Megint rám szállt...!


Puha Andrea  2008.6.23. 7:38

Munkatársunk újabb találkozása az idősebb generáció egyik érdekes tagjával.

Azt hiszem, nem kell magyaráznom, milyen isteni érzés két hét őrült tanulás után úgy üldögélni a városban egy padon, hogy eszünkbe se kell, hogy jusson az iskola!
Keresztbe tett lábakkal ücsörögtem hát a cukrászda előtt, élvezve a kellemesen időt. Épp azon gondolkoztam, hogy gyorsan megjárom az üzleteket, és kerítek egy cipőt magamnak, majd futólépésben irányba veszem a kozmetikust, mikor felém indult egy erősen ötvenes, roma férfi. Még a közelembe se ért, mikor szája mozgásán láttam, hogy hozzám beszél.
– Mennyi az idő?
– Tessék?
– Koľko je hodín?

Míg ő azon gondolkozott, hogy magyar vagyok-e, vagy szlovák, én azon gondolkodtam, hogyan tudnám lerázni. De gyorsan! Kézenfekvő megoldásnak tűnt, hogy gyorsan kielégítem a pontos idő iránti tudásvágyát, s gyorsan le is szerelem, ám ekkor ő már mellettem ült.
– Magyar?
– Magyar. Egy óra.

Háláját nyomban ki is fejezte két puszival, kézfogással fűszerezve! Úgy éreztem magam, mint a Tom és Jerry című rajzfilmben a macska, mikor az egeret kergetve a szakadék fölé ér, elfogy a lába alatt a talaj, s akkor a tátongó mélység fölött egy másodpercre megáll az idő, s Tom látványosan nyel egyet, amit ádámcsutkája heves rángatózással illusztrál, s akkor zuhanni kezd lefele. Emberem azonban még nyelni sem hagyott.
– Szép vagy.
– Köszönöm
– húztam el a szám. – Mennem kell.
– Félsz tőlem?
– Neeeem...

Csak simán rosszul vagyok.
– Van barátod?
– Van. Másfél éve.

Lassan már magam is elhiszem.
– Oké, oké. És ha nem lenne? Akkor ismerkednél velem?
Nincs az az Isten!
– Hááát... Nem hiszem.
– Nem? Nem vagyok szimpatik?

Micsoda éleslátás!
– Hát, nem az esetem. Na, már mennem kell. Rohanok!
– Jó, jó.

Ajánlom is, hogy jó legyen! Gyorsan eltávozom a helyszínről. Menet közben még gyorsan hátrapillantok, meggyőződni arról, hogy nem követ. Döbbenten konstatálom, hogy emberem elégedetten elterül, s éhes pillantással végigmér. Erősen remélem, hogy hosszú időre ez volt az utolsó ilyen élményem. Borzasztó, hogy egy hetemre kettő ilyen eset jut. Ennyire reménytelen eset lennék?!
Pár perccel később szöget üt a fejemben egy kérdés: – Jesszusom! Volt egyáltalán foga?!



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Rám szállt a nyugdíjasklub!

Puha Andrea

Nemrég egy reggelen épp az orvostól igyekeztem az iskolába.

2008.6.17.   

A rovat további cikkei

Menedék

Póda Erzsébet

Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...

2021.9.28.   


Látszatvilág

Póda Erzsébet

Az emberiség apró kis tagjai – akik hatalmas és erős tömeget alkotnak, de nem irányítanak – évezredek óta ugyanazokkal a gondokkal küszködnek.

2021.8.22.   


Hátsó szándék

Fodor Tekla

Mutogatós bácsik helyett anyámasszony katonái?

2021.8.6.  1   


Ne gyere közel!

Nagy Csivre Katalin

A híradások tele vannak azzal a témával, amiről én most NEM kívánok írni.

2021.5.11.  1   


A bűvös szív

Dráfi Emese

Láttam, ahogy hirtelen megáll, és visszanéz a nagy piros szívre, majd odalép, és belebámul a rácson keresztül a rengeteg színes kupakba.

2021.4.19.   


Szeretet-teszt

Dráfi Emese

„Bárhogy is legyen, a szeretet mindent legyőz.”

2021.1.26.   


Karácsonyi adok-kapok

Kovács Márta

Ilyenkor, a karácsonyi ünnepek előtt, szép számmal elszaporodik az üzenetek, levelek száma, melyekben a segítségünket kérik.

2020.12.17.    17


Válás?

Póda Erzsébet

Mintha megöregedett volna az utóbbi időben.

2020.11.6.  1    5


Monitor

Póda Erzsébet

Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.

2020.10.15.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2020.10.5.    2


Bánásmód

Póda Erzsébet

Avagy milyen tanácsokat ne adjunk a férjünknek...

2020.10.1.    8