Státuszszimbólum?


Fodor Tekla  2009.3.11. 16:42

– Mind lenézzük őt, mert nincs számítógépe! – hangoztatta büszkén egy végzős egyetemista.

Ez csak apró töredék a történetéből. A hozzá hasonlóaknak és gondolkodóknak valószínű fel sem tűnt ez a rövid, ám irtó csípős megjegyzése, de sokan nagy szemet meresztettünk ennek hallatán. Pillanatok alatt kitört a vitaháború és felmerült a 21. század egyik nagyobbacska kérdése: lehet-e számítógép nélkül létezni manapság?

Rövid időn belül érkezett az egyhangú válasz: lehet. Első ízben a szüleinket hoztuk fel példaként, akik boldogan élnek a mai napig, úgy, hogy sosem töltöttek le egy filmet sem a világhálóról, sosem kártyáztak a géppel, vagy nem csevegtek órákon át valamelyik chat-oldalon. Tény, hogy ennyivel szegényebbek, de vajon hány regénnyel, csodálatos könyvvel, színházi darabbal, vagy esti sétával gazdagabbak, mint a mai fiatalság?

A mai gyerekek a valódi barátok helyett a lövöldözős játékokat részesítik előnyben. Így a számítógépet, ami nem más, mint egy elektronikus kütyü, tekintik a legjobb barátjuknak. Személy szerint nagyon jól megvoltam, míg a tömbház körül bicikliztem, vagy épp fogócskáztam. Egyáltalán nem vágytam a mindent tudó „legjobb barátra”.

Mára ez megváltozott. Értelmesnek tűnő fiatalok képesek beskatulyázni embertársaikat csak és kizárólag azért, mert nem rendelkeznek számítógéppel. Kíváncsi vagyok, hogy aki ezt a megjegyzést tette, vajon elgondolkodott-e valamelyik unalmas pillanatában azon, hogy az illetőnek miért nincs ilyenfajta szerkezete. Talán, mert nincs rá elegendő pénze, vagy lehet, hogy egyszerűen nem veszi hasznát és inkább más, sokkal hasznosabb dologgal tölti el szabadidejét.

Nem vetek meg senkit, aki nem használ számítógépet, és azt sem állítom, hogy nem hasznos találmány, mert valóban az. Csak azt furcsállom, hogy sokan ennyire nyíltan képesek elítélni, lenézni és megtagadni saját barátjukat az egyik legújabb divatcikk hiánya miatt. Régen még hittem a mesékben. Hittem, hogy barátságos, igazságos és segítőkész emberek nemcsak a regényekben, filmekben vannak szép számban jelen, hanem a mindennapi életben is: az egyetemen, a színházban és szerte a nagyvilágban.

Tévedtem és csalódtam az emberiségben. Újra. A mai társadalom akkora hatalommal bír, hogy képes embert ítélni aszerint, hogy milyen földi javak vannak a tarsolyában. Ma már nem számít, ha novellát írsz, szépen szavalsz, jó barát vagy. Ma csak az számít, hogy van-e számítógéped, és ha van mennyire felszerelt, követed-e a legújabb divatot.

Csak ilyenekké ne váljunk sose. Elegen vannak már!



Hozzászólások

Liz, 12. 03. 2009 17:20:27
Maximalisan egyetertek! Elvileg egy egyetemistanak a tanulas es az esetleges mellekes munka mellett nemigen lenne ideje es lehetosege orakig a neten logni (iskolaban meg van szamitogep, kollegiumban is, ami a tanulashoz kell az elerheto..) szoval akkor miert is kell a gep? Szorakozashoz, persze..s mi van ha valaki kint akar mozogni, vagy "elo" s nem virtualis baratokkal logni? netan kulturat magaba szivni szinhaz, muzeumlatogatassal.... Szomoru hogy idejutottunk s lesz ez meg "jobb" is hiszen a mai kozep meg altalanos iskolasoknak mar meg annyira sincs fogalma arrol, hogy hogy lehet elektronikus kutyuk nelkul elni. Olyanok leszunk mind, mint a Wall-E film emberei az urben..szekekben ulve punnyadunk koveren, kepernyore bamulva, megszunve igazi kapcsolatokat letesiteni..eszre sem veve hogy "je, itt medence is van?". Megyek is, nem bamulom a kepernyot tovabb hanem elem a valos eletem :)
@


A rovat további cikkei

Egy kép, ezer szó

Nagy Csivre Katalin

Egy kép többet ér ezer szónál... Bevezetés a Tarot és más "furcsaságok" rejtelmeibe.

2022.6.6.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2022.5.16.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2022.4.18.    2


Labirintusra kergetve

Póda Erzsébet

A hétmilliárd megmondóember korában nem könnyű az újságírónak.

2022.3.28.   


Sapkaárusok

Nagy Csivre Katalin

A cikkben ez a hasonlat a mai vírusos-háborús világunkra. Olvassuk!

2022.3.16.  1   


Kiforgatott orvosi eskü

Nagy Csivre Katalin

Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.

2022.2.1.   


Riasztás

Póda Erzsébet

Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.

2022.1.10.   


Kifordult világ

Nagy Csivre Katalin

Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.

2022.1.9.   


Megváltásra várva

Nagy Csivre Katalin

Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.

2021.12.17.   


Felejtés

Póda Erzsébet

Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!

2021.12.6.   


Üresség

Póda Erzsébet

A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját

2021.12.6.   


Mese vagy valóság

Póda Erzsébet

Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.

2021.11.10.