Leleményes góbé


Nagy Erika  2013.2.26. 5:55

Tisztelem és szeretem az idős, okos és leleményes embereket.

Szerencsére nincs belőlük hiány. A közelmúltban a Nagyváradon élő Manci nénit hallgattam órákon keresztül, és cseppet sem untam a társaságát. Sőt!

A nyolcvannégy éves néniről tudni kell, hogy ízig-vérig székely asszony, akit az élet nem hordozott a tenyerén, mégis boldog. Nem azért, mert mondja, hanem mert sugárzik belőle. Boldogabb, mint az az ember, aki tejben-vajban fürdött egy életen át.

Hosszú éveken keresztül a kertjében termelt zöldséggel járta a piacot, hajnalban kelt, és késő este ért haza fáradtan. Ami nem volt csoda, hiszen hosszú kilométereket tett meg gyalog, közben cipelte a portékáját. A furfangos kicsi asszony azt találta ki, hogy: ha egy ezrest vitt haza a vásárból, akkor ötszáz lejt, ha meg mondjuk hétszázat keresett, abból háromszázat becsavart egy gyolcsba, és egy ládika sötét és titokzatos mélyébe dobta. Tette ezt évekig, az volt az ő legbiztonságosabb bankfiókja. Sohasem nyúlt hozzá, nem esett kísértésbe.

Majd történt valami.

Elsőszülött gyermekének tönkrement a házassága, s hogy a volt feleség követeléseit ki tudják fizetni, pénzre volt szükségük. Sajnos az összeg olyan hatalmas volt, hogy segítség nélkül nem lehetett látni az alagút végét. Harmincötezer lejre volt szükségük, és ő ekkor látta elérkezettnek az időt arra, hogy a láda rejtelmeit feltárja. Kicsomagolgatták hát a kötegeket, majd megszámolták a pénzt. Manci mama csodának véli a mai napig, és hiszi, hogy nem imádkozott hiába, mert a megszámolt összeg pontosan annyi volt, amennyi kellett. Egy lejjel sem több, vagy kevesebb.

Kisegítette bajból a fiát, és ettől még ma is olyan boldog, hogy a mosolyt, ami az elbeszélése alatt az arcán ragyogott, lehetetlen lett volna letörölni.

Meg nem is akartam, mert ismerem a mondást, miszerint „mindig az az erősebb, aki nem tombol, hanem mosolyog.”



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2024.3.9.   


Előjogok

Nagy Csivre Katalin

Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.

2023.10.11.   


Gondolatok a szabadságról

Nagy Csivre Katalin

A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...

2023.9.13.   


Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2023.7.25.    14


Jótékonyság

Póda Erzsébet

Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.

2023.5.30.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2023.5.16.   


Előregyártott jövő

Nagy Csivre Katalin

1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…

2023.5.15.   


Egy szakítás után

Poór Marianna

Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.

2023.4.28.    16


Hazudni szabad?

Nagy Csivre Katalin

Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?

2023.4.9.   


Sokasodó furcsaságok

Nagy Csivre Katalin

Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...

2023.3.7.   


Szivárványos világbéke

Póda Erzsébet

A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.

2023.1.23.   


Ünneplés

Póda Erzsébet

Pár éve még arról cikkeztünk, miért nem tudjuk a helyén kezelni az év egyes ünnepeit.

2022.12.11.    6