Megvagyok...


Madarász Ildikó  2008.10.8. 14:39

– Halló?! – Szia, apa!
– Szia, kislányom! Hogy vagy?

Mindig így kezdődik!
Én mindig jól vagyok-kal válaszolok, és mindig visszakérdezek. A válasz pedig mindig az: megvagyok! De jó lenne egyszer tényleg elmondanom, hogy: nem vagyok jól, s tudom, hogy ő sincs jól.
De mindig csak: jól vagyok, megvagyok a válasz.
Pedig én az első hallóból tudom, hogy van. Rosszul, nagyon rosszul. Magányos. Beteg. Fél.
És ettől én is magányos leszek, beteg és elkezdek félni!

Három éve telefonálgatunk.

Előtte csak a születésnapjainkon, névnapjainkon beszéltünk telefonon. Ő felköszöntött valami pajzán kis rigmussal, én udvariasan vihorásztam, ő pedig elégedetten hátradőlt: Az idén megint sikerült megnevettetnem!

De három éve majd minden nap beszélünk.

Először csak biztatgattuk egymást, majd folyamatosan helyzetjelentéseket vitattunk meg. Később… később pedig listát raktunk össze arról, hogy kinek nem szóltunk még a temetés miatt…
Utána pedig soha semmit nem talált. Folyton csak papírokat keresgéltünk, telefonon. Majd a kedvenc mackónadrágját, végén már a tésztaszűrőt is.
De mára már mindennek meg van az új helye, a régieket is megtaláltuk, csak apa… apa veszett el valahol!

Már kevés vagyok ahhoz, hogy mosolyt varázsoljak az arcára. Az unokák csak könnyet csalnak a szemébe, magára maradt, mondja, s valahogy nem lát bennünket a ködben! Pedig itt vagyunk! Neki vagyunk itt.
De nem lát! Csak a poharat a konyhaasztalon, aminek folyton tele kell lennie…
Azt mondja nincs más öröme!
És én?
– Apa! Itt csimpaszkodok a szívedbe, minden dobbanásnál szorítok a fogáson egyet, s folyton a szemedet fürkészem, hogy hátha egyszer megérzed vasmarkomat…

Apa azt mondja, hogy nincs már értelme az életének, hogy mondjam meg, mi vár még őrá?
Én!
A fia!
Az unokái!
A barátja!
Egy kedves nyaralás emléke, amelyben ő a vicces nagypapa!
Egy finom esti szellő!
Egy tál jó babgulyás!
Egy mosoly, mely átsuhan az arcán, ha az almaszedésre gondol az unokákkal!
Régi fényképek, miket téli estéken együtt lapozhatunk... Könny is csilloghat a szemekben, de mindig van kéz, mely megsimítja a hátát, egy fej, mely odabújik a mellkasához, és beszélgetni sem kell, csak csendben a képekre meredni. Mert nincs egyedül!

Csak az a fránya, nyúlós köd, ez volna már kicsit ritkább! Talán, akkor láthatnál! De a köd csak ereszkedik és ereszkedik, már szinte senki nem lát senkit.
Ma eldöntöttem, hogy elkezdek kiáltozni.
Ez az első sikolyom!
– Apa!
– Apa,nem vagyok jól! Apa, te sem vagy jól! Apa, kérlek szeress! Apa, kérlek szeress, hogy érezhesd, hogy szeretlek!
– Apa!
– Apa, kérlek, törődj magaddal! Apa engedd, hogy orvoshoz vigyelek!
– Apa! Akarj gyógyulni! Apa én segíthetek! Apa, kérlek, menj a levegőre! Apa gyere el hozzánk!
– Apa engedd, hogy gyerekek lovagoljanak a térdeden! Apa, merj újra kicsit boldog lenni!
– Apa!
– Anya meghalt, de te még élsz. Akarj élni! Élj nekem! Élj miattam! Élj, hogy legyek sokáig még kislánya valakinek! Apa, hiányzol!
– Apa, szeretlek! Apa ne bánts! Apa, én nem tehetek róla.
– Apa… itt vagyok!

– Halló?!
– Szia, kislányom! Jól vagy?
– Szia, apa! Megvagyok…



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Menedék

Póda Erzsébet

Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...

2021.9.28.   


Látszatvilág

Póda Erzsébet

Az emberiség apró kis tagjai – akik hatalmas és erős tömeget alkotnak, de nem irányítanak – évezredek óta ugyanazokkal a gondokkal küszködnek.

2021.8.22.   


Hátsó szándék

Fodor Tekla

Mutogatós bácsik helyett anyámasszony katonái?

2021.8.6.  1   


Ne gyere közel!

Nagy Csivre Katalin

A híradások tele vannak azzal a témával, amiről én most NEM kívánok írni.

2021.5.11.  1   


A bűvös szív

Dráfi Emese

Láttam, ahogy hirtelen megáll, és visszanéz a nagy piros szívre, majd odalép, és belebámul a rácson keresztül a rengeteg színes kupakba.

2021.4.19.   


Szeretet-teszt

Dráfi Emese

„Bárhogy is legyen, a szeretet mindent legyőz.”

2021.1.26.   


Karácsonyi adok-kapok

Kovács Márta

Ilyenkor, a karácsonyi ünnepek előtt, szép számmal elszaporodik az üzenetek, levelek száma, melyekben a segítségünket kérik.

2020.12.17.    17


Válás?

Póda Erzsébet

Mintha megöregedett volna az utóbbi időben.

2020.11.6.  1    5


Monitor

Póda Erzsébet

Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.

2020.10.15.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2020.10.5.    2


Bánásmód

Póda Erzsébet

Avagy milyen tanácsokat ne adjunk a férjünknek...

2020.10.1.    8


Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.