Leleményes góbé


Nagy Erika  2013.2.26. 5:55

Tisztelem és szeretem az idős, okos és leleményes embereket.

Szerencsére nincs belőlük hiány. A közelmúltban a Nagyváradon élő Manci nénit hallgattam órákon keresztül, és cseppet sem untam a társaságát. Sőt!

A nyolcvannégy éves néniről tudni kell, hogy ízig-vérig székely asszony, akit az élet nem hordozott a tenyerén, mégis boldog. Nem azért, mert mondja, hanem mert sugárzik belőle. Boldogabb, mint az az ember, aki tejben-vajban fürdött egy életen át.

Hosszú éveken keresztül a kertjében termelt zöldséggel járta a piacot, hajnalban kelt, és késő este ért haza fáradtan. Ami nem volt csoda, hiszen hosszú kilométereket tett meg gyalog, közben cipelte a portékáját. A furfangos kicsi asszony azt találta ki, hogy: ha egy ezrest vitt haza a vásárból, akkor ötszáz lejt, ha meg mondjuk hétszázat keresett, abból háromszázat becsavart egy gyolcsba, és egy ládika sötét és titokzatos mélyébe dobta. Tette ezt évekig, az volt az ő legbiztonságosabb bankfiókja. Sohasem nyúlt hozzá, nem esett kísértésbe.

Majd történt valami.

Elsőszülött gyermekének tönkrement a házassága, s hogy a volt feleség követeléseit ki tudják fizetni, pénzre volt szükségük. Sajnos az összeg olyan hatalmas volt, hogy segítség nélkül nem lehetett látni az alagút végét. Harmincötezer lejre volt szükségük, és ő ekkor látta elérkezettnek az időt arra, hogy a láda rejtelmeit feltárja. Kicsomagolgatták hát a kötegeket, majd megszámolták a pénzt. Manci mama csodának véli a mai napig, és hiszi, hogy nem imádkozott hiába, mert a megszámolt összeg pontosan annyi volt, amennyi kellett. Egy lejjel sem több, vagy kevesebb.

Kisegítette bajból a fiát, és ettől még ma is olyan boldog, hogy a mosolyt, ami az elbeszélése alatt az arcán ragyogott, lehetetlen lett volna letörölni.

Meg nem is akartam, mert ismerem a mondást, miszerint „mindig az az erősebb, aki nem tombol, hanem mosolyog.”



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Monitor

Póda Erzsébet

Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.

2020.10.15.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2020.10.5.    2


Bánásmód

Póda Erzsébet

Avagy milyen tanácsokat ne adjunk a férjünknek...

2020.10.1.    8


Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.   


Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.   


Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3


A változás kora

Póda Erzsébet

Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.

2020.4.15.   


Minden rosszban van valami jó

Dr. Horváth Mária okleveles ápolónő

Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.

2020.3.21.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2020.3.7.   


Beszűkülés

Póda Erzsébet

Valószínűleg minden kornak megvolt a maga ökológiája.

2020.2.14.   


Kiskorúság

Póda Erzsébet

A vének tanácsáról már a bibliában is olvashatunk, az öregekről, akikre még az uralkodók is hallgattak.

2020.2.3.