Mivel foglalkozol?


Kovács Andrea  2012.9.17. 4:21

Bemutatkozáskor gyakran szegezik nekem a fenti kérdést. Ilyenkor egy pillanatra mindig leblokkolok.

Mert mi az, amit valójában csinálok?
Mi az, amit szeretek?
És mi az, ami a papírjaimon szerepel?
Gyerekkorom óta nyüzsgök. Belekezdtem sok mindenbe. Ügyes kezek körét látogattam, rajzoltam, festettem, agyagoztam, újságírást és fogalmazást tanultam, számítástechnikára jártam, nyelveket sajátítottam el. Sokszor találkoztam fogyatékos gyerekekkel is, és megtanultam, hogy másnak lenni nem is olyan ijesztő. Elmentem az otthonukba, verset mondtam nekik, együtt varrogattunk.

Nem tudom, van-e még olyan szabadidőközpont, ahová az iskola után járhatnak a gyerekek. Ahol önzetlen és segítőkész pedagógusok magyarázzák el a különféle kézimunkák, az üvegfestés, a csuhézás, a csipkeverés rejtelmeit. Ahol nem stresszelnek azon, hogy haladni kell a tantervvel. Nem siettetnek. Ahol fogja a gyerek kezét a tanító néni. Ahol közösség van.. Ahol meg lehet tanulni, hogyan kell a másiknak segíteni, hogyan lehet együtt alkotni, hogyan lehet ötleteket adni egymásnak.
Nekem ez még megadatott.
A nyüzsgés az életemben azóta sem változott. Megnőttem, de a kísérletező kedvem maradt.
Gitározni tanultam.
Énekeltem.
Sütök.
Írok.
Sminkelek.
Amatőr színjátszócsoportban játszom.
Önerőből főiskolára járok, szociális munkásnak tanulok. Hétvégén iskola: felelek, vizsgázom.
Van munkahelyem, ahol ügyfélszolgálati feladatokat látok el. Eközben mindig ragaszkodom ahhoz, aki vagyok: nem veszek fel álságos álcákat, hanem felvállalom a nem tetszés kockázatát. Amit épp csinálok, abba mindig teszek valami pluszt, valami többet, hogy legyen „lenyomata”.

Nemrég láttam egy beszélgetős műsort. A riportalany Geszti Péter volt. A sokoldalúságáról beszélgettek. Azt mondta: ha sok mindennel foglalkozunk, akkor esélyünk sincs rá, hogy minden egyszerre érjen be. Ekkor jöttem rá, hogy az eddigi életem, és a sok kísérletezés nem egy csapongó személyiség kétségbeesett kapálózása, hogy megtalálja, megvalósítsa önmagát.

Hanem a hasznosság érzése.
Az adni akarás.
Maga az ÉLET.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Menedék

Póda Erzsébet

Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...

2021.9.28.   


Látszatvilág

Póda Erzsébet

Az emberiség apró kis tagjai – akik hatalmas és erős tömeget alkotnak, de nem irányítanak – évezredek óta ugyanazokkal a gondokkal küszködnek.

2021.8.22.   


Hátsó szándék

Fodor Tekla

Mutogatós bácsik helyett anyámasszony katonái?

2021.8.6.  1   


Ne gyere közel!

Nagy Csivre Katalin

A híradások tele vannak azzal a témával, amiről én most NEM kívánok írni.

2021.5.11.  1   


A bűvös szív

Dráfi Emese

Láttam, ahogy hirtelen megáll, és visszanéz a nagy piros szívre, majd odalép, és belebámul a rácson keresztül a rengeteg színes kupakba.

2021.4.19.   


Szeretet-teszt

Dráfi Emese

„Bárhogy is legyen, a szeretet mindent legyőz.”

2021.1.26.   


Karácsonyi adok-kapok

Kovács Márta

Ilyenkor, a karácsonyi ünnepek előtt, szép számmal elszaporodik az üzenetek, levelek száma, melyekben a segítségünket kérik.

2020.12.17.    17


Válás?

Póda Erzsébet

Mintha megöregedett volna az utóbbi időben.

2020.11.6.  1    5


Monitor

Póda Erzsébet

Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.

2020.10.15.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2020.10.5.    2


Bánásmód

Póda Erzsébet

Avagy milyen tanácsokat ne adjunk a férjünknek...

2020.10.1.    8


Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.