Státuszszimbólum?

Fodor Tekla  2009.3.11. 16:42

– Mind lenézzük őt, mert nincs számítógépe! – hangoztatta büszkén egy végzős egyetemista.

Ez csak apró töredék a történetéből. A hozzá hasonlóaknak és gondolkodóknak valószínű fel sem tűnt ez a rövid, ám irtó csípős megjegyzése, de sokan nagy szemet meresztettünk ennek hallatán. Pillanatok alatt kitört a vitaháború és felmerült a 21. század egyik nagyobbacska kérdése: lehet-e számítógép nélkül létezni manapság?

Rövid időn belül érkezett az egyhangú válasz: lehet. Első ízben a szüleinket hoztuk fel példaként, akik boldogan élnek a mai napig, úgy, hogy sosem töltöttek le egy filmet sem a világhálóról, sosem kártyáztak a géppel, vagy nem csevegtek órákon át valamelyik chat-oldalon. Tény, hogy ennyivel szegényebbek, de vajon hány regénnyel, csodálatos könyvvel, színházi darabbal, vagy esti sétával gazdagabbak, mint a mai fiatalság?

A mai gyerekek a valódi barátok helyett a lövöldözős játékokat részesítik előnyben. Így a számítógépet, ami nem más, mint egy elektronikus kütyü, tekintik a legjobb barátjuknak. Személy szerint nagyon jól megvoltam, míg a tömbház körül bicikliztem, vagy épp fogócskáztam. Egyáltalán nem vágytam a mindent tudó „legjobb barátra”.

Mára ez megváltozott. Értelmesnek tűnő fiatalok képesek beskatulyázni embertársaikat csak és kizárólag azért, mert nem rendelkeznek számítógéppel. Kíváncsi vagyok, hogy aki ezt a megjegyzést tette, vajon elgondolkodott-e valamelyik unalmas pillanatában azon, hogy az illetőnek miért nincs ilyenfajta szerkezete. Talán, mert nincs rá elegendő pénze, vagy lehet, hogy egyszerűen nem veszi hasznát és inkább más, sokkal hasznosabb dologgal tölti el szabadidejét.

Nem vetek meg senkit, aki nem használ számítógépet, és azt sem állítom, hogy nem hasznos találmány, mert valóban az. Csak azt furcsállom, hogy sokan ennyire nyíltan képesek elítélni, lenézni és megtagadni saját barátjukat az egyik legújabb divatcikk hiánya miatt. Régen még hittem a mesékben. Hittem, hogy barátságos, igazságos és segítőkész emberek nemcsak a regényekben, filmekben vannak szép számban jelen, hanem a mindennapi életben is: az egyetemen, a színházban és szerte a nagyvilágban.

Tévedtem és csalódtam az emberiségben. Újra. A mai társadalom akkora hatalommal bír, hogy képes embert ítélni aszerint, hogy milyen földi javak vannak a tarsolyában. Ma már nem számít, ha novellát írsz, szépen szavalsz, jó barát vagy. Ma csak az számít, hogy van-e számítógéped, és ha van mennyire felszerelt, követed-e a legújabb divatot.

Csak ilyenekké ne váljunk sose. Elegen vannak már!

Hozzászólások

@

Küldés