Látszatvilág


Póda Erzsébet  2021.8.22. 22:34

Az emberiség apró kis tagjai – akik hatalmas és erős tömeget alkotnak, de nem irányítanak – évezredek óta ugyanazokkal a gondokkal küszködnek.

A középkorban azzal áltatták őket, hogy higgyenek, reméljenek és szeressenek. És ők hittek, reméltek haláluk pillanatáig, amikor is rá kellett jönniük, hogy sem a hit, sem a remény nem hozta el számukra azt, amit kívántak maguknak. A hit hit maradt, a remény csak remény. A szó kimondásánál több nem történt. A szeretetet sem tudták igazán értelmezni, hiszen a mindennapos robot és küszködés mellett erre már végképp nem maradt sem idejük, sem erejük. Legfeljebb meséikbe, dalaikba, alkotásaikba szőhették bele a középkori „szlogen” mindhárom tagját.


Most is a középkor sötétségét éljük. Hiába vagyunk körülvéve fejlett technikai eszközökkel. Az emberiség apró kis tagjai ugyanazok maradtak: hiszékenyek, a hatalom kiszolgálói, szófogadó alattvalók. Most már a frázisok adnak kapaszkodót, amiket még csak nem is az ember maga talált ki, hanem ugyanúgy, mint a hit-remény-szeretet hármasát, valaki vagy valami más fogalmazta meg neki – helyette. Aki frázisokban él, az nem gondolkodik. Egy bölcs ember szerint az embert többszáz éve arra tanítják, hogy ne gondolkodjon. Erről szól az iskolarendszerünk. Hiába töltjük el életünk legszebb időszakát a kényelmetlen padokban: egyre kevesebb hasznos dolgot tanítanak meg nekünk. Az íráson, olvasáson és számoláson kívül nem igazán vesszük hasznát annak, amit a fejünkbe raknak. Viszont jó eséllyel elsorvad a velünk született tisztaságunk, szabadságigényünk és kreativitásunk.

Második éve éljük a logikátlan rendelkezések és utasítások időszakát. Nem először a történelem idején, de először globális szinten. A többség fejet hajt, szót fogad, nem kérdez, alkalmazkodik. Elfogadja a „hamis szakértők” szájából elhangzó, logikus kérdésekre adott abszurd válaszokat. Most is a politikusok szájából halljuk a parancsokat – azokéból, akik eddig is hazudtak, akiket eddig is önös célok vagy hátsó szándékok vezéreltek. (Elég kutakodni kicsit az utóbbi száz év felszabadított titkos aktáiban, és természetesen idekívánkozik a tisztelet a kivételnek megjegyzés is.) Korlátozzák a mozgásterünket, feltételekhez kötik az utazási lehetőségeinket, a „modern röghöz kötöttség” korát éljük. A hatalmi érdekek kiszolgálói, akiknek feladatuk a tömeg irányítása és idomítása, mint mindig, most is lekezelően bánnak velünk. Nap, mint nap hangsúlyozzák: az abszurd intézkedések a „mi érdekünkben” történnek... Mintha az ember, a „polgár” kiskorú, öntudatlan lény lenne. Egyrészt gyermekekként bánnak velünk, mintha nem lennénk képesek eldönteni, mit akarunk, mi jó nekünk. Másrészt „döntési jogot” erőszakolnak a kisgyerekek kezébe – erőszakosan tolják le a torkunkon az „óvodások szabad szexuális választásának” témáját (is)!

A függöny mögé most sem láthatunk. A valóság évszázadok óta el van takarva a többség, ha úgy tetszik, az „ember” elől. Hihetetlen hálózatok, szövődések, kapcsolatrendszerek. Semmi sem az, aminek látszik, és valójában semmit sem tudunk – s még azt sem tudjuk, hogy nem tudjuk… Ha bele akarunk nézni a dolgok működésébe, csak sötét örvénylést látunk. Az átlagember így inkább a közhelyek és sablonok világában él, azt hiszi, biztonságot adnak neki. Pedig ellenkezőleg: elveszik tőle az életet. „Nem nevezhető egészségesnek az, aki jól alkalmazkodik egy alapvetően beteg társadalomhoz.” Mondta Jiddu Krishnamurti. Azaz nehéz tisztának maradni egy mocskos világban. Szerencsére a kisebb menekülési útvonalak (sajnos néha csupán pótcselekvések) még mindig felfedezhetők. A túléléshez olykor ez is elég...

Ma már megvannak az eszközök a keresésre, hogy legalább részleges válaszokat kapjunk a kérdéseinkre. Az ember pedig azért lett értelmes ember, hogy keresse az igazságot. Még akkor is, ha csak töredékeket talál. Egyszer úgyis összeáll a teljes kép. Addig se adjuk fel! Szorgalmasan gyűjtsük a válasz-szilánkokat, és keressük azok társaságát, akik ugyanúgy kérdeznek, kételkednek és mérlegelnek, mint mi. Akik számára nem elég válasz egy-egy mások által megrágott és kiköpött frázis.

Írásunk a Csallóköz hetilap cikke alapján készült.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Szivárványos világbéke

Póda Erzsébet

A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.

2023.1.23.   


Ünneplés

Póda Erzsébet

Pár éve még arról cikkeztünk, miért nem tudjuk a helyén kezelni az év egyes ünnepeit.

2022.12.11.    6


Advent van

Póda Erzsébet

Már most tengernyi szeretetről szóló, giccses idézettel találkozhatunk karácsony kapcsán, főleg a közösségi oldalakon.

2022.12.2.   


Az értékes festővászon története

Nagy Csivre Katalin

A történet két évvel ezelőtti, azaz 2020-ban történt, advent idején.

2022.11.29.   


Menedék

Póda Erzsébet

Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...

2022.11.19.   


Jótékonyság

Póda Erzsébet

Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.

2022.9.15.   


Uborkaszezon?

Nagy Csivre Katalin

A felszínen úgy tűnik, minden rendben van, de figyeljünk: forrong a mélység!

2022.7.22.   


Egy kép, ezer szó

Nagy Csivre Katalin

Egy kép többet ér ezer szónál... Bevezetés a Tarot és más "furcsaságok" rejtelmeibe.

2022.6.6.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2022.5.16.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2022.4.18.    2


Labirintusra kergetve

Póda Erzsébet

A hétmilliárd megmondóember korában nem könnyű az újságírónak.

2022.3.28.   


Sapkaárusok

Nagy Csivre Katalin

A cikkben ez a hasonlat a mai vírusos-háborús világunkra. Olvassuk!

2022.3.16.  1