Prédikációk


Póda Erzsébet  2009.10.5. 4:55

Bizonyára mindenki hallott már olyan történetről, amely a vizet prédikáló és bort fogyasztó papról szól – a szó szoros vagy átvitt értelmében.

A területnél maradva, öregjeink gyakran emlegették nevetgélve a falubeli italozó férfiak ellen dörgedelmes prédikációt tartó, alkoholista pap jelenségét. De a ma embere is ismeri az erényességről szónokló „Isten szolgáját”, ki a cölibátusi fogadalma ellenére lepel alatt buja szexuális életet él, s akár több csemetéje is lehet szerte a vidéken. És ismeri a szektavezért, akinek mindent szabad, akár a halálos bűnöket is elkövetheti – míg az őt követő nyájnak szigorú szabályokat kell betartania. S jaj annak, aki vétkezni mer!

Ismerjük az orvost, aki a cigarettázás káros hatásait ecseteli páciensének, míg önmaga láncdohányos. A pedagógust, aki továbbképzésekre jár, színes programokat talál ki, látványos óvodai/iskolai fesztiválokat szervez, miközben válogatott testi és lelki kínzási módszerekkel bántalmazza a rá bízott gyerekeket. Összetekert vizes törülközővel veri a szófogadatlan óvodást, vagy sötétkamrába zárja, vagy magas fokon űzi az érzelmi zsarolást, mert ezek nem hagynak látható és bizonyítható nyomokat. A szülőt, aki csaló szélhámos, emellett pedig a becsületességről és tisztességességről tart kiselőadást az iskolában szarkáskodó kamaszgyerekének. A szomszédot, aki fenyegetőzve emlegeti a török átkot, és a községházára futkos, miközben ő szemetel a másik telkére, ő betonozza a kerítés oszlopát harminc centivel arrébb, az ő ablaka néz a mellette lakók kertjére-udvarára, az ő kutyája vonít szünet nélkül éjszakákon át, ő használja műhelynek vagy parkolónak a szomszédja háza előtti egész utcarészt. Na és ismerjük azt az udvarias, kedves, sármos, kellemes, jó megjelenésű középkorú „úriembert” is, aki vadállat módjára ütlegeli a feleségét, vagy éjszakánként molesztálja serdülő leánykáját...

Találkoztam már a férjét ajnározó, őt a baráti összejöveteleken szerelmes szavakkal becéző asszonykával, akihez az ablakon másztak be a szeretői, mikor a férj szolgálati útra ment. Erényes fiatalasszonnyal, aki fennen hangoztatta, hogy a házimunka a kedvenc családi foglalatossága, ez minden rendes férjes asszony alapvető feladata, miközben a bejárónő a hátsó ajtón surrant be hozzá minden kedden délelőtt. A „szent anyaság élő megtestesülésével”, az abortusz fanatikus ellenzőjével, aki ugyan öt-hat gyermeket is szült, de azokkal vajmi keveset törődött. A nagyobbak nevelését a saját anyjára bízta, majd a kisebb gyerekeket a nagyobbakra. Ennek a típusnak egyébként rengeteg válfaja van. Van, amelyik piócaként ragad a gyermekére, nem hagyja felnőni, és soha nem engedi saját útjára. Van, amelyik hagyja, hogy a gyerek a fejére nőjön, elhalmozza minden anyagi jóval, tévé/számítógép elé ülteti, csak ne kelljen foglalkozni vele. Van, amelyik merev program szerint neveli a gyerekét, mint valami robotot: csak háromóránként kaphat enni, s ha az evést kihagyja, legközelebb csak hat óra múlva ehet... A többi válfaj is hasonló, egyben azonos mindegyik: miközben az anyaság tanítandó példaképének tartják magukat, gondolatban és szóban, cselekedeteik messze nem erről tanúskodnak.

Találkoztam különleges képességű gyógyítóval is, aki a hozzá forduló súlyos betegeket talpra állította, állítólag még azokat is, akik az orvosi diagnózis szerint örökre tolószékbe kényszerültek. Csak épp a saját rokonán nem tudott segíteni – ő kórházban, idegenek közt halt meg.
Találkoztam a vegetáriánusok gyöngyével is, akit azon kaptam, hogy a lakóhelyétől távol két kézzel falta a hotdogot meg a hamburgert. És az egészséges életmód elhivatott propagandistájával is – semmi cukor, semmi liszt, semmi só, kizárólag „élő” táplálék, csírák és növények –, aki az egyik előadása után vidáman rágcsálta minden élelmiszerek legrosszabbikát: a rákkeltő sós, olajban égetett chipset...

Nálam okosabbak mondták, hogy az élet egy színtér, ahol az emberek szerepeket játszanak. Bizonyára jó ez így, hiszen a homo sapiens sapiens szereti másnak mutatni, sőt másnak hinni önmagát, mint ami. Ezzel eddig nincs is semmi baj. A baj ott kezdődik, hogy a játszmák, melyeket játszunk, hamisak, csalárdak, álszentek, és anyagi vagy hatalmi előnyöket remélve átejtjük egymást. Hogy hiszünk a hazugságokban, hogy hagyjuk magunkat rászedni, de ami a legrosszabb: becsapjuk még önmagunkat is.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2018.8.24.    14


A hotelszoba titkai

Oriskó Renáta

Valami megváltozott. Úgy tűnt, mintha egyik percről a másikra történt volna.

2018.8.20.    13


A telt idomok szépek

Joó Fruzsina

A nőideálok az évszázadok során mindig változtak.

2018.6.11.    60


Univécé

Póda Erzsébet

Az egyik ismerősöm szörnyülködve vette tudomásul, hogy világunk néhány országában léteznek uniszex (vagy semleges) vécék.

2018.5.9.    10


Amikor beszélgetünk

Oriskó Renáta

Vajon milyen az igazán jó, személyes beszélgetés felbolydult világunkban?

2018.4.12.    15


Amitől a pasik a falra másznak

Joó Fruzsina

Mi, nők, számtalanszor panaszkodunk a férfiakra, sírunk miattuk, elátkozzuk őket.

2018.4.4.    15


Randi

Póda Erzsébet

Ésszel is lehetünk szerelmesek…(?)

2018.4.2.  2    4


Pozitív igények

Póda Erzsébet

Borzasztó dolog történik velünk: téli időszak lévén hideg van!

2018.1.18.    5


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2018.1.3.    12


Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    16


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1