Mivel foglalkozol?


Kovács Andrea  2012.9.17. 4:21

Bemutatkozáskor gyakran szegezik nekem a fenti kérdést. Ilyenkor egy pillanatra mindig leblokkolok.

Mert mi az, amit valójában csinálok?
Mi az, amit szeretek?
És mi az, ami a papírjaimon szerepel?
Gyerekkorom óta nyüzsgök. Belekezdtem sok mindenbe. Ügyes kezek körét látogattam, rajzoltam, festettem, agyagoztam, újságírást és fogalmazást tanultam, számítástechnikára jártam, nyelveket sajátítottam el. Sokszor találkoztam fogyatékos gyerekekkel is, és megtanultam, hogy másnak lenni nem is olyan ijesztő. Elmentem az otthonukba, verset mondtam nekik, együtt varrogattunk.

Nem tudom, van-e még olyan szabadidőközpont, ahová az iskola után járhatnak a gyerekek. Ahol önzetlen és segítőkész pedagógusok magyarázzák el a különféle kézimunkák, az üvegfestés, a csuhézás, a csipkeverés rejtelmeit. Ahol nem stresszelnek azon, hogy haladni kell a tantervvel. Nem siettetnek. Ahol fogja a gyerek kezét a tanító néni. Ahol közösség van.. Ahol meg lehet tanulni, hogyan kell a másiknak segíteni, hogyan lehet együtt alkotni, hogyan lehet ötleteket adni egymásnak.
Nekem ez még megadatott.
A nyüzsgés az életemben azóta sem változott. Megnőttem, de a kísérletező kedvem maradt.
Gitározni tanultam.
Énekeltem.
Sütök.
Írok.
Sminkelek.
Amatőr színjátszócsoportban játszom.
Önerőből főiskolára járok, szociális munkásnak tanulok. Hétvégén iskola: felelek, vizsgázom.
Van munkahelyem, ahol ügyfélszolgálati feladatokat látok el. Eközben mindig ragaszkodom ahhoz, aki vagyok: nem veszek fel álságos álcákat, hanem felvállalom a nem tetszés kockázatát. Amit épp csinálok, abba mindig teszek valami pluszt, valami többet, hogy legyen „lenyomata”.

Nemrég láttam egy beszélgetős műsort. A riportalany Geszti Péter volt. A sokoldalúságáról beszélgettek. Azt mondta: ha sok mindennel foglalkozunk, akkor esélyünk sincs rá, hogy minden egyszerre érjen be. Ekkor jöttem rá, hogy az eddigi életem, és a sok kísérletezés nem egy csapongó személyiség kétségbeesett kapálózása, hogy megtalálja, megvalósítsa önmagát.

Hanem a hasznosság érzése.
Az adni akarás.
Maga az ÉLET.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2018.8.24.    14


A hotelszoba titkai

Oriskó Renáta

Valami megváltozott. Úgy tűnt, mintha egyik percről a másikra történt volna.

2018.8.20.    13


A telt idomok szépek

Joó Fruzsina

A nőideálok az évszázadok során mindig változtak.

2018.6.11.    60


Univécé

Póda Erzsébet

Az egyik ismerősöm szörnyülködve vette tudomásul, hogy világunk néhány országában léteznek uniszex (vagy semleges) vécék.

2018.5.9.    10


Amikor beszélgetünk

Oriskó Renáta

Vajon milyen az igazán jó, személyes beszélgetés felbolydult világunkban?

2018.4.12.    15


Amitől a pasik a falra másznak

Joó Fruzsina

Mi, nők, számtalanszor panaszkodunk a férfiakra, sírunk miattuk, elátkozzuk őket.

2018.4.4.    15


Randi

Póda Erzsébet

Ésszel is lehetünk szerelmesek…(?)

2018.4.2.  2    4


Pozitív igények

Póda Erzsébet

Borzasztó dolog történik velünk: téli időszak lévén hideg van!

2018.1.18.    5


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2018.1.3.    12


Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    16


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1