Megvagyok...


Madarász Ildikó  2008.10.8. 14:39

– Halló?! – Szia, apa!
– Szia, kislányom! Hogy vagy?

Mindig így kezdődik!
Én mindig jól vagyok-kal válaszolok, és mindig visszakérdezek. A válasz pedig mindig az: megvagyok! De jó lenne egyszer tényleg elmondanom, hogy: nem vagyok jól, s tudom, hogy ő sincs jól.
De mindig csak: jól vagyok, megvagyok a válasz.
Pedig én az első hallóból tudom, hogy van. Rosszul, nagyon rosszul. Magányos. Beteg. Fél.
És ettől én is magányos leszek, beteg és elkezdek félni!

Három éve telefonálgatunk.

Előtte csak a születésnapjainkon, névnapjainkon beszéltünk telefonon. Ő felköszöntött valami pajzán kis rigmussal, én udvariasan vihorásztam, ő pedig elégedetten hátradőlt: Az idén megint sikerült megnevettetnem!

De három éve majd minden nap beszélünk.

Először csak biztatgattuk egymást, majd folyamatosan helyzetjelentéseket vitattunk meg. Később… később pedig listát raktunk össze arról, hogy kinek nem szóltunk még a temetés miatt…
Utána pedig soha semmit nem talált. Folyton csak papírokat keresgéltünk, telefonon. Majd a kedvenc mackónadrágját, végén már a tésztaszűrőt is.
De mára már mindennek meg van az új helye, a régieket is megtaláltuk, csak apa… apa veszett el valahol!

Már kevés vagyok ahhoz, hogy mosolyt varázsoljak az arcára. Az unokák csak könnyet csalnak a szemébe, magára maradt, mondja, s valahogy nem lát bennünket a ködben! Pedig itt vagyunk! Neki vagyunk itt.
De nem lát! Csak a poharat a konyhaasztalon, aminek folyton tele kell lennie…
Azt mondja nincs más öröme!
És én?
– Apa! Itt csimpaszkodok a szívedbe, minden dobbanásnál szorítok a fogáson egyet, s folyton a szemedet fürkészem, hogy hátha egyszer megérzed vasmarkomat…

Apa azt mondja, hogy nincs már értelme az életének, hogy mondjam meg, mi vár még őrá?
Én!
A fia!
Az unokái!
A barátja!
Egy kedves nyaralás emléke, amelyben ő a vicces nagypapa!
Egy finom esti szellő!
Egy tál jó babgulyás!
Egy mosoly, mely átsuhan az arcán, ha az almaszedésre gondol az unokákkal!
Régi fényképek, miket téli estéken együtt lapozhatunk... Könny is csilloghat a szemekben, de mindig van kéz, mely megsimítja a hátát, egy fej, mely odabújik a mellkasához, és beszélgetni sem kell, csak csendben a képekre meredni. Mert nincs egyedül!

Csak az a fránya, nyúlós köd, ez volna már kicsit ritkább! Talán, akkor láthatnál! De a köd csak ereszkedik és ereszkedik, már szinte senki nem lát senkit.
Ma eldöntöttem, hogy elkezdek kiáltozni.
Ez az első sikolyom!
– Apa!
– Apa,nem vagyok jól! Apa, te sem vagy jól! Apa, kérlek szeress! Apa, kérlek szeress, hogy érezhesd, hogy szeretlek!
– Apa!
– Apa, kérlek, törődj magaddal! Apa engedd, hogy orvoshoz vigyelek!
– Apa! Akarj gyógyulni! Apa én segíthetek! Apa, kérlek, menj a levegőre! Apa gyere el hozzánk!
– Apa engedd, hogy gyerekek lovagoljanak a térdeden! Apa, merj újra kicsit boldog lenni!
– Apa!
– Anya meghalt, de te még élsz. Akarj élni! Élj nekem! Élj miattam! Élj, hogy legyek sokáig még kislánya valakinek! Apa, hiányzol!
– Apa, szeretlek! Apa ne bánts! Apa, én nem tehetek róla.
– Apa… itt vagyok!

– Halló?!
– Szia, kislányom! Jól vagy?
– Szia, apa! Megvagyok…



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Monitor

Póda Erzsébet

Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.

2020.10.15.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2020.10.5.    2


Bánásmód

Póda Erzsébet

Avagy milyen tanácsokat ne adjunk a férjünknek...

2020.10.1.    8


Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.   


Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.   


Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3


A változás kora

Póda Erzsébet

Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.

2020.4.15.   


Minden rosszban van valami jó

Dr. Horváth Mária okleveles ápolónő

Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.

2020.3.21.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2020.3.7.   


Beszűkülés

Póda Erzsébet

Valószínűleg minden kornak megvolt a maga ökológiája.

2020.2.14.   


Kiskorúság

Póda Erzsébet

A vének tanácsáról már a bibliában is olvashatunk, az öregekről, akikre még az uralkodók is hallgattak.

2020.2.3.