Mivel foglalkozol?
Bemutatkozáskor gyakran szegezik nekem a fenti kérdést. Ilyenkor egy pillanatra mindig leblokkolok.
Mert mi az, amit valójában csinálok?
Mi az, amit szeretek?
És mi az, ami a papírjaimon szerepel?
Gyerekkorom óta nyüzsgök. Belekezdtem sok mindenbe. Ügyes kezek körét látogattam, rajzoltam, festettem, agyagoztam, újságírást és fogalmazást tanultam, számítástechnikára jártam, nyelveket sajátítottam el. Sokszor találkoztam fogyatékos gyerekekkel is, és megtanultam, hogy másnak lenni nem is olyan ijesztő. Elmentem az otthonukba, verset mondtam nekik, együtt varrogattunk.
Nem tudom, van-e még olyan szabadidőközpont, ahová az iskola után járhatnak a gyerekek. Ahol önzetlen és segítőkész pedagógusok magyarázzák el a különféle kézimunkák, az üvegfestés, a csuhézás, a csipkeverés rejtelmeit. Ahol nem stresszelnek azon, hogy haladni kell a tantervvel. Nem siettetnek. Ahol fogja a gyerek kezét a tanító néni. Ahol közösség van.. Ahol meg lehet tanulni, hogyan kell a másiknak segíteni, hogyan lehet együtt alkotni, hogyan lehet ötleteket adni egymásnak.
Nekem ez még megadatott.
A nyüzsgés az életemben azóta sem változott. Megnőttem, de a kísérletező kedvem maradt.
Gitározni tanultam.
Énekeltem.
Sütök.
Írok.
Sminkelek.
Amatőr színjátszócsoportban játszom.
Önerőből főiskolára járok, szociális munkásnak tanulok. Hétvégén iskola: felelek, vizsgázom.
Van munkahelyem, ahol ügyfélszolgálati feladatokat látok el. Eközben mindig ragaszkodom ahhoz, aki vagyok: nem veszek fel álságos álcákat, hanem felvállalom a nem tetszés kockázatát. Amit épp csinálok, abba mindig teszek valami pluszt, valami többet,
hogy legyen „lenyomata”.
Nemrég láttam egy beszélgetős műsort. A riportalany Geszti Péter volt. A sokoldalúságáról beszélgettek. Azt mondta: ha sok mindennel foglalkozunk, akkor esélyünk sincs rá, hogy minden egyszerre érjen be. Ekkor jöttem rá, hogy az eddigi életem, és a sok kísérletezés nem egy csapongó személyiség kétségbeesett kapálózása, hogy megtalálja, megvalósítsa önmagát.
Hanem a hasznosság érzése.
Az adni akarás.
Maga az ÉLET.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2022.5.16.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2022.4.18. 2
Kiforgatott orvosi eskü
Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.
2022.2.1.
Riasztás
Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.
2022.1.10.
Kifordult világ
Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.
2022.1.9.
Megváltásra várva
Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.
2021.12.17.
Felejtés
Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!
2021.12.6.
Üresség
A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját
2021.12.6.
Mese vagy valóság
Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.
2021.11.10.
Menedék
Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...
2021.11.2.