Nagymami


Bányai Ilona  2013.7.19. 4:04

Az ember életében minden szakasznak megvan a maga szépsége.

A gyermekkor felhőtlensége, a fiatalság könnyedsége után a családalapítás, a szülővé válás újabb örömöket és feladatokat jelent. Aztán a gyermekek felnőnek, új családot alapítanak, és a családi viszonyok megváltoznak. Az anyából anyós lesz, az anya-gyermek kapcsolat lazul, szerencsésebb esetben csak átalakul, más lesz a fontossági sorrend. Bármennyire is nehéz, tudomásul kell venni, hogy ez már egy egészen más kapcsolat, hogy gyermekünk szívében egy lépéssel elénk kerül valaki más. Az, akit választott magának, akivel le szeretné élni az életét. Egy fiúgyermek anyjaként magam is végigéltem ezt az átalakulást, és bevallom, nagyon nehéz időszak volt. Hosszú évekig, sőt évtizedekig, még felnőttként is az életünk középpontja a gyerek volt. Aztán ennek egyszerre vége szakadt. Ó, nagyon sokáig még lábujjhegyen jártunk a lakásban kora reggel, amíg eszünkbe nem jutott, hogy már nem alszik a szobájában! És lassan hozzászokunk, hogy főzhetünk olyat is, amit nem szeret...

A lélek tudorai nevet is adtak a hiányérzetünknek. Üres fészek szindrómának hívják, aminek hallatán a képzeletemben megjelenik a kép: a kifosztott fészke fölött tanácstalanul keringő madáranya. Ilyennek éreztem néha én is magam. Őszintén és komolyan végiggondolva, nincs reális alapja a hiányérzetnek. Gyermekem boldog, szerintem is jól választott, szeretetben és harmóniában él. Kell-e ennél több egy anyának?

Hát kell! Erre akkor jöttem rá, amikor kiderült, hogy nagymama leszek. Nagymama? Én? Hát, nem éppen így képzeli el az ember az ideális nagymamát.

A nagymama gömbölyded – eddig megfelelek. Szép, ősz kontya van – nekem néha kétcentis tüsi hajam. A nagyi imád főzni, fimon sütiket süt – na, ez sincs mindig így. És mindig ráér mesélni az unokájának. Szegény unokám! Lehet, hogy neki csak egy csökkent értékű nagymama jutott?

Aztán megláttuk az első ultrahangos felvételeket. Rajtuk keresztül végigkövethettük a baba növekedését, fejlődését. A pici kezecskék kialakulását látva éreztem, hogy ez valami más, másfajta kötődés, mint az eddigiek. Miután kiderült, hogy fiú lesz, és már a nevét is kiválasztották a szülei, már igazi családtagként gondoltunk rá.

A nagy napon már ismerősként fogadtuk. Nekem már régen a szívemben élt, jóval azelőtt, hogy születése után pár perccel a kórházban megláttam. Nagy takaróban pici, borzas fejecske, kalimpáló kezeken icipici ujjacskák, csücsörítő szájacska. Tudom, hogy „csak” nagymama vagyok, de azt is, hogy ez számomra mennyi mindent jelent.

Tudom, hogy az első mesekönyvét tőlem fogja kapni, hogy ismerni fogja az összes verset és mesét, amit az apukája is úgy szeretett. Hogy mindig vigyázni fogok rá, hogy megvédem minden rossztól. Remélem, mindig lesz türelmem hozzá, hogy minden kérdésére válaszolni tudok majd, és mindig megsütöm a kedvenc sütijét, akkor is, ha fáradt leszek.

És, ha egyszer majd ő is - mint az apukája, nem is olyan nagyon kicsi korában – azt fogja mondani, hogy: „Nekem nem nagyanyám van, hanem nagyikám”, büszke leszek és elégedett. Akkor tudni fogom, hogy jól csináltam.

A felvételen a szerző kisunokája



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Szeretet-teszt

Dráfi Emese

„Bárhogy is legyen, a szeretet mindent legyőz.”

2021.1.26.   


Karácsonyi adok-kapok

Kovács Márta

Ilyenkor, a karácsonyi ünnepek előtt, szép számmal elszaporodik az üzenetek, levelek száma, melyekben a segítségünket kérik.

2020.12.17.    17


Válás?

Póda Erzsébet

Mintha megöregedett volna az utóbbi időben.

2020.11.6.    5


Monitor

Póda Erzsébet

Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.

2020.10.15.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2020.10.5.    2


Bánásmód

Póda Erzsébet

Avagy milyen tanácsokat ne adjunk a férjünknek...

2020.10.1.    8


Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.   


Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.   


Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3


A változás kora

Póda Erzsébet

Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.

2020.4.15.   


Minden rosszban van valami jó

Dr. Horváth Mária okleveles ápolónő

Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.

2020.3.21.