Leleményes góbé
Tisztelem és szeretem az idős, okos és leleményes embereket.
Szerencsére nincs belőlük hiány. A közelmúltban a Nagyváradon élő Manci nénit hallgattam órákon keresztül, és cseppet sem untam a társaságát. Sőt!
A nyolcvannégy éves néniről tudni kell, hogy ízig-vérig székely asszony, akit az élet nem hordozott a tenyerén, mégis boldog. Nem azért, mert mondja, hanem mert sugárzik belőle. Boldogabb, mint az az ember, aki tejben-vajban fürdött egy életen át.
Hosszú éveken keresztül a kertjében termelt zöldséggel járta a piacot, hajnalban kelt, és késő este ért haza fáradtan. Ami nem volt csoda, hiszen hosszú kilométereket tett meg gyalog, közben cipelte a portékáját. A furfangos kicsi asszony azt találta ki, hogy: ha egy ezrest vitt haza a vásárból, akkor ötszáz lejt, ha meg mondjuk hétszázat keresett, abból háromszázat becsavart egy gyolcsba, és egy ládika sötét és titokzatos mélyébe dobta.
Tette ezt évekig, az volt az ő legbiztonságosabb bankfiókja. Sohasem nyúlt hozzá, nem esett kísértésbe.
Majd történt valami.
Elsőszülött gyermekének tönkrement a házassága, s hogy a volt feleség követeléseit ki tudják fizetni, pénzre volt szükségük. Sajnos az összeg olyan hatalmas volt, hogy segítség nélkül nem lehetett látni az alagút végét. Harmincötezer lejre volt szükségük, és ő ekkor látta elérkezettnek az időt arra, hogy a láda rejtelmeit feltárja. Kicsomagolgatták hát a kötegeket, majd megszámolták a pénzt. Manci mama csodának véli a mai napig, és hiszi, hogy nem imádkozott hiába, mert a megszámolt összeg pontosan annyi volt, amennyi kellett. Egy lejjel sem több, vagy kevesebb.
Kisegítette bajból a fiát, és ettől még ma is olyan boldog, hogy a mosolyt, ami az elbeszélése alatt az arcán ragyogott, lehetetlen lett volna letörölni.
Meg nem is akartam, mert ismerem a mondást, miszerint „mindig az az erősebb, aki nem tombol, hanem mosolyog.”
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Egy kép, ezer szó
Egy kép többet ér ezer szónál... Bevezetés a Tarot és más "furcsaságok" rejtelmeibe.
2022.6.6.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2022.5.16.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2022.4.18. 2
Kiforgatott orvosi eskü
Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.
2022.2.1.
Riasztás
Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.
2022.1.10.
Kifordult világ
Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.
2022.1.9.
Megváltásra várva
Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.
2021.12.17.
Felejtés
Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!
2021.12.6.
Üresség
A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját
2021.12.6.
Mese vagy valóság
Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.
2021.11.10.