Szeretetnyelvek – újratöltve


Kozma Eszter  2014.1.8. 5:22

Röviden ennyit kell tudni róluk: ötféle szeretetnyelv van, az elismerő szavak, minőségi idő, ajándékozás, szívességek és a testi érintés.

Nemrég hallottam először a szeretetnyelv kifejezést, és mint sok más embernek, nekem is felkeltette az érdeklődésemet. Arra gondoltam, hogy minél jobban kifejezhessem, mennyire fontos és komoly dolog a szeretetnyelvek rendszerezése, ideírom: „Az emberek általában nem gondolkodnak rajta, a törődés milyen formája esne jól nekik.” Mégis rá kellett jönnöm, hogy ez a probléma igen gyakran felmerül az életben, így a rendszerezés hasznossága épp abban áll, hogy tisztázza és jól körülhatárolt – habár gyakran egymás mellett megjelenő – kategóriákba sorolja ezeket. Segítségével legalább a kusza érzéseink egy kis csoportját feltérképezhetjük.

Röviden ennyit kell tudni róluk: ötféle szeretetnyelv van, az elismerő szavak, minőségi idő, ajándékozás, szívességek és a testi érintés. Emberenként változó, hogy melyikre van a legnagyobb igényünk illetve melyiket használjuk. Tesztek is vannak, melyek segítenek eldönteni, ki melyik csoportba tartozik. De a legegyszerűbb kicsit magunkba nézni, és az élesen körvonalazott kategóriák segítségével már könnyen rájöhetünk, mi esik a legjobban.

Persze ekkor könnyen megijedhetünk, hogy talán nem kapunk vagy adunk megfelelően szeretet azoknak, akiknek a boldogságára vágyunk, és rengeteg kérdés felmerülhet. Boldogok lehetünk-e, ha nem nekünk megfelelő szeretetet kapunk? Érdemes-e tudatosnak lenni erről? Egyáltalán foglalkozzunk-e vele? Hosszú távon nem jobb-e ha a párunkkal azonos a szeretetnyelvünk? Sőt fenntartható-e a kapcsolat, ha nem? Lehet-e, hogy valakinek megvan a szeretetnyelve, de képtelen azt használni?


Első ránézésre, egy eléggé szélsőséges érzelmi állapotban ezekre az volt a válaszom, hogy a szeretetnyelv mindennél fontosabb egy kapcsolatban. De rá kellett jönnöm, hogy ez tévedés. Az embereket nagyon kis mértékben jellemzi a szeretetnyelvük – sokkal mélyebb, jelentőségteljesebb ismérvei is vannak egy személyiségnek, melyek jóval meghatározóbbak egy kapcsolatban.

Noha természetesen a megfelelő közös szeretetnyelv nagyon fontos, valójában nem ennyire egyszerű egy kapcsolat. Az érzelmek annyira sokfélék és sok mindentől függnek, hogy butaság csak ezek alapján különbséget tenni.

Csak hogy néhány példát említsek, a szeretetnyelvek között nem jelenik meg olyan fontos dolog, mint a támogatás, az elfogadás vagy a megbocsátás. Ha pedig drasztikusabb akarok lenni, felsorolhatnék „utálatnyelveket” is. Mert mi van, ha valaki szívességeket tesz nekem, de ezt például oknak tartja a zsarnokoskodásra, vagy sűrűn megölel, de néha megüt. (Persze ezzel kapcsolatban az a véleményem, hogy nincsen és soha nem is lesz semmi, ami ellensúlyozni tudja, ha egy férfi megüt egy nőt.)

Bárcsak egyszerűbb lenne az élet, de sajnos valójában nem lehet csak a szeretetnyelvek alapján megítélni egy kapcsolatot.

Annak ellenére, hogy büszke vagyok arra, milyen komolyan el tudok gondolkodni az emberi kapcsolatok mélységeiről, nekem is vannak pillanataim, amikor egy ilyen egyszerűsítéssel akarok mindent megmagyarázni. Pedig ezt nem szabad, és nem szeretnék ilyen gondolatokat közvetíteni. Hiszen pont én magam hangsúlyozom mindig, hogy mindent a lehető legtöbb szempontból meg kell vizsgálni. A döntéseinket, akármilyen nehéz is, nem alapozhatjuk pillanatnyi érzelmekre, vagy általánosításokra.

Nem hiszem, hogy a szeretetnyelvek teljes mértékben megtanulhatónak. Noha lehet alakítgatni azok használatát a másiknak megfelelő irányba, nem lehet teljesen megváltoztatni. Viszont mivel nem ez az egyetlen fontos mércéje egy kapcsolatnak, nem muszáj, hogy azok maximálisan egyezzenek. Tehát: nem „találjuk meg” az igazit, ha mi nem teszünk a vele való minél jobban működő kapcsolatért. Ezek a tettek pedig hol kicsik, hol nagyok, de hosszú távon nem csak a szeretetnyelveken keresztül mérhetők.

Lehet, hogy különösen szerencsés vagyok, de az emberek többségének sokkal nehezebb dolgokkal kell megküzdenie, mint nekem. Sok ember nemcsak, hogy nem mutatja ki a szeretetét, hanem kínozza a társát, rajta vezeti le az életében felhalmozott feszültségeket, vagy csak ilyen a természete. A probléma mégis abban áll, hogy a másik vagy szembeszegül, és a viszonyuk elmérgesedik. Vagy, ami még rosszabb, tűr, mert nincs más lehetősége, vagy nem meri kihasználni a lehetőségeit. Múltkor hallottam egy ismerőstől: „Inkább egy rossz házasság, mint semmilyen.” Habár nem döbbentett meg a dolog, de még soha senkiről nem hallottam, aki ezt így megfogalmazta volna. Ezt, ami talán a nők többségének legnagyobb és legleküzdhetetlenebb hibája. Ez egy olyan fajta kompromisszum, ami csak áldozattal jár. Akármilyen nehéz is, igenis jobb az egyedüllét, mint egy rossz kapcsolat, mert normálisan a legfőbb támaszunk a párunk, és ha ez nem így van, csak plusz energiát pazarolunk, mikor segíthetnénk magunkon is.

Szenvedélyesen szeretem Ljudmila Ulickaja könyveit – mindig elvarázsolnak a női karakterei, akik érzelmileg függetlenek tudnak lenni a férfiaktól, akik felépítik a saját életüket, és nem esnek kétségbe, ha egyedül maradnak, akár több gyerekkel a „nyakukon”. De az ő történeteiben is van rengeteg nő, aki rossz házasságba sodródik. A való életben mindent meg kell tennünk, hogy ez ne történjen meg. A biztos család alapja egy biztos, életre szóló kapcsolat! Ha ez nincs, ne mindig magunkban keressük a hibát, ne fogadjunk el bármiféle magyarázatot, mert az élet, ha egy férfi/nő mellett vagyunk magányosak, százszorta magányosabb, mintha egyedül élnénk!



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Randi

Póda Erzsébet

Ésszel is lehetünk szerelmesek…(?)

2017.10.8.  2   


Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    16


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2017.1.6.    2


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2017.1.2.    11


Fényárban úszó vásárok

Nagy Erika

Advent időszakában szeretek vásárba járni, főleg oda, ahol tudom, hogy nem fogok csalódni semmiben.

2016.12.22.    9


Hömpölygő tömeg

Nagy Erika

Több okból kifolyólag is jobb, ha időben beszerezzük a karácsonyi ajándékokat...

2016.12.17.    5


Felhőangyal

Olinka Seregi

Az éjszakát sokféleképpen „átélhetjük”: eltölthetjük a barátainkkal, végigtáncolhatjuk, nézhetjük a tévét, szeretkezhetünk, átaludhatjuk, vagy gondolkodhatunk is.

2016.11.7.    5


Ki szemetelt?

Nagy Erika

Ebben a világban én már semmin sem lepődök meg. Naponta vagyok kénytelen hozzászokni a fura helyzetekhez, sajnos, de így van.

2016.10.14.    2


Határtalan vendégszeretet

Nagy Erika

Egy-egy kirándulás során sok élménnyel gazdagodik az ember, jóval, rosszal, egyaránt.

2016.8.2.    4


Kereslet

Póda Erzsébet

Ott állnak, vagy sétálnak a fővárosból kivezető úton.

2016.7.28.    1