Nem mese
Két történet, ami sokkolt. Két történet, amit nem értek. Mármint érteni értem, de fel nem foghatom.
Türelmesen vártam a buszt, hogy felszálljak, és hazaérjek. Meg az a pár fáradt ember is, aki mellettem állt. Ebben még nincs semmi sokkoló. Szerencsére. Bámultam az előttem elsuhanó járműveket, szinte beleszédültem. Észre sem vettem, amikor kinyílt a busz ajtaja. Két leszálló volt, semmi több. Fogták egymás kezét, és elindultak. Egyik jobbra, a másik balra. Nem kellett volna, mert ebből egy hangos csetepaté kerekedett. Hogy lehetsz ennyire lüttyő, nem tudod, hogy merre kell menni? Kiszakítod a karom, te idióta! Miért nem figyelsz? Megáll az ember esze, ostobább vagy, mint hittem! Ilyen nincs!
Ennyit hallottam, mert közben fel kellett szállnom. Hogy annak a beszélgetésnek még nem lett vége, abban teljesen biztos vagyok. Ja, és hogy ki volt az a „lüttyő”? Egy négy év körüli kislány, hosszú szőke loknikkal.
A másik történetben szintén párban voltak. A nő az autó mellett állva telefonált: nagyon tudott beszélni, mintha legalább is miniszterelnök lett volna. Utasa szólongatta, hogy menjenek már, tegye le a telefont. A nő csak mondta a magáét, közben villámokat szórt a szeme, és becsapta az autó ajtaját. Mivel mindez az ablakom alatt történt, volt időm kivárni a fejleményeket. Tíz perc elteltével még mindig hallottam a hangokat, közben kétszer a duda is megszólalt, először csak röviden, majd pedig türelmetlenül. Újabb öt perc, újabb duda, majd hangos, indulatos rikácsolás. Na, idefigyelj, már ezerszer megmondtam, hogy ha én telefonálok, te picire összehúzod magad, és némán, türelmesen várod, hogy befejezzem. Mit gondolsz magadról? Azt hiszed, hogy ezt megengedheted magadnak? Nagyon tévedsz fiacskám, s ha ez még egyszer megismétlődik, megkapod a magadét. Értve van? Nem hallom! Ne feleselj nekem, mert neked most nem osztottak lapot. Halljam...! Hangosabban!
Kíváncsi lettem, hogy ki is az, akivel a nő ilyen hangnemben üvöltözik. Megvártam, hogy beüljön az autóba, s még a szemüvegemet is feltettem, a nyakam pedig nyújtottam – és láttam. Nyilván a nő fia volt, de nem egy nagy melák, hanem egy törékeny, öt év körüli kissrác.
Ugye, nem is olyan természetellenes, hogy sokkot kaptam?
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Szétválasztott családok
Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!
2020.5.31.
Levél az Édesanyának
Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.
2020.5.2. 2 3
A változás kora
Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.
2020.4.15.
Minden rosszban van valami jó
Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.
2020.3.21.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2020.3.7.
Kiskorúság
A vének tanácsáról már a bibliában is olvashatunk, az öregekről, akikre még az uralkodók is hallgattak.
2020.2.3.
Gondolatok az ünnep előtt
Karácsony luxuskiadásban, és egyszer az ünnepek is véget érnek...
2019.12.22. 23
Karácsonyi versek
Lehet, hogy ma sem kapna más szállást a Szent család, mint egy állatok által belehelt istállót, ahol a jászolban maga a szeretet ölt testet.
2019.12.12.
Advent van
Már most tengernyi szeretetről szóló, giccses idézettel találkozhatunk karácsony kapcsán, főleg a közösségi oldalakon.
2019.12.1.
A kapcsolat kerékkötői
A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...
2019.11.24. 11