Magyar vagyok, ments ki innen!
Ez lehetne a következő valóság-show címe.
Hiszen ez a való élet, amit élünk, nem pedig az, amit a tévében, megvágva, ki tudja talán meg is rendezve látunk. Na de, most hagyjuk ezt a témát egy másik alkalomra.
Most az zavar leginkább a reality show-kal kapcsolatban, ahogy celebjeink viselkednek - akik eddig sztárok voltak, de hát haladni kell a korral ugye, most már „celebek”! (Celeb-celebrity-híresség)
Biztos mindenki ismeri a két kereskedelmi csatornán futó (futott) három valóság show-t. Az egyikben egy butácska szöszi keresi a szerelmet a messzi Kolumbiában, a másikban sztárjaink afrikai kalandjait követhetjük nyomon, a harmadikban pedig különböző, szörnyű bátor tetteket kellett végrehajtani.
Mielőtt kifejtem a véleményem, leszögezném, hogy csak általánosságban beszélek, és tisztelet a kivételeknek, vagy ha úgy tetszik,: „Akinek nem inge, ne vegye magára!”
Az elsővel kapcsolatban csak annyit mondanék, hogy minősíthetetlen, értékelhetetlen, sőt egyenesen szánalmas a műsor. Na, de jól van, a főszereplőnek megbocsátunk, hiszen ő csak egy szöszi modell. Mellein kívül mást nem tud „letenni az asztalra”, így hát, a pénzkereset, na meg a feltűnési mánia érdekében bármit el kell vállalni.
Viszont a másik műsor sztárjaiban eléggé csalódtam. Eddig azt hittem „normális” emberek! Normálisak, tehát nem viselkednek primitív módon. Bár, ha jobban megnézem a csapat összetételét, igazából nem tudom mit vártam a sok mondvacsinált sztártól és hírességtől, persze tisztelet a kivételnek. Számomra e műsorokból bebizonyosodott, hogy attól, hogy valaki elismert sportoló vagy diplomás ember (neveket inkább nem mondok), még lehet teljesen műveletlen, komolytalan, gyerekes stb.
Úgy vettem észre, hogy szinte teljesen hiányzik belőlük az emberség és az empátia. Szerintem felháborító, ahogy az úgynevezett sztárok viselkednek és beszélnek az ott élő emberekkel, vagy ha nem is beszélnek velük, de ahogy kezelik őket. Odamennek, hangoskodnak, fényképeznek, nevetgélnek. Azt hiszik az is a show része, hogy szegény afrikai gyerekek koszos, szakadt ruhában mennek utánuk, vagy, hogy egy anya a földön alszik a gyerekével. Fel sem fogják, hogy ez tényleg a valóság, és nem csak az ő kedvükért „tették oda” őket.
Az is nagyon felháborított, amikor a szereplők az útjuk során egy nagyon szegény faluba vetődtek, és mit sem törődve a magántulajdon fogalmával, csak úgy bementek egy kis viskóba, amely egy ott élő család háza, menedéke volt. Bementek és nézelődtek mint egy múzeumban! „Ezt nézd meg!”, „Ez az ágy?”, „Ezen alszik öt ember!'” stb. Nem tudom, mit gondoltak magukról, és azt se, ők vajon mit szólnának, ha itthon valaki csak úgy fogná magát és bemenne az ő házukba. Egyébként, mint mindig, most is volt kivétel köztük és volt, aki nem ment be és ellenezte is a dolgot. Nem a szívem csücske az illető, de akkor, abban a helyzetben nagyon szimpatikus volt, és neki is ugyanezek a gondolatok jutottak eszébe erről, mint amit most ide leírtam. Ennek hangot is adott, de csodák csodájára senki nem értette meg őt...
Mi, „fehér emberek” pedig még csodálkozunk azon, hogy nem kedvelnek bennünket e távoli földrészek lakói. Évszázadokkal ezelőtt mi voltunk azok, akik lenéztük, műveletlen vadembereknek tartottuk őket, meghódítottuk földjeiket. Most is ez megy, csak most más formában. A szórakoztató ipar betör a dzsungelek mélyére, a végtelen szavannakára, háborgatva az ott élő emberek és állatok nyugalmát!
Kifejezetten irtózom a különböző csúszómászóktól, rovaroktól és hüllőktől, de akkor is sajnáltam azokat, amikor vízbe dobták, vagy amikor félelmükben megharapták egyik igen közkedvelt és intelligens „sztárunkat”. Vajon az ott élő emberek mit gondolnak rólunk, mit érezhettek, amikor látták, hogy ők vígan nevetnek, szórakoznak, és ez az egész nem más nekik, mint egy „szafari”? A „sztárok” hazamennek, teli élményekkel, de a helybeliek ugyanúgy ott maradnak, éhesen, koszosan, fáradtan...
Egyre inkább hódítanak a tévécsatornákon az igénytelen, semmitmondó műsorok. Erre fordítják a pénzt, ahelyett, hogy valami igényeset mutatnának. Persze, ehhez nem kell sok ész, sem tehetség! Csak felveszik a kamerára, amit a sztárok művelnek, kicsit megvágják, -szerkesztik, hogy „érdekesebb” legyen, és már kész is a produkció!
A baj csak az, hogy „mi” pedig vevők vagyunk rá!
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Üresség
A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját
2024.11.20.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2024.10.30.
Valakik és tényezők
Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.
2024.4.18.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2024.3.9.
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.