Megint rám szállt...!


Puha Andrea  2008.6.23. 7:38

Munkatársunk újabb találkozása az idősebb generáció egyik érdekes tagjával.

Azt hiszem, nem kell magyaráznom, milyen isteni érzés két hét őrült tanulás után úgy üldögélni a városban egy padon, hogy eszünkbe se kell, hogy jusson az iskola!
Keresztbe tett lábakkal ücsörögtem hát a cukrászda előtt, élvezve a kellemesen időt. Épp azon gondolkoztam, hogy gyorsan megjárom az üzleteket, és kerítek egy cipőt magamnak, majd futólépésben irányba veszem a kozmetikust, mikor felém indult egy erősen ötvenes, roma férfi. Még a közelembe se ért, mikor szája mozgásán láttam, hogy hozzám beszél.
– Mennyi az idő?
– Tessék?
– Koľko je hodín?

Míg ő azon gondolkozott, hogy magyar vagyok-e, vagy szlovák, én azon gondolkodtam, hogyan tudnám lerázni. De gyorsan! Kézenfekvő megoldásnak tűnt, hogy gyorsan kielégítem a pontos idő iránti tudásvágyát, s gyorsan le is szerelem, ám ekkor ő már mellettem ült.
– Magyar?
– Magyar. Egy óra.

Háláját nyomban ki is fejezte két puszival, kézfogással fűszerezve! Úgy éreztem magam, mint a Tom és Jerry című rajzfilmben a macska, mikor az egeret kergetve a szakadék fölé ér, elfogy a lába alatt a talaj, s akkor a tátongó mélység fölött egy másodpercre megáll az idő, s Tom látványosan nyel egyet, amit ádámcsutkája heves rángatózással illusztrál, s akkor zuhanni kezd lefele. Emberem azonban még nyelni sem hagyott.
– Szép vagy.
– Köszönöm
– húztam el a szám. – Mennem kell.
– Félsz tőlem?
– Neeeem...

Csak simán rosszul vagyok.
– Van barátod?
– Van. Másfél éve.

Lassan már magam is elhiszem.
– Oké, oké. És ha nem lenne? Akkor ismerkednél velem?
Nincs az az Isten!
– Hááát... Nem hiszem.
– Nem? Nem vagyok szimpatik?

Micsoda éleslátás!
– Hát, nem az esetem. Na, már mennem kell. Rohanok!
– Jó, jó.

Ajánlom is, hogy jó legyen! Gyorsan eltávozom a helyszínről. Menet közben még gyorsan hátrapillantok, meggyőződni arról, hogy nem követ. Döbbenten konstatálom, hogy emberem elégedetten elterül, s éhes pillantással végigmér. Erősen remélem, hogy hosszú időre ez volt az utolsó ilyen élményem. Borzasztó, hogy egy hetemre kettő ilyen eset jut. Ennyire reménytelen eset lennék?!
Pár perccel később szöget üt a fejemben egy kérdés: – Jesszusom! Volt egyáltalán foga?!



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Rám szállt a nyugdíjasklub!

Puha Andrea

Nemrég egy reggelen épp az orvostól igyekeztem az iskolába.

2008.6.17.   

A rovat további cikkei

Szivárványos világbéke

Póda Erzsébet

A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.

2023.1.23.   


Ünneplés

Póda Erzsébet

Pár éve még arról cikkeztünk, miért nem tudjuk a helyén kezelni az év egyes ünnepeit.

2022.12.11.    6


Advent van

Póda Erzsébet

Már most tengernyi szeretetről szóló, giccses idézettel találkozhatunk karácsony kapcsán, főleg a közösségi oldalakon.

2022.12.2.   


Az értékes festővászon története

Nagy Csivre Katalin

A történet két évvel ezelőtti, azaz 2020-ban történt, advent idején.

2022.11.29.   


Menedék

Póda Erzsébet

Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...

2022.11.19.   


Jótékonyság

Póda Erzsébet

Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.

2022.9.15.   


Uborkaszezon?

Nagy Csivre Katalin

A felszínen úgy tűnik, minden rendben van, de figyeljünk: forrong a mélység!

2022.7.22.   


Egy kép, ezer szó

Nagy Csivre Katalin

Egy kép többet ér ezer szónál... Bevezetés a Tarot és más "furcsaságok" rejtelmeibe.

2022.6.6.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2022.5.16.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2022.4.18.    2


Labirintusra kergetve

Póda Erzsébet

A hétmilliárd megmondóember korában nem könnyű az újságírónak.

2022.3.28.