Ó, mi nők, s ti férfiak!


Nagy Erika  2010.2.9. 6:46

Sajnos egyre kevesebb idő jut arra, hogy a sajtót olvassam. Ma reggel is csak addig volt rá alkalmam, amíg meg nem ittam a kávémat.

Amit olvastam, az tanulságos volt. Majd átváltoztam Rodin gondolkodójává. Hogy miért is? Adva van egy házaspár, aki nagy reménnyel indult el a közös élet rögös útján. Építkeztek, gyarapodtak, megszületett az életük értelme is. Minden nagyon szép és nagyon jó. Látszólag. A fiatalasszony rájött, hogy nem is férjébe, hanem a szerelembe szeretett bele. Unatkozott, nem sok érdekes dolog volt, ami lekötötte. Ő otthon a gyerekkel, a férj dolgozott látástól vakulásig, mert ugye igények azért voltak. A kölcsönt is fizetni kellett, a gyerekre is egyre több kellett. Kondi terem is pénzbe került, ahová az unatkozó anyuka járt, s ahol rátalált a szerelem. Belehabarodott egy nála fiatalabb fiúba, annyira, hogy amikor azzal szembesült, hogy gyermeket vár, abban bízott, a fiú ujjongani fog az örömtől és arra kéri, hogy váljon el és kössék össze az életüket. Majd amikor elmondta az örömtelinek gondolt eseményt, a fiú egy másodperc alatt kijózanította. A fiú hallani sem akart a gyerekről, ő még fiatal, élni akar. Meg különben is, ha gyereket akarna, akkor nem egy öregebb, családos anyát választ, hanem hozzá illőt.

Hogy mi játszódhatott le a fiatalasszonyban, amikor ezeket a kegyetlen szavakat hallotta, nem tudom, csak sejtem. Megérdemelte? Lehet.

S hogy mit tett ezután? Haza ment, és férjével vigasztalódott. Majd megszülte a gyermeket, és férjét a legboldogabb emberré tette. Az igaz, hogy lelkiismerete időnként megszólalt a hölgynek, mert hát ugye nem volt szép tőle, hogy elfelejtette bevallani párjának azt az apró tényt, lehet, hogy nem ő a gyerek apja.

Most úgy érzi, a férje a tökéletes, jó férj, jó apa. Akkor most nem értem, mire volt jó a kis félrelépés? Na jó, tudom, a hormonok, meg a rózsaszín köd! Meg az a tény, hogy úgy érezte, elhanyagolják. Hogy párja csak dolgozik, és amikor este fáradtan hazaér, már nincs kedve romantikázni. S egyszer csak azt veszi észre, újra van értelme az életnek. Lopott órák, lopott csókok.

Majd jön a gyerek, aki semmiről sem tehet. S vagy apa nélkül nő fel, vagy hazugságban. S ha egyszer fény derül az igazságra, rajta csattan az ostor. Szegény gyermek pedig nem ért majd semmit, csak azt látja, hogy az, aki eddig a példaképe volt, akit rajongásig szeretett, szóba sem áll vele. Szeme szikrát szór, ha találkoznak. Érdemes ilyen szörnyűségnek kitenni a gyereket? Nem lenne jobb, előbb gondolkodni, megfontolt, felnőtt emberhez méltóan, s csak azután kezdeni el egy új kapcsolatot, ha lezártuk az előzőt? Ez így tisztességes. Mindenkivel szemben.

Ez az egész kaland egy valamire jó volt. Arra, hogy a hölgy ezek után megbecsüli a párját, azt, hogy törődik velük, még ha ennek az is az ára, hogy keveset van otthon. De ne feledjük, mint minden, ez is jó valamire…

Még mielőtt vád érne: ez az eset mindkét nemre tökéletesen illik!



Hozzászólások

Ildikó, 11. 02. 2010 09:25:30
Ilyen történet szerintem bárhol előfordul nem is egy. Én legalább három olyan házaspárt ismerek akiknél biztos hogy az férj nem a gyerek apja. Olyat is ismerek akinek más nőtől is van gyereke. Akkor miről beszélünk...? Egy teljesen elterjedt dolog amiről nem illik beszélni. De attól még van!!!!!!
    
erika, 11. 02. 2010 14:14:14 Re:
Kedves Ildikó, igen, én is tudom, hogy van ilyen. Nem is egy. De, azért ne tegyünk úgy, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Mert ebből a hozzászólásból az tűnk ki. Hogy nem illik róla beszélni,? megdöbbentő. Apukák, vigyázzatok!!!
@


A rovat további cikkei

Jótékonyság

Póda Erzsébet

Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.

2022.9.15.   


Uborkaszezon?

Nagy Csivre Katalin

A felszínen úgy tűnik, minden rendben van, de figyeljünk: forrong a mélység!

2022.7.22.   


Egy kép, ezer szó

Nagy Csivre Katalin

Egy kép többet ér ezer szónál... Bevezetés a Tarot és más "furcsaságok" rejtelmeibe.

2022.6.6.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2022.5.16.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2022.4.18.    2


Labirintusra kergetve

Póda Erzsébet

A hétmilliárd megmondóember korában nem könnyű az újságírónak.

2022.3.28.   


Sapkaárusok

Nagy Csivre Katalin

A cikkben ez a hasonlat a mai vírusos-háborús világunkra. Olvassuk!

2022.3.16.  1   


Kiforgatott orvosi eskü

Nagy Csivre Katalin

Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.

2022.2.1.   


Riasztás

Póda Erzsébet

Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.

2022.1.10.   


Kifordult világ

Nagy Csivre Katalin

Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.

2022.1.9.   


Megváltásra várva

Nagy Csivre Katalin

Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.

2021.12.17.   


Felejtés

Póda Erzsébet

Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!

2021.12.6.