Nagyi, mesélj!


Sábitz Katalin  2006.10.19. 7:46

Olyan sokszor utazok buszon, hogy már jól ismerem az útvonalat, a parkokat, lakótelepeket, a házakat, amelyek mellett elrobogunk.

Ilyenkor alkalmam nyílik egészen kikapcsolni. Gondolataim szabadon járják a maguk A minap, egyik ilyen utamon, megakadt a tekintetem egy családi ház oldalán. Szép, fehérre meszelt házfal lehetett egykor, mára azonban lepotyogott a vakolat egy része, s nagy szürke foltok tátongnak a helyén.

Dédnagyapám ács és kőműves volt, igazi mesterember. Nagy tisztelettel emlegették a faluban. Talán nem is volt család, amelynél ne épített volna fel legalább egy-egy szobát, nyári konyhát, kamrát, vagy amire szükség volt. Derék emberként, lelkiismeretesen végezte munkáját. Na, és felnevelte a Nagymamámat, hogy nekünk, a dédunokáknak elmesélhesse, milyen volt akkoriban a világ.

Azok a házak, melyek dédszüleim idejében épültek, még ma is dacolnak az időjárás viszontagságaival. Azaz alighanem dacolnának, ha a jól bevált vert fal helyett nem terjedt volna el a tégla, meg a különféle „mai modern” építőanyagok. Úgy látszik, a napszítta agyagfal a divattal nem dacolhat!

A jó anyag önmagában még nem elegendő! Azokat a régi épületeket úgy tervezték, hogy egy életen át fedelet tartsanak a család feje fölé. A kőműves jól tudta ezt, de tudta ezt minden egyes munkás is. Mindenki úgy dolgozott, mintha a sajátján dolgozna, mert valahol mindegyik ház a sajátjuk volt. Így épült fel a falu, az ő falujuk, amelyben otthonra leltek.

Milyen csodálatos, hogy vannak nagyszülők és szülők, akik elmesélhetik nekünk, hogy zajlott régen az élet, milyen volt régen az ember, és mit jelentett régen embernek lenni! Milyen csodálatos, hogy vannak nagyszülők és szülők, akik átadhatják nekünk a múltat, hogy felépítsük rá a jövőt!

Mert ma már sajnos el sem tudjuk képzelni, hogy ezelőtt három-négy emberöltővel 60 forintból eléldegéltek egy hónapig, vagy hogy négy-öt kilós kenyereket árultak a piacon. De még azt is nehezen tudjuk elképzelni, hogy régen az emberek ismerték és tisztelték egymást, összetartottak, szó nélkül és ellenszolgáltatás nélkül is segítettek a másikon!

Mennyi jót tanulhatnánk azoktól az egyszerű, nemes lelkű emberektől mi, a felhőkarcolók pillanatemberei, mi, a csúcstechnológia elszürkült bábjai! Mi, akiknek nincs időnk soha semmire, mi, akiknek a házait elsöpri a szökőár. Mi, akik nem érünk rá, hogy legalább az otthonainkat tisztességgel felépítsük, s hogy leüljünk néha egymás mellé s őszinte kíváncsisággal kérdezzük, hogy: mondd csak, hogy vagy?

Foto: Mihály Krisztián



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2024.3.9.   


Előjogok

Nagy Csivre Katalin

Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.

2023.10.11.   


Gondolatok a szabadságról

Nagy Csivre Katalin

A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...

2023.9.13.   


Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2023.7.25.    14


Jótékonyság

Póda Erzsébet

Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.

2023.5.30.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2023.5.16.   


Előregyártott jövő

Nagy Csivre Katalin

1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…

2023.5.15.   


Egy szakítás után

Poór Marianna

Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.

2023.4.28.    16


Hazudni szabad?

Nagy Csivre Katalin

Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?

2023.4.9.   


Sokasodó furcsaságok

Nagy Csivre Katalin

Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...

2023.3.7.   


Szivárványos világbéke

Póda Erzsébet

A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.

2023.1.23.   


Ünneplés

Póda Erzsébet

Pár éve még arról cikkeztünk, miért nem tudjuk a helyén kezelni az év egyes ünnepeit.

2022.12.11.    6