Szerepcsere


Póda Erzsébet  2005.6.1. 19:16

Mit nyavalygunk, hogy nekünk nőknek milyen nehéz? – kérdezik a férfiak. Nem is értik, mi bajunk…

…mit akarunk, mit szeretnénk, hogyan gondolkodunk? Pedig annyi szerepet osztott ránk a sors, hogy ha nem nőnek születtünk volna, akkor egész biztosan összeroppannánk a sok feladat alatt. Munkaügyi, gyereknevelési, pszichológiai, ápolói, gazdálkodói, tisztes feleségi és tüzes szeretői szerepben kell nap, mint nap helytállnunk.

És még hogy mi vagyunk a gyengébb nem?! Büszkélkedünk is eleget a teherbírásunkon – csak éppen sem megbecsülést, sem elismerést nem kapunk érte senkitől. Próbálnánk csak ki a férfiéletet, fenyegetőznek a férjek: az első nap belerokkannánk! Hát akkor most belevágunk – kipróbáljuk (persze csak a Netbarátnő oldalain), hogy milyen is a férfiélet!

A nő (férfiszerepben) a mozgalmas munkanap után betér a sarki kiskocsmába egy-két korsó stresszoldó söröcskére. Semmi kedve ugyanis megállni a napköziben a gyerekekért, aztán szatyrokat cipelni a szupermarketből veszekedő csemetéi miatt idegeskedve, és izzadva. És nem érez nagyobb elhivatottságot a vacsorafőzésnél való segítkezéshez sem. Ezen kívül nem szeret a honismeretről beszélni, meg matekpéldákat oldani a gyerekeivel -- idegesíti, hogy az iskolában felesleges feladatokkal tömik utódai fejét. A sikeres vendéglői stresszoldás, és a politikai helyzet idegen férfiakkal/nőkkel való megtárgyalása után belép az ajtón.

--Hahó, megérkeztem! – szól be a családnak. Cipőjét a sarokba rúgva beesik a nappali heverőjére. – Jaj, de fáradt vagyok! – konstatálja, s a levegőbe szagolva, finom illatokat felfedezve máris megkérdezi: mi lesz vacsorára? Férje, kissé ziláltan és idegesen csapkodja a tányérokat a konyhában. Magas fejhangon kiabálja: megint elkéstél, pedig megígérted, hogy szerdán korábban hazajössz, jól tudod, hogy a barátaimhoz készültem! Pedig a nő nem tudta jól, elfelejtette, de ezt semmiképp sem vallja be.

-- Jaj, drágám, letelt a munkaidőm, a főnök pedig rám sózott ezt-azt. Nem mondhattam nemet. Tudod, hogy értetek teszek mindent – és besunnyog a konyhába a terített asztal mellé. Férje duzzogó arcát látva, majdnem elmegy az étvágya, de azért csak nekifog a falatozásnak. A gyerekek is az asztal köré ülnek, egymás szavába vágva kérdezgetnek, és mesélik a velük történteket, de a nő rövid idő után az asztalra csap, mert így nem lehet nyugodtan enni! Különben is kérdezgessék az apjukat, így aztán sértődötten bevonulnak a gyerekszobába. Végre csendben és nyugodt körülmények között elfogyasztja a vacsoráját. A tányért félretolja, és természetesen nem rakja sem a mosdóba, sem a mosogatógépbe. Egyáltalán nem indítja meg felhalmozott ételmaradékos edények látványa. Eszébe sem jut, hogy esetleg elmosogathatna.

Ezután a nő kiveszi a hűtőből a lehűtött sört, és lábát a dohányzóasztalra rakva, hullafáradtan a tévé elé heveredik. Miközben a család a háta mögött kiabál, a gyerekek veszekednek, aztán bőgnek, az apjuk kiabál, és pakolást rak az arcára, a mosógép pedig majd szétveri a fürdőszobafalat (meg kéne igazítani a talapzatot), a nő felhangosítja a tévét, hogy a világban zajló eseményekről halljon is valamit.

Kicsit elszundít, majd a furcsa csend hallatán felriad. Rövid szundija alatt a férje megfürdette, és ágyba dugta a gyerekeket, azután összerakodott és kiteregette a mosott ruhát. Most a nő harisnyáján felszaladt szem foglalkoztatja, meg a gyűrött blúza. – Vesd le a beizzadt blúzodat, holnapra vasalok ki tisztát – mondja a férj az orrát fintorgatva. Majd felsorolja a napi problémáit, a munkahelyi gondjait, meg a szülői értekezleten elhangzottakat, amelyek közül a nő semmit sem jegyez meg, mert a filmet nézi, és nem képes kétfelé figyelni. Különben is fárad, az egész napos gürcölés elszívta az összes erejét. Azért néha hümmög valamit, nehogy úgy tűnjön, hogy nem érdekelik a családban zajló események.

A film után gyengéden átkarolja arcpakolásos férjét, aki erre hevesen ellenkezni kezd valami fáradt vagyok-kal, mire a nő feldühödik, és kimegy a konyhába, hogy a mérgét evésbe fojtsa. Felfalja a reggelire vásárolt felvágottat, meg a maradék virslit, talál hozzá egy csokor újhagymát is, és iszik rá még egy kis sört. A férje is a konyhába jön utána az összeszedett üres sörösüvegekkel, és mosogatni kezd. A nőnek fogalma sincs miért, de a férje valami miatt megint duzzog. Megkérdezi, mi baja, a válasz: semmi. Ki érti ezeket a férfiakat? Visszamegy a tévéhez, aztán, mivel már éjfélt ütött az óra, menne a hálószobába, de a férje rászól, hogy mosakodjon meg.
Bár szerinte teljesen felesleges hullafáradtan a zuhanyrózsa alá állni, azonban megteszi, mert éjszaka nem akar veszekedést. A kötelező fogmosás után beesik a férje mellé, és magához szorítja. Erre a férfi kijelenti, hogy fáj a feje -- különben is a nő hagyma- és sörszagot áraszt magából…

Másnap reggel kávéillat és rohangálás ébreszti főhősnőnket. Aki kócosan, a hasát vakargatva elfoglalja a vécét, és elolvassa a tegnapi sajtót. Közben a családtagjai legalább hússzor kopognak, ezen nagyon berág, és elüvölti magát. Nincs több kopogás. Aztán míg a többiek készülődnek, komótosan elfogyasztja a kikészített reggelijét, felhörpinti a kávét, majd keresni kezdi a ruháit. A blúza a székre készítve, de a harisnyáját sehol sem találja. – Hol a harisnyanadrágom? – kiáltja. -- A fiókban – hangzik a válasz, de a nő hiába áll a szoba közepén, nem találja. Megereszt egy cifra kifejezést, drágája odarohan, kihúzza a legfelső fiókot, s íme ott a keresett ruhadarab! Hogy csinálta ezt a férje – érthetetlen a nő számára… De ez az üvöltözés kifejezetten hasznosnak bizonyul.

Miután kis családja elrohan az autóbuszra, a nő beül a kocsiba, különben elkésne, és a reggeli forgalomban cikázva, a szőke hajú férfisofőröket szidva éppen időben érkezik a munkahelyére. A bejáratnál rácsap a portás fenekére, morcos képét látva megjegyzést tesz annak szexuális életére, és jókedvűen megy az irodájába. Az ajtót kinyitva megcsapja a friss kávé illata. Kollégái, a csinos, kisportolt testű és ápolt huszonéves kandúrbabák már az asztalára készítették egy dossziéban az aznapi elintéznivalót, s kis csészében az illatos második reggeli feketéjét is.
És frissítően sürgölődnek főnöknőjük körül, hogy megkönnyítsék a dolgát, és jól induljon számára a nap ilyen segítőkész, értékes – és jóképű – munkatársakkal…



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    15


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2017.1.6.    2


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2017.1.2.    11


Fényárban úszó vásárok

Nagy Erika

Advent időszakában szeretek vásárba járni, főleg oda, ahol tudom, hogy nem fogok csalódni semmiben.

2016.12.22.    9


Hömpölygő tömeg

Nagy Erika

Több okból kifolyólag is jobb, ha időben beszerezzük a karácsonyi ajándékokat...

2016.12.17.    5


Felhőangyal

Olinka Seregi

Az éjszakát sokféleképpen „átélhetjük”: eltölthetjük a barátainkkal, végigtáncolhatjuk, nézhetjük a tévét, szeretkezhetünk, átaludhatjuk, vagy gondolkodhatunk is.

2016.11.7.    5


Ki szemetelt?

Nagy Erika

Ebben a világban én már semmin sem lepődök meg. Naponta vagyok kénytelen hozzászokni a fura helyzetekhez, sajnos, de így van.

2016.10.14.    2


Határtalan vendégszeretet

Nagy Erika

Egy-egy kirándulás során sok élménnyel gazdagodik az ember, jóval, rosszal, egyaránt.

2016.8.2.    4


Kereslet

Póda Erzsébet

Ott állnak, vagy sétálnak a fővárosból kivezető úton.

2016.7.28.    1


Van élet a válás után

Nagy Erika

Két ember élete elképzelhetetlen konfliktusok nélkül.

2016.7.1.  2    2