Te ki vagy?
A családi fotóalbumot nézegetve a dühkitörés kerülgette Bélát...
...mert felment a vérnyomása egészen a második emeletig. Nem is értette, mi az oka annak, hogy a gyermekei senkit sem ismernek a képeken. Nem ismered? Ő Kati, az unokanővérem, aki Pozsonyban lakik. Ez pedig a keresztanyám unokája. A harmadikon meg a sógorom húgának a fia van, tudod, Laci.
Ismerős?
Ki ne élt volna át hasonlót? Olyat, amikor a család egy-egy nosztalgiára áhítozó este kezébe vette a régi fotókkal megtelt albumot, majd kézről-kézre adva minden második képnél felcsendült a kérdés: Ez ki?
Majd értetlenkedünk, magyarázunk. Tudod, amikor elsős voltál elmentünk hozzájuk, te pedig a kertben labdáztál a fiával, tudod, Miskával. Azzal, akinek olyan két szép elálló füle volt, hogy aki 
ránézett, nem bírta ki nevetés nélkül. Majd jön a válasz: Apa/anya, ne viccelj velem! Tudod, hogy az hány éve volt?! Lassan húsz éve, hogy nem láttam a srácot.
Egyértelmű, hogy ez a bajok forrása, csak amikor értetlenkedünk, nem gondolunk erre. Mert hogy ismerje meg a gyerek a rokont, ha nem ápoljuk a kapcsolatokat, ha hagyjuk széthullani a rokonságot. Könnyebb azt mondani, hogy: De hiszen ő sem jön hozzánk, akkor én miért menjek? Így történik meg, hogy amíg hajdanán húsz, vagy annál több ember ülte körül a legtöbb ünnepi asztalt, ma alig hatan-heten. Pedig a közös összejövetelek, ünneplések erőt adnak, lehetővé teszik számunkra, hogy a nagy rohanásban megálljunk egy kis időre, foglalkozzunk, beszélgessünk egymással. Ez jó arra, hogy ne forduljon elő, hogy az évek múlásával a feledés süllyesztőjébe kerülnek azok, akik egykor közel álltak hozzánk.
A családi fotók nézegetésével, a rokonságról való beszélgetéssel erősítjük a családi összetartozást, de ahhoz, hogy legyen kiről és miről beszélni az elkövetkezendő húsz évben is, többet kell törődni a kapcsolatok életben tartásával. S ha ezt tesszük, akkor talán így zajlik majd jövőben a fotóalbum lapozása: Felismered? Szinte semmit sem változott az húsz év alatt. S erre a válasz: Dehogynem, vagy hat kilót felszedett, pár év alatt, tavaly még nem volt ekkora pókhasa.
Nem szebben hangzik így?
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2023.5.30.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.
Szivárványos világbéke
A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.
2023.1.23.
Ünneplés
Pár éve még arról cikkeztünk, miért nem tudjuk a helyén kezelni az év egyes ünnepeit.
2022.12.11. 6
Advent van
Már most tengernyi szeretetről szóló, giccses idézettel találkozhatunk karácsony kapcsán, főleg a közösségi oldalakon.
2022.12.2.