Te ki vagy?
A családi fotóalbumot nézegetve a dühkitörés kerülgette Bélát...
...mert felment a vérnyomása egészen a második emeletig. Nem is értette, mi az oka annak, hogy a gyermekei senkit sem ismernek a képeken. Nem ismered? Ő Kati, az unokanővérem, aki Pozsonyban lakik. Ez pedig a keresztanyám unokája. A harmadikon meg a sógorom húgának a fia van, tudod, Laci.
Ismerős?
Ki ne élt volna át hasonlót? Olyat, amikor a család egy-egy nosztalgiára áhítozó este kezébe vette a régi fotókkal megtelt albumot, majd kézről-kézre adva minden második képnél felcsendült a kérdés: Ez ki?
Majd értetlenkedünk, magyarázunk. Tudod, amikor elsős voltál elmentünk hozzájuk, te pedig a kertben labdáztál a fiával, tudod, Miskával. Azzal, akinek olyan két szép elálló füle volt, hogy aki 
ránézett, nem bírta ki nevetés nélkül. Majd jön a válasz: Apa/anya, ne viccelj velem! Tudod, hogy az hány éve volt?! Lassan húsz éve, hogy nem láttam a srácot.
Egyértelmű, hogy ez a bajok forrása, csak amikor értetlenkedünk, nem gondolunk erre. Mert hogy ismerje meg a gyerek a rokont, ha nem ápoljuk a kapcsolatokat, ha hagyjuk széthullani a rokonságot. Könnyebb azt mondani, hogy: De hiszen ő sem jön hozzánk, akkor én miért menjek? Így történik meg, hogy amíg hajdanán húsz, vagy annál több ember ülte körül a legtöbb ünnepi asztalt, ma alig hatan-heten. Pedig a közös összejövetelek, ünneplések erőt adnak, lehetővé teszik számunkra, hogy a nagy rohanásban megálljunk egy kis időre, foglalkozzunk, beszélgessünk egymással. Ez jó arra, hogy ne forduljon elő, hogy az évek múlásával a feledés süllyesztőjébe kerülnek azok, akik egykor közel álltak hozzánk.
A családi fotók nézegetésével, a rokonságról való beszélgetéssel erősítjük a családi összetartozást, de ahhoz, hogy legyen kiről és miről beszélni az elkövetkezendő húsz évben is, többet kell törődni a kapcsolatok életben tartásával. S ha ezt tesszük, akkor talán így zajlik majd jövőben a fotóalbum lapozása: Felismered? Szinte semmit sem változott az húsz év alatt. S erre a válasz: Dehogynem, vagy hat kilót felszedett, pár év alatt, tavaly még nem volt ekkora pókhasa.
Nem szebben hangzik így?
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Monitor
Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.
2020.10.15.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2020.10.5. 2
Átverés vagy valóság?
Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...
2020.9.9.
Fogalomvadászat
Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?
2020.7.30.
Szétválasztott családok
Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!
2020.5.31.
Levél az Édesanyának
Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.
2020.5.2. 2 3
A változás kora
Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.
2020.4.15.
Minden rosszban van valami jó
Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.
2020.3.21.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2020.3.7.
Kiskorúság
A vének tanácsáról már a bibliában is olvashatunk, az öregekről, akikre még az uralkodók is hallgattak.
2020.2.3.