Te ki vagy?
A családi fotóalbumot nézegetve a dühkitörés kerülgette Bélát...
...mert felment a vérnyomása egészen a második emeletig. Nem is értette, mi az oka annak, hogy a gyermekei senkit sem ismernek a képeken. Nem ismered? Ő Kati, az unokanővérem, aki Pozsonyban lakik. Ez pedig a keresztanyám unokája. A harmadikon meg a sógorom húgának a fia van, tudod, Laci.
Ismerős?
Ki ne élt volna át hasonlót? Olyat, amikor a család egy-egy nosztalgiára áhítozó este kezébe vette a régi fotókkal megtelt albumot, majd kézről-kézre adva minden második képnél felcsendült a kérdés: Ez ki?
Majd értetlenkedünk, magyarázunk. Tudod, amikor elsős voltál elmentünk hozzájuk, te pedig a kertben labdáztál a fiával, tudod, Miskával. Azzal, akinek olyan két szép elálló füle volt, hogy aki 
ránézett, nem bírta ki nevetés nélkül. Majd jön a válasz: Apa/anya, ne viccelj velem! Tudod, hogy az hány éve volt?! Lassan húsz éve, hogy nem láttam a srácot.
Egyértelmű, hogy ez a bajok forrása, csak amikor értetlenkedünk, nem gondolunk erre. Mert hogy ismerje meg a gyerek a rokont, ha nem ápoljuk a kapcsolatokat, ha hagyjuk széthullani a rokonságot. Könnyebb azt mondani, hogy: De hiszen ő sem jön hozzánk, akkor én miért menjek? Így történik meg, hogy amíg hajdanán húsz, vagy annál több ember ülte körül a legtöbb ünnepi asztalt, ma alig hatan-heten. Pedig a közös összejövetelek, ünneplések erőt adnak, lehetővé teszik számunkra, hogy a nagy rohanásban megálljunk egy kis időre, foglalkozzunk, beszélgessünk egymással. Ez jó arra, hogy ne forduljon elő, hogy az évek múlásával a feledés süllyesztőjébe kerülnek azok, akik egykor közel álltak hozzánk.
A családi fotók nézegetésével, a rokonságról való beszélgetéssel erősítjük a családi összetartozást, de ahhoz, hogy legyen kiről és miről beszélni az elkövetkezendő húsz évben is, többet kell törődni a kapcsolatok életben tartásával. S ha ezt tesszük, akkor talán így zajlik majd jövőben a fotóalbum lapozása: Felismered? Szinte semmit sem változott az húsz év alatt. S erre a válasz: Dehogynem, vagy hat kilót felszedett, pár év alatt, tavaly még nem volt ekkora pókhasa.
Nem szebben hangzik így?
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2022.5.16.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2022.4.18. 2
Kiforgatott orvosi eskü
Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.
2022.2.1.
Riasztás
Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.
2022.1.10.
Kifordult világ
Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.
2022.1.9.
Megváltásra várva
Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.
2021.12.17.
Felejtés
Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!
2021.12.6.
Üresség
A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját
2021.12.6.
Mese vagy valóság
Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.
2021.11.10.
Menedék
Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...
2021.11.2.