Státuszszimbólum?


Fodor Tekla  2009.3.11. 16:42

– Mind lenézzük őt, mert nincs számítógépe! – hangoztatta büszkén egy végzős egyetemista.

Ez csak apró töredék a történetéből. A hozzá hasonlóaknak és gondolkodóknak valószínű fel sem tűnt ez a rövid, ám irtó csípős megjegyzése, de sokan nagy szemet meresztettünk ennek hallatán. Pillanatok alatt kitört a vitaháború és felmerült a 21. század egyik nagyobbacska kérdése: lehet-e számítógép nélkül létezni manapság?

Rövid időn belül érkezett az egyhangú válasz: lehet. Első ízben a szüleinket hoztuk fel példaként, akik boldogan élnek a mai napig, úgy, hogy sosem töltöttek le egy filmet sem a világhálóról, sosem kártyáztak a géppel, vagy nem csevegtek órákon át valamelyik chat-oldalon. Tény, hogy ennyivel szegényebbek, de vajon hány regénnyel, csodálatos könyvvel, színházi darabbal, vagy esti sétával gazdagabbak, mint a mai fiatalság?

A mai gyerekek a valódi barátok helyett a lövöldözős játékokat részesítik előnyben. Így a számítógépet, ami nem más, mint egy elektronikus kütyü, tekintik a legjobb barátjuknak. Személy szerint nagyon jól megvoltam, míg a tömbház körül bicikliztem, vagy épp fogócskáztam. Egyáltalán nem vágytam a mindent tudó „legjobb barátra”.

Mára ez megváltozott. Értelmesnek tűnő fiatalok képesek beskatulyázni embertársaikat csak és kizárólag azért, mert nem rendelkeznek számítógéppel. Kíváncsi vagyok, hogy aki ezt a megjegyzést tette, vajon elgondolkodott-e valamelyik unalmas pillanatában azon, hogy az illetőnek miért nincs ilyenfajta szerkezete. Talán, mert nincs rá elegendő pénze, vagy lehet, hogy egyszerűen nem veszi hasznát és inkább más, sokkal hasznosabb dologgal tölti el szabadidejét.

Nem vetek meg senkit, aki nem használ számítógépet, és azt sem állítom, hogy nem hasznos találmány, mert valóban az. Csak azt furcsállom, hogy sokan ennyire nyíltan képesek elítélni, lenézni és megtagadni saját barátjukat az egyik legújabb divatcikk hiánya miatt. Régen még hittem a mesékben. Hittem, hogy barátságos, igazságos és segítőkész emberek nemcsak a regényekben, filmekben vannak szép számban jelen, hanem a mindennapi életben is: az egyetemen, a színházban és szerte a nagyvilágban.

Tévedtem és csalódtam az emberiségben. Újra. A mai társadalom akkora hatalommal bír, hogy képes embert ítélni aszerint, hogy milyen földi javak vannak a tarsolyában. Ma már nem számít, ha novellát írsz, szépen szavalsz, jó barát vagy. Ma csak az számít, hogy van-e számítógéped, és ha van mennyire felszerelt, követed-e a legújabb divatot.

Csak ilyenekké ne váljunk sose. Elegen vannak már!



Hozzászólások

Liz, 12. 03. 2009 17:20:27
Maximalisan egyetertek! Elvileg egy egyetemistanak a tanulas es az esetleges mellekes munka mellett nemigen lenne ideje es lehetosege orakig a neten logni (iskolaban meg van szamitogep, kollegiumban is, ami a tanulashoz kell az elerheto..) szoval akkor miert is kell a gep? Szorakozashoz, persze..s mi van ha valaki kint akar mozogni, vagy "elo" s nem virtualis baratokkal logni? netan kulturat magaba szivni szinhaz, muzeumlatogatassal.... Szomoru hogy idejutottunk s lesz ez meg "jobb" is hiszen a mai kozep meg altalanos iskolasoknak mar meg annyira sincs fogalma arrol, hogy hogy lehet elektronikus kutyuk nelkul elni. Olyanok leszunk mind, mint a Wall-E film emberei az urben..szekekben ulve punnyadunk koveren, kepernyore bamulva, megszunve igazi kapcsolatokat letesiteni..eszre sem veve hogy "je, itt medence is van?". Megyek is, nem bamulom a kepernyot tovabb hanem elem a valos eletem :)
@


A rovat további cikkei

Jótékonyság

Póda Erzsébet

Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.

2024.10.30.   


Valakik és tényezők

Póda Erzsébet

Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.

2024.4.18.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2024.3.9.   


Előjogok

Nagy Csivre Katalin

Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.

2023.10.11.   


Gondolatok a szabadságról

Nagy Csivre Katalin

A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...

2023.9.13.   


Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2023.7.25.    14


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2023.5.16.   


Előregyártott jövő

Nagy Csivre Katalin

1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…

2023.5.15.   


Egy szakítás után

Poór Marianna

Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.

2023.4.28.    16


Hazudni szabad?

Nagy Csivre Katalin

Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?

2023.4.9.   


Sokasodó furcsaságok

Nagy Csivre Katalin

Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...

2023.3.7.   


Szivárványos világbéke

Póda Erzsébet

A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.

2023.1.23.