Soha ne adjuk fel!
Él valahol egy kisrác, aki pár nappal a születése után agyhártyagyulladást kapott. Felépült, de a végtagjait elvesztette.
Ugye, egyetértenek velem abban, hogy gyakran semmiségek miatt drámázunk? Pedig a dráma nem a semmiségekben van, hanem például abban, hogy a fent említett kisfiú, Marshall Janson, protézislábakkal éli az életét, és mindkét keze csonkban végződik. Ennek ellenére egy olyan gyermeknek látszik, aki nem érzi magát kisebbrendűnek, sőt, álmokat szövöget. Az egyik ilyen régóta dédelgetett álmát nemrég meg is valósították, mégpedig azt, amikor profi focistákkal rúghatta együtt a labdát.
Nyilván nagyon sokat köszönhet a szüleinek, mert úgy kezelték, mint egy egészséges gyermeket, és ez komoly szerepet játszhatott abban, hogy ilyen magabiztos emberpalánta válhatott belőle. Úgy néz ki, hogy a nyolc éves Marshall Janson a fogyatékossága ellenére teljes életet tud élni, jó példa lehet ez minden ember számára.
Hogy lehet végtagok nélkül is boldogan élni, azt Nick Vujicic esete is bizonyítja, aki tetra-amelia szindrómával, vagyis végtagok nélkül született, lába helyén két ujj van, melyek segítségével megtanult írni, gépelni, sőt fogat mosni és fésülködni is. Szülei szörnyen aggódtak azért, hogy fiuk mihez kezd így az életben? Nem kellett volna, mert ma ő a világ legoptimistább embere, aki a világot beutazva tanítja az embereket arra, hogy elfogadják magukat olyannak, amilyennek születtek, de nem csak önmagukat, hanem embertársaikat is.
Tudjuk, sajnos az emberek nem egyformák, vannak, akik abban élik ki ferde hajlamaikat, hogy gúnyolnak, bántalmaznak, megaláznak olyan embereket, akik fogyatékkal jöttek a világra. A támadásokat meg kell tanulni kivédeni, sőt meg kell tanulni felülkerekedni a rosszindulatú embereken. Sajnos ez nem sikerül mindenkinek, Nick Vujicic is megjárta a poklot, sőt gyermekként öngyilkosságot kísérelt meg, mert nem tudta elviselni a sok megaláztatást.
Kedves olvasó, akkor, amikor úgy érzi, hogy kilátástalan a helyzete, mert nem úgy mennek a dolgai, mint ahogy szeretné, ha sorozatosan kudarcok élik, akkor gondoljon azokra, akikről most írtam, vagy azokra, akik valóban súlyos problémákkal küzdenek, és belőlük merítsen erőt. Az ő történetük mindenkit arra sarkallhat, hogy soha ne adjuk fel!
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Monitor
Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.
2020.10.15.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2020.10.5. 2
Átverés vagy valóság?
Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...
2020.9.9.
Fogalomvadászat
Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?
2020.7.30.
Szétválasztott családok
Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!
2020.5.31.
Levél az Édesanyának
Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.
2020.5.2. 2 3
A változás kora
Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.
2020.4.15.
Minden rosszban van valami jó
Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.
2020.3.21.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2020.3.7.
Kiskorúság
A vének tanácsáról már a bibliában is olvashatunk, az öregekről, akikre még az uralkodók is hallgattak.
2020.2.3.