Labirintusra kergetve
A hétmilliárd megmondóember korában nem könnyű az újságírónak.
A szakma eredeti feladata szertefoszlott, helyébe fizetett, irányított tartalmak kerültek. A közösségi felületek pedig forrnak a különvéleményektől. Közben elvész az igazság, melynek keresése és nyilvánosság elé tárása a média jó értelemben vett feladata lenne. Nemrég egy elismert cseh újságírónő nyilatkozta, hogy kivonul az álszent mainstream médiából, és másként keresi az igazságot. (Előre sejthető: keserűen nehéz dolga lesz.) A vírushisztéria idején belevetette magát az oknyomozásba, és minél mélyebbre ásott, annál több visszásságot talált. Harcos pályatársam megadásra kényszerült, és kiábrándultan mondott búcsút munkaadójának.
A vírus-éra alatt minden addigi tudásunkat lesöpörték az asztalról. Elhitették velünk, hogy a biológia új korszaka kezdődött, már-már földönkívüli. Érvénybe lépett az érvénytelen – minden, amit addig nevetséges összeesküvés-elméletnek tartottak, abszurd módon valósággá vált. Az is kiderült, hogy több igazság is képes egymás mellett érvényesülni – csak éppen hazugság képében. Sikerült az embereket úgy összezavarni, hogy ettől kezdve biztosan képtelenek eligazodni a labirintussá kevert valóságban, ami pedig az egyetlen lételemünk. Az ember akkor kiegyensúlyozott, ha kapcsolatait a bizalom jellemzi. A bizalom igazmondáson, őszinteségen alapul, és kötődésből alakul ki. A kötődés minősége alapvető életszükséglet, hiszen emberek vagyunk, egymásból születünk, közösségben működünk, nem élhetünk magányos foszlányokként.
A vírusvilágjárvány – amely most érdekes módon megint egy csapásra elmúlt – szétszakított egymástól. De jegyezzük meg: az életnek csak úgy van értelme, ha értelmes emberként viselkedünk! Nem ide-oda rángató külső erők logikátlan parancsait követve. Érzékszerveink arra valók, hogy felfogjuk és megismerjük létközegünket. Isten pedig szabad akaratot adott a döntéseinkhez!
Írásunk a Csallóköz hetilap cikke alapján készült.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2023.5.30.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.
Szivárványos világbéke
A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.
2023.1.23.
Ünneplés
Pár éve még arról cikkeztünk, miért nem tudjuk a helyén kezelni az év egyes ünnepeit.
2022.12.11. 6
Advent van
Már most tengernyi szeretetről szóló, giccses idézettel találkozhatunk karácsony kapcsán, főleg a közösségi oldalakon.
2022.12.2.
Az értékes festővászon története
A történet két évvel ezelőtti, azaz 2020-ban történt, advent idején.
2022.11.29.
Menedék
Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...
2022.11.19.
Uborkaszezon?
A felszínen úgy tűnik, minden rendben van, de figyeljünk: forrong a mélység!
2022.7.22.