Státuszszimbólum?


Fodor Tekla  2009.3.11. 16:42

– Mind lenézzük őt, mert nincs számítógépe! – hangoztatta büszkén egy végzős egyetemista.

Ez csak apró töredék a történetéből. A hozzá hasonlóaknak és gondolkodóknak valószínű fel sem tűnt ez a rövid, ám irtó csípős megjegyzése, de sokan nagy szemet meresztettünk ennek hallatán. Pillanatok alatt kitört a vitaháború és felmerült a 21. század egyik nagyobbacska kérdése: lehet-e számítógép nélkül létezni manapság?

Rövid időn belül érkezett az egyhangú válasz: lehet. Első ízben a szüleinket hoztuk fel példaként, akik boldogan élnek a mai napig, úgy, hogy sosem töltöttek le egy filmet sem a világhálóról, sosem kártyáztak a géppel, vagy nem csevegtek órákon át valamelyik chat-oldalon. Tény, hogy ennyivel szegényebbek, de vajon hány regénnyel, csodálatos könyvvel, színházi darabbal, vagy esti sétával gazdagabbak, mint a mai fiatalság?

A mai gyerekek a valódi barátok helyett a lövöldözős játékokat részesítik előnyben. Így a számítógépet, ami nem más, mint egy elektronikus kütyü, tekintik a legjobb barátjuknak. Személy szerint nagyon jól megvoltam, míg a tömbház körül bicikliztem, vagy épp fogócskáztam. Egyáltalán nem vágytam a mindent tudó „legjobb barátra”.

Mára ez megváltozott. Értelmesnek tűnő fiatalok képesek beskatulyázni embertársaikat csak és kizárólag azért, mert nem rendelkeznek számítógéppel. Kíváncsi vagyok, hogy aki ezt a megjegyzést tette, vajon elgondolkodott-e valamelyik unalmas pillanatában azon, hogy az illetőnek miért nincs ilyenfajta szerkezete. Talán, mert nincs rá elegendő pénze, vagy lehet, hogy egyszerűen nem veszi hasznát és inkább más, sokkal hasznosabb dologgal tölti el szabadidejét.

Nem vetek meg senkit, aki nem használ számítógépet, és azt sem állítom, hogy nem hasznos találmány, mert valóban az. Csak azt furcsállom, hogy sokan ennyire nyíltan képesek elítélni, lenézni és megtagadni saját barátjukat az egyik legújabb divatcikk hiánya miatt. Régen még hittem a mesékben. Hittem, hogy barátságos, igazságos és segítőkész emberek nemcsak a regényekben, filmekben vannak szép számban jelen, hanem a mindennapi életben is: az egyetemen, a színházban és szerte a nagyvilágban.

Tévedtem és csalódtam az emberiségben. Újra. A mai társadalom akkora hatalommal bír, hogy képes embert ítélni aszerint, hogy milyen földi javak vannak a tarsolyában. Ma már nem számít, ha novellát írsz, szépen szavalsz, jó barát vagy. Ma csak az számít, hogy van-e számítógéped, és ha van mennyire felszerelt, követed-e a legújabb divatot.

Csak ilyenekké ne váljunk sose. Elegen vannak már!



Hozzászólások

Liz, 12. 03. 2009 17:20:27
Maximalisan egyetertek! Elvileg egy egyetemistanak a tanulas es az esetleges mellekes munka mellett nemigen lenne ideje es lehetosege orakig a neten logni (iskolaban meg van szamitogep, kollegiumban is, ami a tanulashoz kell az elerheto..) szoval akkor miert is kell a gep? Szorakozashoz, persze..s mi van ha valaki kint akar mozogni, vagy "elo" s nem virtualis baratokkal logni? netan kulturat magaba szivni szinhaz, muzeumlatogatassal.... Szomoru hogy idejutottunk s lesz ez meg "jobb" is hiszen a mai kozep meg altalanos iskolasoknak mar meg annyira sincs fogalma arrol, hogy hogy lehet elektronikus kutyuk nelkul elni. Olyanok leszunk mind, mint a Wall-E film emberei az urben..szekekben ulve punnyadunk koveren, kepernyore bamulva, megszunve igazi kapcsolatokat letesiteni..eszre sem veve hogy "je, itt medence is van?". Megyek is, nem bamulom a kepernyot tovabb hanem elem a valos eletem :)
@


A rovat további cikkei

Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    15


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2017.1.6.    2


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2017.1.2.    11


Fényárban úszó vásárok

Nagy Erika

Advent időszakában szeretek vásárba járni, főleg oda, ahol tudom, hogy nem fogok csalódni semmiben.

2016.12.22.    9


Hömpölygő tömeg

Nagy Erika

Több okból kifolyólag is jobb, ha időben beszerezzük a karácsonyi ajándékokat...

2016.12.17.    5


Felhőangyal

Olinka Seregi

Az éjszakát sokféleképpen „átélhetjük”: eltölthetjük a barátainkkal, végigtáncolhatjuk, nézhetjük a tévét, szeretkezhetünk, átaludhatjuk, vagy gondolkodhatunk is.

2016.11.7.    5


Ki szemetelt?

Nagy Erika

Ebben a világban én már semmin sem lepődök meg. Naponta vagyok kénytelen hozzászokni a fura helyzetekhez, sajnos, de így van.

2016.10.14.    2


Határtalan vendégszeretet

Nagy Erika

Egy-egy kirándulás során sok élménnyel gazdagodik az ember, jóval, rosszal, egyaránt.

2016.8.2.    4


Kereslet

Póda Erzsébet

Ott állnak, vagy sétálnak a fővárosból kivezető úton.

2016.7.28.    1


Van élet a válás után

Nagy Erika

Két ember élete elképzelhetetlen konfliktusok nélkül.

2016.7.1.  2    2