Mindenki megbolondult?


Póda Erzsébet  2004.11.2. 18:32

Kérem szépen, én korszakalkotó felfedezésre jutottam! Megfigyeltem, hogy a leghíresebb regények általában elmegyógyintézetben játszódó történetről szólnak...

(Pl. Száll a kakukk fészkére, Üvegbura...) Sokáig töprengtem, vajon mi oka lehet ennek? Miért kedvelik az olvasók annyira a kissé (vagy nagyon) őrült történeteket? Lehet, hogy rájöttem a válaszra is. Az emberek számára a hétköznapi élet túl szürke, a mindennapok monotonitása dögunalmas, a környezetük megszokott, s már a változásokat sem veszik észre. Csak az évszakok cserélődése tűnik fel nekik: az is csak azért, mert az utóbbi időben egyre szélsőségesebb, vagy, mert időnként ruhát kell váltaniuk. Ám az ember találékony. Ha nincs izgalom, egy idő után megunja, és keres magának egy kis őrültséget.

Képzeljünk csak el egy férjet, akit a felesége évek óta a féltékenységével üldöz! Kutat a férfi ruhájának zsebeiben, nagyítóval keresi rajta az idegen női hajszálakat, ellenőrzi mobiltelefonján a kimenő és bejövő hívásokat, hat óra után öt perccel már sodrófával áll a bejárati ajtó előtt és a lakásba lépő dolgos férjet a lehető legképtelenebb vádakkal gyanúsítja. És nap, mint nap más (vélt és valós) nők miatt hisztizik. Pedig az égvilágon semmi alapja sincs rá. Egy darabig. Mert aztán a férj is megunja, és előbb utóbb keres magának egy „megértő barátnőt”.

Vagy egy feleséget, akit a férje a házasságkötés óta nem szólít a keresztnevén. Pedig a szokásos udvarlás alatt még becenevet is talált neki. De az anyakönyvvezető előtt kijelentett dupla igen óta a legkedvesebb megszólítás, ami elhagyja a száját a -- te. Pedig a feleség minden tőle telhetőt elkövet, hogy megfeleljen az „urának”: főz, mos, takarít, állandóan nett és fitt, munkába is jár, gyerekeket is nevel, még a férj munkájába is besegít. Mindhiába! Teljesíthet erején és képességein felül – a férfi számára örökké csak buta tyúk marad. Sose léphet annak a „szent asszonynak” a nyomába, aki őt ilyenné nevelte – a drága édesanyjának. És a feleség meggyőződésévé válik, így van ez rendjén, az asszonynak tűrnie kell. Meg aztán némi tájékozottsága is lévén jól tudja, már Freud is megmondta -- ő pedig milyen nagy koponya volt! --, hogy minden nő mazochista…

Vagy egy jólöltözött, menő foglalkozású, jól szituált, gondos apát, aki mindenhova elkíséri egyre csinosabb kamasz lányát. A barátnők születésnapi bulijára, az orvosi rendelőbe, az edzésekre és különórákra, és persze ő jár a szülői értekezletekre is. Félti, óvja mindentől és mindenkitől. Az ismerősök elismerően bólogatnak: ez igen, ez aztán a rendes ember, ideális apa és férj! A kamasz lányka zavaros, hol túl feltűnő, hol túl visszahúzódó viselkedése láttán azonban a jó megfigyelőnek valami furcsa érzése támad. A kamaszlány riadt, koravén védtelen gyermek, aki gyűlölködő tekintettel néz a világra: ezt az apai szeretetet nem kell irigyelni tőle, mert ezért a jog szerint büntetés jár(na)…

Vagy egy szomorú özvegy anyát, aki minden támasz nélkül maradt a fiával. Bánatos arccal, könnyekkel teli szemmel kapaszkodik egy szem nagyfiába. Ő jelenti számára a mindent: élete egyetlen értelmét, a biztonságot, a szeretetet – a férfit. Társ híján most már vele beszél meg, a családi költségvetéstől kezdve a nőgyógyászati panaszain keresztül, mindent. A fiúba csimpaszkodik, karöltve és kézen fogva jár vele a temetőbe, a hivatalba, az üzletbe. A nagyfiú nem szereti ezeket a beszélgetéseket, és ezeket az utakat sem. Mindig merev arckifejezéssel, oldalra fordított fejjel, lesütött szemmel megy anyja oldalán, mintha nem is hozzá tartozna. Túl nagy a teher neki, amit rá kényszerítenek. És természetellenes.

Vagy képzeljünk el egy szomszédot, aki nem bírja a gyerekzsivajt. A négyéves kisfiú kacagására azt mondja, hogy kibírhatatlan és utálatos. A labdajátékot játszó kisgyerekeket pedig azzal fenyegeti, hogy ha tüstént nem hallgatnak el, akkor sorban lelövöldözi mindegyiket. A gyerekek védelmére kelő szülőket és nagyszülőket Hasfelmetsző Jack fogásaival fenyegeti, s hogy erejét demonstrálja, a szélpuskájával hadonászik a kerítés mögül.

Vagy képzeljünk el egy magamutogatós hivatalvezetőt, akiről már az egész város tudja, hogy exhibicionista, mégis emberek komoly ügyeit intézi – komolytalanul. Vagy képzeljük el a magát istennek képzelő orvost, akinek keze alatt emberek halnak meg, aki asszisztenseit borjúknak nevezi, s aki öklendezni kezd és pfujoz egy nyílt seb láttán. Mégis tovább praktizál, minden felelősségérzet és büntetés nélkül. Vagy képzeljék el, hogy a rendőr a bűnöző barátja. Vagy képzeljék el…

Semmi kétség, az élet egy elmegyógyintézet – csak itt éppen senki nem gyógyít senkit!



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    15


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2017.1.6.    2


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2017.1.2.    11


Fényárban úszó vásárok

Nagy Erika

Advent időszakában szeretek vásárba járni, főleg oda, ahol tudom, hogy nem fogok csalódni semmiben.

2016.12.22.    9


Hömpölygő tömeg

Nagy Erika

Több okból kifolyólag is jobb, ha időben beszerezzük a karácsonyi ajándékokat...

2016.12.17.    5


Felhőangyal

Olinka Seregi

Az éjszakát sokféleképpen „átélhetjük”: eltölthetjük a barátainkkal, végigtáncolhatjuk, nézhetjük a tévét, szeretkezhetünk, átaludhatjuk, vagy gondolkodhatunk is.

2016.11.7.    5


Ki szemetelt?

Nagy Erika

Ebben a világban én már semmin sem lepődök meg. Naponta vagyok kénytelen hozzászokni a fura helyzetekhez, sajnos, de így van.

2016.10.14.    2


Határtalan vendégszeretet

Nagy Erika

Egy-egy kirándulás során sok élménnyel gazdagodik az ember, jóval, rosszal, egyaránt.

2016.8.2.    4


Kereslet

Póda Erzsébet

Ott állnak, vagy sétálnak a fővárosból kivezető úton.

2016.7.28.    1


Van élet a válás után

Nagy Erika

Két ember élete elképzelhetetlen konfliktusok nélkül.

2016.7.1.  2    2