Mindenki megbolondult?


Póda Erzsébet  2004.11.2. 18:32

Kérem szépen, én korszakalkotó felfedezésre jutottam! Megfigyeltem, hogy a leghíresebb regények általában elmegyógyintézetben játszódó történetről szólnak...

(Pl. Száll a kakukk fészkére, Üvegbura...) Sokáig töprengtem, vajon mi oka lehet ennek? Miért kedvelik az olvasók annyira a kissé (vagy nagyon) őrült történeteket? Lehet, hogy rájöttem a válaszra is. Az emberek számára a hétköznapi élet túl szürke, a mindennapok monotonitása dögunalmas, a környezetük megszokott, s már a változásokat sem veszik észre. Csak az évszakok cserélődése tűnik fel nekik: az is csak azért, mert az utóbbi időben egyre szélsőségesebb, vagy, mert időnként ruhát kell váltaniuk. Ám az ember találékony. Ha nincs izgalom, egy idő után megunja, és keres magának egy kis őrültséget.

Képzeljünk csak el egy férjet, akit a felesége évek óta a féltékenységével üldöz! Kutat a férfi ruhájának zsebeiben, nagyítóval keresi rajta az idegen női hajszálakat, ellenőrzi mobiltelefonján a kimenő és bejövő hívásokat, hat óra után öt perccel már sodrófával áll a bejárati ajtó előtt és a lakásba lépő dolgos férjet a lehető legképtelenebb vádakkal gyanúsítja. És nap, mint nap más (vélt és valós) nők miatt hisztizik. Pedig az égvilágon semmi alapja sincs rá. Egy darabig. Mert aztán a férj is megunja, és előbb utóbb keres magának egy „megértő barátnőt”.

Vagy egy feleséget, akit a férje a házasságkötés óta nem szólít a keresztnevén. Pedig a szokásos udvarlás alatt még becenevet is talált neki. De az anyakönyvvezető előtt kijelentett dupla igen óta a legkedvesebb megszólítás, ami elhagyja a száját a -- te. Pedig a feleség minden tőle telhetőt elkövet, hogy megfeleljen az „urának”: főz, mos, takarít, állandóan nett és fitt, munkába is jár, gyerekeket is nevel, még a férj munkájába is besegít. Mindhiába! Teljesíthet erején és képességein felül – a férfi számára örökké csak buta tyúk marad. Sose léphet annak a „szent asszonynak” a nyomába, aki őt ilyenné nevelte – a drága édesanyjának. És a feleség meggyőződésévé válik, így van ez rendjén, az asszonynak tűrnie kell. Meg aztán némi tájékozottsága is lévén jól tudja, már Freud is megmondta -- ő pedig milyen nagy koponya volt! --, hogy minden nő mazochista…

Vagy egy jólöltözött, menő foglalkozású, jól szituált, gondos apát, aki mindenhova elkíséri egyre csinosabb kamasz lányát. A barátnők születésnapi bulijára, az orvosi rendelőbe, az edzésekre és különórákra, és persze ő jár a szülői értekezletekre is. Félti, óvja mindentől és mindenkitől. Az ismerősök elismerően bólogatnak: ez igen, ez aztán a rendes ember, ideális apa és férj! A kamasz lányka zavaros, hol túl feltűnő, hol túl visszahúzódó viselkedése láttán azonban a jó megfigyelőnek valami furcsa érzése támad. A kamaszlány riadt, koravén védtelen gyermek, aki gyűlölködő tekintettel néz a világra: ezt az apai szeretetet nem kell irigyelni tőle, mert ezért a jog szerint büntetés jár(na)…

Vagy egy szomorú özvegy anyát, aki minden támasz nélkül maradt a fiával. Bánatos arccal, könnyekkel teli szemmel kapaszkodik egy szem nagyfiába. Ő jelenti számára a mindent: élete egyetlen értelmét, a biztonságot, a szeretetet – a férfit. Társ híján most már vele beszél meg, a családi költségvetéstől kezdve a nőgyógyászati panaszain keresztül, mindent. A fiúba csimpaszkodik, karöltve és kézen fogva jár vele a temetőbe, a hivatalba, az üzletbe. A nagyfiú nem szereti ezeket a beszélgetéseket, és ezeket az utakat sem. Mindig merev arckifejezéssel, oldalra fordított fejjel, lesütött szemmel megy anyja oldalán, mintha nem is hozzá tartozna. Túl nagy a teher neki, amit rá kényszerítenek. És természetellenes.

Vagy képzeljünk el egy szomszédot, aki nem bírja a gyerekzsivajt. A négyéves kisfiú kacagására azt mondja, hogy kibírhatatlan és utálatos. A labdajátékot játszó kisgyerekeket pedig azzal fenyegeti, hogy ha tüstént nem hallgatnak el, akkor sorban lelövöldözi mindegyiket. A gyerekek védelmére kelő szülőket és nagyszülőket Hasfelmetsző Jack fogásaival fenyegeti, s hogy erejét demonstrálja, a szélpuskájával hadonászik a kerítés mögül.

Vagy képzeljünk el egy magamutogatós hivatalvezetőt, akiről már az egész város tudja, hogy exhibicionista, mégis emberek komoly ügyeit intézi – komolytalanul. Vagy képzeljük el a magát istennek képzelő orvost, akinek keze alatt emberek halnak meg, aki asszisztenseit borjúknak nevezi, s aki öklendezni kezd és pfujoz egy nyílt seb láttán. Mégis tovább praktizál, minden felelősségérzet és büntetés nélkül. Vagy képzeljék el, hogy a rendőr a bűnöző barátja. Vagy képzeljék el…

Semmi kétség, az élet egy elmegyógyintézet – csak itt éppen senki nem gyógyít senkit!



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3


A változás kora

Póda Erzsébet

Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.

2020.4.15.   


Minden rosszban van valami jó

Dr. Horváth Mária okleveles ápolónő

Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.

2020.3.21.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2020.3.7.   


Beszűkülés

Póda Erzsébet

Valószínűleg minden kornak megvolt a maga ökológiája.

2020.2.14.   


Kiskorúság

Póda Erzsébet

A vének tanácsáról már a bibliában is olvashatunk, az öregekről, akikre még az uralkodók is hallgattak.

2020.2.3.   


Pozitív igények

Póda Erzsébet

Borzasztó dolog történik velünk: téli időszak lévén hideg van!

2020.1.3.    5


Gondolatok az ünnep előtt

Tompa Orsolya

Karácsony luxuskiadásban, és egyszer az ünnepek is véget érnek...

2019.12.22.    23


Karácsonyi versek

Lehet, hogy ma sem kapna más szállást a Szent család, mint egy állatok által belehelt istállót, ahol a jászolban maga a szeretet ölt testet.

2019.12.12.   


Advent van

Póda Erzsébet

Már most tengernyi szeretetről szóló, giccses idézettel találkozhatunk karácsony kapcsán, főleg a közösségi oldalakon.

2019.12.1.   


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2019.11.24.    11