Nem mese
Két történet, ami sokkolt. Két történet, amit nem értek. Mármint érteni értem, de fel nem foghatom.
Türelmesen vártam a buszt, hogy felszálljak, és hazaérjek. Meg az a pár fáradt ember is, aki mellettem állt. Ebben még nincs semmi sokkoló. Szerencsére. Bámultam az előttem elsuhanó járműveket, szinte beleszédültem. Észre sem vettem, amikor kinyílt a busz ajtaja. Két leszálló volt, semmi több. Fogták egymás kezét, és elindultak. Egyik jobbra, a másik balra. Nem kellett volna, mert ebből egy hangos csetepaté kerekedett. Hogy lehetsz ennyire lüttyő, nem tudod, hogy merre kell menni? Kiszakítod a karom, te idióta! Miért nem figyelsz? Megáll az ember esze, ostobább vagy, mint hittem! Ilyen nincs!
Ennyit hallottam, mert közben fel kellett szállnom. Hogy annak a beszélgetésnek még nem lett vége, abban teljesen biztos vagyok. Ja, és hogy ki volt az a „lüttyő”? Egy négy év körüli kislány, hosszú szőke loknikkal.
A másik történetben szintén párban voltak. A nő az autó mellett állva telefonált: nagyon tudott beszélni, mintha legalább is miniszterelnök lett volna. Utasa szólongatta, hogy menjenek már, tegye le a telefont. A nő csak mondta a magáét, közben villámokat szórt a szeme, és becsapta az autó ajtaját. Mivel mindez az ablakom alatt történt, volt időm kivárni a fejleményeket. Tíz perc elteltével még mindig hallottam a hangokat, közben kétszer a duda is megszólalt, először csak röviden, majd pedig türelmetlenül. Újabb öt perc, újabb duda, majd hangos, indulatos rikácsolás. Na, idefigyelj, már ezerszer megmondtam, hogy ha én telefonálok, te picire összehúzod magad, és némán, türelmesen várod, hogy befejezzem. Mit gondolsz magadról? Azt hiszed, hogy ezt megengedheted magadnak? Nagyon tévedsz fiacskám, s ha ez még egyszer megismétlődik, megkapod a magadét. Értve van? Nem hallom! Ne feleselj nekem, mert neked most nem osztottak lapot. Halljam...! Hangosabban!
Kíváncsi lettem, hogy ki is az, akivel a nő ilyen hangnemben üvöltözik. Megvártam, hogy beüljön az autóba, s még a szemüvegemet is feltettem, a nyakam pedig nyújtottam – és láttam. Nyilván a nő fia volt, de nem egy nagy melák, hanem egy törékeny, öt év körüli kissrác.
Ugye, nem is olyan természetellenes, hogy sokkot kaptam?
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Egy kép, ezer szó
Egy kép többet ér ezer szónál... Bevezetés a Tarot és más "furcsaságok" rejtelmeibe.
2022.6.6.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2022.5.16.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2022.4.18. 2
Kiforgatott orvosi eskü
Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.
2022.2.1.
Riasztás
Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.
2022.1.10.
Kifordult világ
Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.
2022.1.9.
Megváltásra várva
Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.
2021.12.17.
Felejtés
Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!
2021.12.6.
Üresség
A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját
2021.12.6.
Mese vagy valóság
Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.
2021.11.10.