Örök sötétségben


Nagy Erika  2006.12.5. 18:35

Látni a napot, ahogy körülragyogja életünket, látni szeretteink arcát...

...ahogy ránk mosolyognak, s a tájat, amelybe beleszülettünk -- maga a csoda. Csoda, mely nem adatik meg mindenkinek. Mi a szörnyűbb, ha sohasem láttunk, vagy az, ha a világosságot a sötétség váltja fel? Nem tudom. Nem is akarom tudni.

Sejtéseim azonban vannak. Van egy fiatal lány, akit kicsi gyermekkorától kezdve ismerek. Sohasem látta a napfény ragyogását, a tárgyakat maga körül, az embereket, akik szeretettel veszik körül, mégis tudja élvezni az életet. Igaz, a szerelem elkerüli, pedig vannak érzései, vágyai, álmai. Szeretne gyermeket, bár tudja, egyedül képtelen lenne megbirkózni a feladattal. Vajon akad-e olyan szerelmes ifjú, aki felvállalja az örök sötétségben élő kedvesét? Lehet, bár kevés esélyt látok rá. S ahogy telnek az évek, s kifut az időből, kénytelen lesz lemondani erről is, mint oly sok másról, ami másnak természetes.

Emlékszem, milyen sokat őrlődtem eleinte, ha vele beszélgettem, hogy ne ejtsem ki a számon azt a szót, hogy „látod”, vagy „látom”. Ha mégis kicsúszott akaratlanul, döbbenten figyeltem, milyen érzés tükröződik az arcán. Legnagyobb csodálatomra semmilyen. Mi több, ő is úgy beszélt, mintha látna. Szerette a könyveket, s gyakran kérte úgy, hogy megnézhetem? És megnézte, igaz nem a szemével, hanem tapintással, szaglással. S tudott örülni, s tudta szépnek látni azt, amit kitapintott.

Korlátok közt élni nem könnyű, méltósággal viselni a ránk rótt terheket még nehezebb. Vicuska nem háborog, elfogadta az elfogadhatatlant. Igaz, pótcselekvésekkel teszi élvezetesebbé színtelen életét. Tömi magába a temérdek ínyencséget, s közben beszél kifulladásig. S nevet, olyan jóízűen, hogy a kerekded testén lerakódott párnácskák fel-alá ugrándoznak az önfeledt kacajtól.

S hogy mit hoz a jövő, nem érdekli. A mának él, az apró ajándékoknak, az ünnepeknek. S ami a legfontosabb számára, hogy ne csak kapjon, hanem adjon is.

Mégpedig abból, amiből neki a legtöbb van a tarsolyában. És ez nem más, mint a szeretet.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Míg a halál el nem választ

Dráfi Emese

Szomorú út ez. Gondolataimba merülve egyre csak nyomom a gázt.

2019.5.11.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2019.5.5.  2    3


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2019.1.3.    14


Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2018.8.24.    14


A hotelszoba titkai

Oriskó Renáta

Valami megváltozott. Úgy tűnt, mintha egyik percről a másikra történt volna.

2018.8.20.    13


A telt idomok szépek

Joó Fruzsina

A nőideálok az évszázadok során mindig változtak.

2018.6.11.    60


Univécé

Póda Erzsébet

Az egyik ismerősöm szörnyülködve vette tudomásul, hogy világunk néhány országában léteznek uniszex (vagy semleges) vécék.

2018.5.9.    9


Amikor beszélgetünk

Oriskó Renáta

Vajon milyen az igazán jó, személyes beszélgetés felbolydult világunkban?

2018.4.12.    15


Amitől a pasik a falra másznak

Joó Fruzsina

Mi, nők, számtalanszor panaszkodunk a férfiakra, sírunk miattuk, elátkozzuk őket.

2018.4.4.    15


Randi

Póda Erzsébet

Ésszel is lehetünk szerelmesek…(?)

2018.4.2.  2    4


Pozitív igények

Póda Erzsébet

Borzasztó dolog történik velünk: téli időszak lévén hideg van!

2018.1.18.    5


Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    16