Soha ne adjuk fel!
Él valahol egy kisrác, aki pár nappal a születése után agyhártyagyulladást kapott. Felépült, de a végtagjait elvesztette.
Ugye, egyetértenek velem abban, hogy gyakran semmiségek miatt drámázunk? Pedig a dráma nem a semmiségekben van, hanem például abban, hogy a fent említett kisfiú, Marshall Janson, protézislábakkal éli az életét, és mindkét keze csonkban végződik. Ennek ellenére egy olyan gyermeknek látszik, aki nem érzi magát kisebbrendűnek, sőt, álmokat szövöget. Az egyik ilyen régóta dédelgetett álmát nemrég meg is valósították, mégpedig azt, amikor profi focistákkal rúghatta együtt a labdát.
Nyilván nagyon sokat köszönhet a szüleinek, mert úgy kezelték, mint egy egészséges gyermeket, és ez komoly szerepet játszhatott abban, hogy ilyen magabiztos emberpalánta válhatott belőle. Úgy néz ki, hogy a nyolc éves Marshall Janson a fogyatékossága ellenére teljes életet tud élni, jó példa lehet ez minden ember számára.
Hogy lehet végtagok nélkül is boldogan élni, azt Nick Vujicic esete is bizonyítja, aki tetra-amelia szindrómával, vagyis végtagok nélkül született, lába helyén két ujj van, melyek segítségével megtanult írni, gépelni, sőt fogat mosni és fésülködni is. Szülei szörnyen aggódtak azért, hogy fiuk mihez kezd így az életben? Nem kellett volna, mert ma ő a világ legoptimistább embere, aki a világot beutazva tanítja az embereket arra, hogy elfogadják magukat olyannak, amilyennek születtek, de nem csak önmagukat, hanem embertársaikat is.
Tudjuk, sajnos az emberek nem egyformák, vannak, akik abban élik ki ferde hajlamaikat, hogy gúnyolnak, bántalmaznak, megaláznak olyan embereket, akik fogyatékkal jöttek a világra. A támadásokat meg kell tanulni kivédeni, sőt meg kell tanulni felülkerekedni a rosszindulatú embereken. Sajnos ez nem sikerül mindenkinek, Nick Vujicic is megjárta a poklot, sőt gyermekként öngyilkosságot kísérelt meg, mert nem tudta elviselni a sok megaláztatást.
Kedves olvasó, akkor, amikor úgy érzi, hogy kilátástalan a helyzete, mert nem úgy mennek a dolgai, mint ahogy szeretné, ha sorozatosan kudarcok élik, akkor gondoljon azokra, akikről most írtam, vagy azokra, akik valóban súlyos problémákkal küzdenek, és belőlük merítsen erőt. Az ő történetük mindenkit arra sarkallhat, hogy soha ne adjuk fel!
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Riasztás
Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.
2022.1.10.
Kifordult világ
Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.
2022.1.9.
Megváltásra várva
Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.
2021.12.17.
Felejtés
Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!
2021.12.6.
Üresség
A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját
2021.12.6.
Mese vagy valóság
Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.
2021.11.10.
Menedék
Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...
2021.11.2.
Különös jövő
A világ számomra kezd teljesen felismerhetetlenné válni, illetve lehet, hogy eddig vak voltam. Vadonatúj mintákra épülő új korszak kezdődik.
2021.11.2.
Esküszegés
Krisztus előtt kb. 400-ban hangzott el Hippokratész kijelentése: „A beteg java a legfőbb törvény! (Salus aegroti, suprema lex esto!)
2021.10.28.
Látszatvilág
Az emberiség apró kis tagjai – akik hatalmas és erős tömeget alkotnak, de nem irányítanak – évezredek óta ugyanazokkal a gondokkal küszködnek.
2021.8.22.
Ne gyere közel!
A híradások tele vannak azzal a témával, amiről én most NEM kívánok írni.
2021.5.11. 1