Látszatvilág


Póda Erzsébet  2021.8.22. 22:34

Az emberiség apró kis tagjai – akik hatalmas és erős tömeget alkotnak, de nem irányítanak – évezredek óta ugyanazokkal a gondokkal küszködnek.

A középkorban azzal áltatták őket, hogy higgyenek, reméljenek és szeressenek. És ők hittek, reméltek haláluk pillanatáig, amikor is rá kellett jönniük, hogy sem a hit, sem a remény nem hozta el számukra azt, amit kívántak maguknak. A hit hit maradt, a remény csak remény. A szó kimondásánál több nem történt. A szeretetet sem tudták igazán értelmezni, hiszen a mindennapos robot és küszködés mellett erre már végképp nem maradt sem idejük, sem erejük. Legfeljebb meséikbe, dalaikba, alkotásaikba szőhették bele a középkori „szlogen” mindhárom tagját.


Most is a középkor sötétségét éljük. Hiába vagyunk körülvéve fejlett technikai eszközökkel. Az emberiség apró kis tagjai ugyanazok maradtak: hiszékenyek, a hatalom kiszolgálói, szófogadó alattvalók. Most már a frázisok adnak kapaszkodót, amiket még csak nem is az ember maga talált ki, hanem ugyanúgy, mint a hit-remény-szeretet hármasát, valaki vagy valami más fogalmazta meg neki – helyette. Aki frázisokban él, az nem gondolkodik. Egy bölcs ember szerint az embert többszáz éve arra tanítják, hogy ne gondolkodjon. Erről szól az iskolarendszerünk. Hiába töltjük el életünk legszebb időszakát a kényelmetlen padokban: egyre kevesebb hasznos dolgot tanítanak meg nekünk. Az íráson, olvasáson és számoláson kívül nem igazán vesszük hasznát annak, amit a fejünkbe raknak. Viszont jó eséllyel elsorvad a velünk született tisztaságunk, szabadságigényünk és kreativitásunk.

Második éve éljük a logikátlan rendelkezések és utasítások időszakát. Nem először a történelem idején, de először globális szinten. A többség fejet hajt, szót fogad, nem kérdez, alkalmazkodik. Elfogadja a „hamis szakértők” szájából elhangzó, logikus kérdésekre adott abszurd válaszokat. Most is a politikusok szájából halljuk a parancsokat – azokéból, akik eddig is hazudtak, akiket eddig is önös célok vagy hátsó szándékok vezéreltek. (Elég kutakodni kicsit az utóbbi száz év felszabadított titkos aktáiban, és természetesen idekívánkozik a tisztelet a kivételnek megjegyzés is.) Korlátozzák a mozgásterünket, feltételekhez kötik az utazási lehetőségeinket, a „modern röghöz kötöttség” korát éljük. A hatalmi érdekek kiszolgálói, akiknek feladatuk a tömeg irányítása és idomítása, mint mindig, most is lekezelően bánnak velünk. Nap, mint nap hangsúlyozzák: az abszurd intézkedések a „mi érdekünkben” történnek... Mintha az ember, a „polgár” kiskorú, öntudatlan lény lenne. Egyrészt gyermekekként bánnak velünk, mintha nem lennénk képesek eldönteni, mit akarunk, mi jó nekünk. Másrészt „döntési jogot” erőszakolnak a kisgyerekek kezébe – erőszakosan tolják le a torkunkon az „óvodások szabad szexuális választásának” témáját (is)!

A függöny mögé most sem láthatunk. A valóság évszázadok óta el van takarva a többség, ha úgy tetszik, az „ember” elől. Hihetetlen hálózatok, szövődések, kapcsolatrendszerek. Semmi sem az, aminek látszik, és valójában semmit sem tudunk – s még azt sem tudjuk, hogy nem tudjuk… Ha bele akarunk nézni a dolgok működésébe, csak sötét örvénylést látunk. Az átlagember így inkább a közhelyek és sablonok világában él, azt hiszi, biztonságot adnak neki. Pedig ellenkezőleg: elveszik tőle az életet. „Nem nevezhető egészségesnek az, aki jól alkalmazkodik egy alapvetően beteg társadalomhoz.” Mondta Jiddu Krishnamurti. Azaz nehéz tisztának maradni egy mocskos világban. Szerencsére a kisebb menekülési útvonalak (sajnos néha csupán pótcselekvések) még mindig felfedezhetők. A túléléshez olykor ez is elég...

Ma már megvannak az eszközök a keresésre, hogy legalább részleges válaszokat kapjunk a kérdéseinkre. Az ember pedig azért lett értelmes ember, hogy keresse az igazságot. Még akkor is, ha csak töredékeket talál. Egyszer úgyis összeáll a teljes kép. Addig se adjuk fel! Szorgalmasan gyűjtsük a válasz-szilánkokat, és keressük azok társaságát, akik ugyanúgy kérdeznek, kételkednek és mérlegelnek, mint mi. Akik számára nem elég válasz egy-egy mások által megrágott és kiköpött frázis.

Írásunk a Csallóköz hetilap cikke alapján készült.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2022.5.16.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2022.4.18.    2


Labirintusra kergetve

Póda Erzsébet

A hétmilliárd megmondóember korában nem könnyű az újságírónak.

2022.3.28.   


Sapkaárusok

Nagy Csivre Katalin

A cikkben ez a hasonlat a mai vírusos-háborús világunkra. Olvassuk!

2022.3.16.   


Kiforgatott orvosi eskü

Nagy Csivre Katalin

Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.

2022.2.1.   


Riasztás

Póda Erzsébet

Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.

2022.1.10.   


Kifordult világ

Nagy Csivre Katalin

Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.

2022.1.9.   


Megváltásra várva

Nagy Csivre Katalin

Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.

2021.12.17.   


Felejtés

Póda Erzsébet

Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!

2021.12.6.   


Üresség

Póda Erzsébet

A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját

2021.12.6.   


Mese vagy valóság

Póda Erzsébet

Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.

2021.11.10.   


Menedék

Póda Erzsébet

Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...

2021.11.2.