Megint rám szállt...!


Puha Andrea  2008.6.23. 7:38

Munkatársunk újabb találkozása az idősebb generáció egyik érdekes tagjával.

Azt hiszem, nem kell magyaráznom, milyen isteni érzés két hét őrült tanulás után úgy üldögélni a városban egy padon, hogy eszünkbe se kell, hogy jusson az iskola!
Keresztbe tett lábakkal ücsörögtem hát a cukrászda előtt, élvezve a kellemesen időt. Épp azon gondolkoztam, hogy gyorsan megjárom az üzleteket, és kerítek egy cipőt magamnak, majd futólépésben irányba veszem a kozmetikust, mikor felém indult egy erősen ötvenes, roma férfi. Még a közelembe se ért, mikor szája mozgásán láttam, hogy hozzám beszél.
– Mennyi az idő?
– Tessék?
– Koľko je hodín?

Míg ő azon gondolkozott, hogy magyar vagyok-e, vagy szlovák, én azon gondolkodtam, hogyan tudnám lerázni. De gyorsan! Kézenfekvő megoldásnak tűnt, hogy gyorsan kielégítem a pontos idő iránti tudásvágyát, s gyorsan le is szerelem, ám ekkor ő már mellettem ült.
– Magyar?
– Magyar. Egy óra.

Háláját nyomban ki is fejezte két puszival, kézfogással fűszerezve! Úgy éreztem magam, mint a Tom és Jerry című rajzfilmben a macska, mikor az egeret kergetve a szakadék fölé ér, elfogy a lába alatt a talaj, s akkor a tátongó mélység fölött egy másodpercre megáll az idő, s Tom látványosan nyel egyet, amit ádámcsutkája heves rángatózással illusztrál, s akkor zuhanni kezd lefele. Emberem azonban még nyelni sem hagyott.
– Szép vagy.
– Köszönöm
– húztam el a szám. – Mennem kell.
– Félsz tőlem?
– Neeeem...

Csak simán rosszul vagyok.
– Van barátod?
– Van. Másfél éve.

Lassan már magam is elhiszem.
– Oké, oké. És ha nem lenne? Akkor ismerkednél velem?
Nincs az az Isten!
– Hááát... Nem hiszem.
– Nem? Nem vagyok szimpatik?

Micsoda éleslátás!
– Hát, nem az esetem. Na, már mennem kell. Rohanok!
– Jó, jó.

Ajánlom is, hogy jó legyen! Gyorsan eltávozom a helyszínről. Menet közben még gyorsan hátrapillantok, meggyőződni arról, hogy nem követ. Döbbenten konstatálom, hogy emberem elégedetten elterül, s éhes pillantással végigmér. Erősen remélem, hogy hosszú időre ez volt az utolsó ilyen élményem. Borzasztó, hogy egy hetemre kettő ilyen eset jut. Ennyire reménytelen eset lennék?!
Pár perccel később szöget üt a fejemben egy kérdés: – Jesszusom! Volt egyáltalán foga?!



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Rám szállt a nyugdíjasklub!

Puha Andrea

Nemrég egy reggelen épp az orvostól igyekeztem az iskolába.

2008.6.17.   

A rovat további cikkei

Uborkaszezon?

Nagy Csivre Katalin

A felszínen úgy tűnik, minden rendben van, de figyeljünk: forrong a mélység!

2022.7.22.   


Egy kép, ezer szó

Nagy Csivre Katalin

Egy kép többet ér ezer szónál... Bevezetés a Tarot és más "furcsaságok" rejtelmeibe.

2022.6.6.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2022.5.16.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2022.4.18.    2


Labirintusra kergetve

Póda Erzsébet

A hétmilliárd megmondóember korában nem könnyű az újságírónak.

2022.3.28.   


Sapkaárusok

Nagy Csivre Katalin

A cikkben ez a hasonlat a mai vírusos-háborús világunkra. Olvassuk!

2022.3.16.  1   


Kiforgatott orvosi eskü

Nagy Csivre Katalin

Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.

2022.2.1.   


Riasztás

Póda Erzsébet

Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.

2022.1.10.   


Kifordult világ

Nagy Csivre Katalin

Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.

2022.1.9.   


Megváltásra várva

Nagy Csivre Katalin

Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.

2021.12.17.   


Felejtés

Póda Erzsébet

Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!

2021.12.6.