Szilveszteri mulatság
Gyerekkoromban szilveszter éjjelén a tévében néztük a tűzijátékot, más izgalom nemigen fűződött ehhez a naphoz.
De mára minden megváltozott: mikor közeledik a szilveszter, elkezd forrni bennem valami...
Nem, nem arról van szó, hogy bulizni készülök, sőt! Mikor még nem volt gyerekünk, akkor sem jártunk el a párommal szilveszterezni, nekem ez a tömeges vigalom valahogy nem jön be. Szeretek szórakozni, de szeretem ezt akkor tenni, amikor kedvem van hozzá.
Most, miután megszületett a kislányom, nem megyek el mellőle szilveszter éjjelén. Mert már jóval azelőtt, hogy eljönne a „nagy nap“, hallatják lakótársaink és főleg azoknak gyermekei, a petárdák durrogását. Ettől persze a kicsik megijednek, ha éppen alszanak, sírva felriadnak. Szilveszterkor éjfél előtt inkább a kicsi mellé fekszek, hogy ottlétemmel nyugtassam őt, ha véletlenül felébredne a nagy zűrzavarra.
De nem csak a kisgyerekes családok nem kedvelik a szilvesztert. Aki kutyákat tart, jól tudja, mennyi stresszt jelent ez a nap nekik. Hány kutya szaladt világgá ezen az éjjelen ijedtében úgy, hogy soha többé látták! Sokan a fürdőszobába, vagy valamelyik más zárt helységbe zárják a kedvenceiket, ahol legkevésbé hallani a zajt.
Kérem, ne értsenek félre, én nem szeretném senkitől sem elvenni a szórakozás jogát! Csak azt szeretném, ha úgy tudnánk szórakozni, hogy az a másikat ne zavarja. November és december folyamán például rendszeresen előfordul az is, hogy az unatkozó (?) gyerekek a lakótelepi háztömbök ablakaiból egy-egy öreg néni, vagy kismama lába elé dobják a petárdákat.
Ha lenne rá lehetőségem és hatalmam, betiltanám a petárdák és egyéb szórakoztató pirotechnika árusítását és használatát. Minden község csinálna éjfélkor egy szép nagy tűzijátékot, azt meg lehetne nézni, gyönyörködni a látványban anélkül, hogy valaki megsérüljön, esetleg valami felgyulladjon.
Sokan vagyunk, akik kisgyerekeket nevelnek, és akik kutyákat tartanak. Talán érdemes lenne összefogni, hogy szebb, békésebb ünnepléssel várjuk és köszöntsük az új évet!
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Valakik és tényezők
Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.
2024.4.18.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2024.3.9.
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2023.5.30.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.
Szivárványos világbéke
A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.
2023.1.23.