Prédikációk

Póda Erzsébet  2009.10.5. 4:55

Bizonyára mindenki hallott már olyan történetről, amely a vizet prédikáló és bort fogyasztó papról szól – a szó szoros vagy átvitt értelmében.

A területnél maradva, öregjeink gyakran emlegették nevetgélve a falubeli italozó férfiak ellen dörgedelmes prédikációt tartó, alkoholista pap jelenségét. De a ma embere is ismeri az erényességről szónokló „Isten szolgáját”, ki a cölibátusi fogadalma ellenére lepel alatt buja szexuális életet él, s akár több csemetéje is lehet szerte a vidéken. És ismeri a szektavezért, akinek mindent szabad, akár a halálos bűnöket is elkövetheti – míg az őt követő nyájnak szigorú szabályokat kell betartania. S jaj annak, aki vétkezni mer!

Ismerjük az orvost, aki a cigarettázás káros hatásait ecseteli páciensének, míg önmaga láncdohányos. A pedagógust, aki továbbképzésekre jár, színes programokat talál ki, látványos óvodai/iskolai fesztiválokat szervez, miközben válogatott testi és lelki kínzási módszerekkel bántalmazza a rá bízott gyerekeket. Összetekert vizes törülközővel veri a szófogadatlan óvodást, vagy sötétkamrába zárja, vagy magas fokon űzi az érzelmi zsarolást, mert ezek nem hagynak látható és bizonyítható nyomokat. A szülőt, aki csaló szélhámos, emellett pedig a becsületességről és tisztességességről tart kiselőadást az iskolában szarkáskodó kamaszgyerekének. A szomszédot, aki fenyegetőzve emlegeti a török átkot, és a községházára futkos, miközben ő szemetel a másik telkére, ő betonozza a kerítés oszlopát harminc centivel arrébb, az ő ablaka néz a mellette lakók kertjére-udvarára, az ő kutyája vonít szünet nélkül éjszakákon át, ő használja műhelynek vagy parkolónak a szomszédja háza előtti egész utcarészt. Na és ismerjük azt az udvarias, kedves, sármos, kellemes, jó megjelenésű középkorú „úriembert” is, aki vadállat módjára ütlegeli a feleségét, vagy éjszakánként molesztálja serdülő leánykáját...

Találkoztam már a férjét ajnározó, őt a baráti összejöveteleken szerelmes szavakkal becéző asszonykával, akihez az ablakon másztak be a szeretői, mikor a férj szolgálati útra ment. Erényes fiatalasszonnyal, aki fennen hangoztatta, hogy a házimunka a kedvenc családi foglalatossága, ez minden rendes férjes asszony alapvető feladata, miközben a bejárónő a hátsó ajtón surrant be hozzá minden kedden délelőtt. A „szent anyaság élő megtestesülésével”, az abortusz fanatikus ellenzőjével, aki ugyan öt-hat gyermeket is szült, de azokkal vajmi keveset törődött. A nagyobbak nevelését a saját anyjára bízta, majd a kisebb gyerekeket a nagyobbakra. Ennek a típusnak egyébként rengeteg válfaja van. Van, amelyik piócaként ragad a gyermekére, nem hagyja felnőni, és soha nem engedi saját útjára. Van, amelyik hagyja, hogy a gyerek a fejére nőjön, elhalmozza minden anyagi jóval, tévé/számítógép elé ülteti, csak ne kelljen foglalkozni vele. Van, amelyik merev program szerint neveli a gyerekét, mint valami robotot: csak háromóránként kaphat enni, s ha az evést kihagyja, legközelebb csak hat óra múlva ehet... A többi válfaj is hasonló, egyben azonos mindegyik: miközben az anyaság tanítandó példaképének tartják magukat, gondolatban és szóban, cselekedeteik messze nem erről tanúskodnak.

Találkoztam különleges képességű gyógyítóval is, aki a hozzá forduló súlyos betegeket talpra állította, állítólag még azokat is, akik az orvosi diagnózis szerint örökre tolószékbe kényszerültek. Csak épp a saját rokonán nem tudott segíteni – ő kórházban, idegenek közt halt meg.
Találkoztam a vegetáriánusok gyöngyével is, akit azon kaptam, hogy a lakóhelyétől távol két kézzel falta a hotdogot meg a hamburgert. És az egészséges életmód elhivatott propagandistájával is – semmi cukor, semmi liszt, semmi só, kizárólag „élő” táplálék, csírák és növények –, aki az egyik előadása után vidáman rágcsálta minden élelmiszerek legrosszabbikát: a rákkeltő sós, olajban égetett chipset...

Nálam okosabbak mondták, hogy az élet egy színtér, ahol az emberek szerepeket játszanak. Bizonyára jó ez így, hiszen a homo sapiens sapiens szereti másnak mutatni, sőt másnak hinni önmagát, mint ami. Ezzel eddig nincs is semmi baj. A baj ott kezdődik, hogy a játszmák, melyeket játszunk, hamisak, csalárdak, álszentek, és anyagi vagy hatalmi előnyöket remélve átejtjük egymást. Hogy hiszünk a hazugságokban, hogy hagyjuk magunkat rászedni, de ami a legrosszabb: becsapjuk még önmagunkat is.

Hozzászólások

@

Küldés