivel évek óta együtt 
élsz. Egyébként nem te használsz csillámporos szemhéjpúdert véletlenül?
Néha furák vagyunk! Ha nincs baj, az első apró jelre ugrunk, és addig szaglászunk párunk után, mígnem találunk valamit, amin látványosan kiborulhatunk. (A nőknek meg mintha lételemünk lenne a szenvedés...)
A féltékenység csírája mindenkiben ott lapul. Rémes csupán a gondolat is, hogy a szeretett férfi/nő esetleg másé is lehet. Jaj, csak el ne szeressék! Mi van akkor, ha talál egy nálam szebbet, jobbat, okosabbat?
Butaság ilyen dolgokon rágódni. Aki menni akar, azt marasztalni semmivel sem lehet. Pláne nem azzal, hogy egyre csak ellenőrizgetjük. Amikor felüti bennünk a fejét a féltékenység zöldszemű szörnye, hirtelen feszültek leszünk. Egy biztos: a feszültség nyugalmat nem szül. Kénytelenek vagyunk megelőlegezni a bizalmat életünk párjának, különben sosem találjuk meg a lelki nyugalmat.
Három hét telt el Timi segélykérő telefonhívása óta. Tegnap összefutottam vele a városban, épp a karácsonyi vásárba sietett. Jóízűt nevetett, amikor a történtekről érdeklődtem. Ahogy ő fogalmaz, teljesen fölöslegesen játszotta el a vészmadarat. Nem érti, hogy lehetett ilyen. Péter mostanában sokat túlórázik, ráadásul nemrég halt meg a nagymamája. Kicsit összecsaptak a feje fölött a hullámok, teljesen érthető, ha ez a frusztráció a magánéletükben csapódott le. Szerencsére sikerült még időben megbeszélniük a dolgot.
A társak közti kommunikáció a kiegyensúlyozott házasság alapja. Kérdezzünk hát, mielőtt bármiért is meggyanúsítanánk életünk párját!
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2023.5.30.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.
Szivárványos világbéke
A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.
2023.1.23.
Ünneplés
Pár éve még arról cikkeztünk, miért nem tudjuk a helyén kezelni az év egyes ünnepeit.
2022.12.11. 6
Advent van
Már most tengernyi szeretetről szóló, giccses idézettel találkozhatunk karácsony kapcsán, főleg a közösségi oldalakon.
2022.12.2.