Mivel foglalkozol?
Bemutatkozáskor gyakran szegezik nekem a fenti kérdést. Ilyenkor egy pillanatra mindig leblokkolok.
Mert mi az, amit valójában csinálok?
Mi az, amit szeretek?
És mi az, ami a papírjaimon szerepel?
Gyerekkorom óta nyüzsgök. Belekezdtem sok mindenbe. Ügyes kezek körét látogattam, rajzoltam, festettem, agyagoztam, újságírást és fogalmazást tanultam, számítástechnikára jártam, nyelveket sajátítottam el. Sokszor találkoztam fogyatékos gyerekekkel is, és megtanultam, hogy másnak lenni nem is olyan ijesztő. Elmentem az otthonukba, verset mondtam nekik, együtt varrogattunk.
Nem tudom, van-e még olyan szabadidőközpont, ahová az iskola után járhatnak a gyerekek. Ahol önzetlen és segítőkész pedagógusok magyarázzák el a különféle kézimunkák, az üvegfestés, a csuhézás, a csipkeverés rejtelmeit. Ahol nem stresszelnek azon, hogy haladni kell a tantervvel. Nem siettetnek. Ahol fogja a gyerek kezét a tanító néni. Ahol közösség van.. Ahol meg lehet tanulni, hogyan kell a másiknak segíteni, hogyan lehet együtt alkotni, hogyan lehet ötleteket adni egymásnak.
Nekem ez még megadatott.
A nyüzsgés az életemben azóta sem változott. Megnőttem, de a kísérletező kedvem maradt.
Gitározni tanultam.
Énekeltem.
Sütök.
Írok.
Sminkelek.
Amatőr színjátszócsoportban játszom.
Önerőből főiskolára járok, szociális munkásnak tanulok. Hétvégén iskola: felelek, vizsgázom.
Van munkahelyem, ahol ügyfélszolgálati feladatokat látok el. Eközben mindig ragaszkodom ahhoz, aki vagyok: nem veszek fel álságos álcákat, hanem felvállalom a nem tetszés kockázatát. Amit épp csinálok, abba mindig teszek valami pluszt, valami többet,
hogy legyen „lenyomata”.
Nemrég láttam egy beszélgetős műsort. A riportalany Geszti Péter volt. A sokoldalúságáról beszélgettek. Azt mondta: ha sok mindennel foglalkozunk, akkor esélyünk sincs rá, hogy minden egyszerre érjen be. Ekkor jöttem rá, hogy az eddigi életem, és a sok kísérletezés nem egy csapongó személyiség kétségbeesett kapálózása, hogy megtalálja, megvalósítsa önmagát.
Hanem a hasznosság érzése.
Az adni akarás.
Maga az ÉLET.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Karácsonyi adok-kapok
Ilyenkor, a karácsonyi ünnepek előtt, szép számmal elszaporodik az üzenetek, levelek száma, melyekben a segítségünket kérik.
2020.12.17. 17
Monitor
Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.
2020.10.15.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2020.10.5. 2
Átverés vagy valóság?
Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...
2020.9.9.
Fogalomvadászat
Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?
2020.7.30.
Szétválasztott családok
Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!
2020.5.31.
Levél az Édesanyának
Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.
2020.5.2. 2 3
A változás kora
Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.
2020.4.15.
Minden rosszban van valami jó
Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.
2020.3.21.