Látszatvilág


Póda Erzsébet  2021.8.22. 22:34

Az emberiség apró kis tagjai – akik hatalmas és erős tömeget alkotnak, de nem irányítanak – évezredek óta ugyanazokkal a gondokkal küszködnek.

A középkorban azzal áltatták őket, hogy higgyenek, reméljenek és szeressenek. És ők hittek, reméltek haláluk pillanatáig, amikor is rá kellett jönniük, hogy sem a hit, sem a remény nem hozta el számukra azt, amit kívántak maguknak. A hit hit maradt, a remény csak remény. A szó kimondásánál több nem történt. A szeretetet sem tudták igazán értelmezni, hiszen a mindennapos robot és küszködés mellett erre már végképp nem maradt sem idejük, sem erejük. Legfeljebb meséikbe, dalaikba, alkotásaikba szőhették bele a középkori „szlogen” mindhárom tagját.


Most is a középkor sötétségét éljük. Hiába vagyunk körülvéve fejlett technikai eszközökkel. Az emberiség apró kis tagjai ugyanazok maradtak: hiszékenyek, a hatalom kiszolgálói, szófogadó alattvalók. Most már a frázisok adnak kapaszkodót, amiket még csak nem is az ember maga talált ki, hanem ugyanúgy, mint a hit-remény-szeretet hármasát, valaki vagy valami más fogalmazta meg neki – helyette. Aki frázisokban él, az nem gondolkodik. Egy bölcs ember szerint az embert többszáz éve arra tanítják, hogy ne gondolkodjon. Erről szól az iskolarendszerünk. Hiába töltjük el életünk legszebb időszakát a kényelmetlen padokban: egyre kevesebb hasznos dolgot tanítanak meg nekünk. Az íráson, olvasáson és számoláson kívül nem igazán vesszük hasznát annak, amit a fejünkbe raknak. Viszont jó eséllyel elsorvad a velünk született tisztaságunk, szabadságigényünk és kreativitásunk.

Második éve éljük a logikátlan rendelkezések és utasítások időszakát. Nem először a történelem idején, de először globális szinten. A többség fejet hajt, szót fogad, nem kérdez, alkalmazkodik. Elfogadja a „hamis szakértők” szájából elhangzó, logikus kérdésekre adott abszurd válaszokat. Most is a politikusok szájából halljuk a parancsokat – azokéból, akik eddig is hazudtak, akiket eddig is önös célok vagy hátsó szándékok vezéreltek. (Elég kutakodni kicsit az utóbbi száz év felszabadított titkos aktáiban, és természetesen idekívánkozik a tisztelet a kivételnek megjegyzés is.) Korlátozzák a mozgásterünket, feltételekhez kötik az utazási lehetőségeinket, a „modern röghöz kötöttség” korát éljük. A hatalmi érdekek kiszolgálói, akiknek feladatuk a tömeg irányítása és idomítása, mint mindig, most is lekezelően bánnak velünk. Nap, mint nap hangsúlyozzák: az abszurd intézkedések a „mi érdekünkben” történnek... Mintha az ember, a „polgár” kiskorú, öntudatlan lény lenne. Egyrészt gyermekekként bánnak velünk, mintha nem lennénk képesek eldönteni, mit akarunk, mi jó nekünk. Másrészt „döntési jogot” erőszakolnak a kisgyerekek kezébe – erőszakosan tolják le a torkunkon az „óvodások szabad szexuális választásának” témáját (is)!

A függöny mögé most sem láthatunk. A valóság évszázadok óta el van takarva a többség, ha úgy tetszik, az „ember” elől. Hihetetlen hálózatok, szövődések, kapcsolatrendszerek. Semmi sem az, aminek látszik, és valójában semmit sem tudunk – s még azt sem tudjuk, hogy nem tudjuk… Ha bele akarunk nézni a dolgok működésébe, csak sötét örvénylést látunk. Az átlagember így inkább a közhelyek és sablonok világában él, azt hiszi, biztonságot adnak neki. Pedig ellenkezőleg: elveszik tőle az életet. „Nem nevezhető egészségesnek az, aki jól alkalmazkodik egy alapvetően beteg társadalomhoz.” Mondta Jiddu Krishnamurti. Azaz nehéz tisztának maradni egy mocskos világban. Szerencsére a kisebb menekülési útvonalak (sajnos néha csupán pótcselekvések) még mindig felfedezhetők. A túléléshez olykor ez is elég...

Ma már megvannak az eszközök a keresésre, hogy legalább részleges válaszokat kapjunk a kérdéseinkre. Az ember pedig azért lett értelmes ember, hogy keresse az igazságot. Még akkor is, ha csak töredékeket talál. Egyszer úgyis összeáll a teljes kép. Addig se adjuk fel! Szorgalmasan gyűjtsük a válasz-szilánkokat, és keressük azok társaságát, akik ugyanúgy kérdeznek, kételkednek és mérlegelnek, mint mi. Akik számára nem elég válasz egy-egy mások által megrágott és kiköpött frázis.

Írásunk a Csallóköz hetilap cikke alapján készült.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Hátsó szándék

Fodor Tekla

Mutogatós bácsik helyett anyámasszony katonái?

2021.8.6.  1   


Ne gyere közel!

Nagy Csivre Katalin

A híradások tele vannak azzal a témával, amiről én most NEM kívánok írni.

2021.5.11.  1   


A bűvös szív

Dráfi Emese

Láttam, ahogy hirtelen megáll, és visszanéz a nagy piros szívre, majd odalép, és belebámul a rácson keresztül a rengeteg színes kupakba.

2021.4.19.   


Szeretet-teszt

Dráfi Emese

„Bárhogy is legyen, a szeretet mindent legyőz.”

2021.1.26.   


Karácsonyi adok-kapok

Kovács Márta

Ilyenkor, a karácsonyi ünnepek előtt, szép számmal elszaporodik az üzenetek, levelek száma, melyekben a segítségünket kérik.

2020.12.17.    17


Válás?

Póda Erzsébet

Mintha megöregedett volna az utóbbi időben.

2020.11.6.  1    5


Monitor

Póda Erzsébet

Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.

2020.10.15.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2020.10.5.    2


Bánásmód

Póda Erzsébet

Avagy milyen tanácsokat ne adjunk a férjünknek...

2020.10.1.    8


Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.   


Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.   


Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.