Minőség

Kovács Andrea  2011.10.21. 7:04

Ugye ismerős az érzést, mikor a szekrény előtt állva, ruhát keresve ráébredünk, mennyi hasznavehetetlen holmi sorjázik a vállfákon?

Vajon miért van az, hogy a rég áhított, alig beszerzett új darab pár hónap alatt ócska gönccé válik?
Bizton állítom, hogy a hiba nem bennünk, nőkben és vásárlási kedvünkben van!

Kiskoromban hatalmas, pufi tollkabátom volt. Évekig nyüstöltem, míg ki nem nőttem. Aztán tovább adtuk a kisgyermekes rokonainknak. Ők meg a következőknek. Szép, sötétkék farmert is hordtam. Szívós, kemény anyagát még ma is az ujjaim közt érzem. És a hótaposó? Boldogan szánkóztunk, hemperegtünk benne a havas dombokon, mégse ázott be soha.

Mára hihetetlen módon elsilányult a boltokban kapható ruhák minősége. A gyorsétkezés mellett nálunk is megjelent a (szó szerint fordítva) „gyorsöltözködés“ (fast clothing) fogalma. A termékeket szándékosan szabják elnagyolva, rövid élettartamúra, hogy minél hamarabb le kelljen cserélnünk egy újra. Hatalmas összegekkel operálnak a ruhagyártó multik, állandóan új termékeket terveznek, országhatárokon átívelő reklámkampányokat szerveznek, propagálnak, gyártanak, majd eladnak. Ehhez a soha nem nyugvó folyamathoz pedig állandóan új pénzforrásokra van szükségük – igen, ránk!

Az árak csábítóak (hisz ez még mindig az egyik legmeghatározóbb tényező), a fazon trendi, a szín tetszetős. Mégis, pár használat után elszalad a trikó varrása, lepattan az első gomb, megtörik a cipőtalp. A farmerek többnyire vékonyka, elasztikus anyagból készülnek és szinte mindig a belső varrás mentén kopnak ki.

Apropó, cipő! Alaposan a zsebébe kell nyúlnia annak, aki időtálló lábbelire vágyik manapság. Lássuk hát a kínálatot! Körülnézek az egyik helyi cipőboltban. Több a szép cipellő, mint a jó. A papírtalpú, béleletlen csizmácskák közt nézelődve már nem marad bennem megválaszolatlan kérdés azt illetően, hogy vajon miért olyan nagy arányú a felfázásos, vesegyulladásos betegségek aránya nálunk, nőknél.
A textilbevonatú kiscsizmák hamar beáznak, a ragasztó seperc alatt válik le. Reklamációnál az eladó kedvesen jegyzi meg, hogy biztosan nem kezeltük megfelelően a lábbelit.

Fillérekért kínált atlétatrikókat nézegetek az egyik felkapott üzletben. A ragasztott, parányi strasszok már az első alkalommal a mosógép dobjában végzik, a csillámos feliratok szintén. Az anyag tapintása furán puhácska érzetet kelt, elomlik az ujjak közt és szinte teljesen átlátszik. Csoda vajon, ha kilyukad?

Tudom, sokszor tűt keresünk a szénakazalban, mégis arra szólítanék fel minden nőtársamat, hogy ne dőljenek be a hirtelen jött és távozó divathullámoknak! Vigyázzunk az egészségünkre a mínuszokban is. Ami olcsó, az nem feltétlenül silány, és ami drága, az sem minden esetben tart ki évekig. Logikával és körültekintéssel vásároljunk, hogy ne kelljen később pironkodva a pénztáros orra alá nyomni a számlát és a reklamált árut.

Hozzászólások

@

Küldés