Labirintusra kergetve
A hétmilliárd megmondóember korában nem könnyű az újságírónak.
A szakma eredeti feladata szertefoszlott, helyébe fizetett, irányított tartalmak kerültek. A közösségi felületek pedig forrnak a különvéleményektől. Közben elvész az igazság, melynek keresése és nyilvánosság elé tárása a média jó értelemben vett feladata lenne. Nemrég egy elismert cseh újságírónő nyilatkozta, hogy kivonul az álszent mainstream médiából, és másként keresi az igazságot. (Előre sejthető: keserűen nehéz dolga lesz.) A vírushisztéria idején belevetette magát az oknyomozásba, és minél mélyebbre ásott, annál több visszásságot talált. Harcos pályatársam megadásra kényszerült, és kiábrándultan mondott búcsút munkaadójának.
A vírus-éra alatt minden addigi tudásunkat lesöpörték az asztalról. Elhitették velünk, hogy a biológia új korszaka kezdődött, már-már földönkívüli. Érvénybe lépett az érvénytelen – minden, amit addig nevetséges összeesküvés-elméletnek tartottak, abszurd módon valósággá vált. Az is kiderült, hogy több igazság is képes egymás mellett érvényesülni – csak éppen hazugság képében. Sikerült az embereket úgy összezavarni, hogy ettől kezdve biztosan képtelenek eligazodni a labirintussá kevert valóságban, ami pedig az egyetlen lételemünk. Az ember akkor kiegyensúlyozott, ha kapcsolatait a bizalom jellemzi. A bizalom igazmondáson, őszinteségen alapul, és kötődésből alakul ki. A kötődés minősége alapvető életszükséglet, hiszen emberek vagyunk, egymásból születünk, közösségben működünk, nem élhetünk magányos foszlányokként.
A vírusvilágjárvány – amely most érdekes módon megint egy csapásra elmúlt – szétszakított egymástól. De jegyezzük meg: az életnek csak úgy van értelme, ha értelmes emberként viselkedünk! Nem ide-oda rángató külső erők logikátlan parancsait követve. Érzékszerveink arra valók, hogy felfogjuk és megismerjük létközegünket. Isten pedig szabad akaratot adott a döntéseinkhez!
Írásunk a Csallóköz hetilap cikke alapján készült.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2023.5.30.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.
Szivárványos világbéke
A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.
2023.1.23.
Ünneplés
Pár éve még arról cikkeztünk, miért nem tudjuk a helyén kezelni az év egyes ünnepeit.
2022.12.11. 6
Advent van
Már most tengernyi szeretetről szóló, giccses idézettel találkozhatunk karácsony kapcsán, főleg a közösségi oldalakon.
2022.12.2.