Tegnapi perec


Sábitz Katalin  2008.10.14. 19:35

A hatalmas bevásárlóközpontok és plázák korában különleges élmény végigsétálni egy piacon.

Üde zöldségek és gyümölcsök kényeztetik a szemem – és azok az illatok! Az eladók hívogató mosollyal néznek, és minden vevőjükkel kedélyesen elbeszélgetnek.
– Mennyibe kerül a perec? – állok meg az egyik péksüteményes standnál.
– Kettő egy százas. De tegnapi! – figyelmeztet a vidám tekintetű, fiatal eladónő.
– Akkor már mind száraz? – kérdezem csüggedten, mert már elképzeltem az omlós sajtos perec ízét a számban. Erre a hölgy hátraszalad, kihoz egy zacskót, hogy húzzam a kezemre, és úgy tapogassam meg magam, van-e köztük kedvemre való. A kosár szélén mind kemények.
– A közepén tessék megnézni! – szól közbe a nénike, aki tanúja a pereces párbeszédnek. És valóban, középen találok puhát is.
– Ó, pont azt néztem ki, amit megfogott, azt nézem ki magának! – A néni velem örült, és szemlátomást a pénztáros hölgy is.
–Tessék akkor kinézni nekem még egyet! – Nevetünk, ám a kosárban nem akad több „jó ajánlat”. Az eladónő ismét eltűnik hátul, és előrehoz még egy puhát. Talán van még raktáron a tegnapiból, talán a maiból adott, nem tudom biztosan. De nagyon jól esik, hogy ennyire keresték a kedvem. Miközben továbbsétálok, és elmajszolom az egyik frissen szerzett csemegét, próbálom felidézni, volt-e hasonló élményem plázákban, vagy bárhol mostanában. Nem jut eszembe semmi.

Hirtelen rám mordulnak hátulról, hogy ugyan miért pont itt cammogok, elállom mások útját, akik sietnének. Ejha, megfeledkeztem róla, hogy rohanó világunkban a lassúk és gyengék nem sokra viszik. Az első adandó alkalommal le is ülök egy padra: enni mégiscsak így kényelmesebb. Ahogy elnézem a színes-illatos forgatagot, észreveszem, hogy a vásárlók többsége ráérősen nézelődik, megfontoltan válogat az áruból, és csak kevesen rohannak. Igaz, hogy is rohanhatna az az ősz hajú, soványka asszony, karján nehéz kosarával? Vagy a hajlott hátú bácsi a kerekes bevásárlókocsijával, amit nagypapám viccesen csak egérkamionnak hív, és ami szemlátomást tömve van az akciós krumplival és más olcsó zöldséggel, gyümölccsel.
– A múltkor szalonnát vettem itt.
– És jó volt? – Két idős úr beszélget a pad másik végén.
– Á, nagyon sós volt.
– Sós?
– Igen, meg se bírtam enni. Én nem eszek sót, még a paprikát-paradicsomot se sózom meg. Nem tesz jót a vérnyomásnak.
(Milyen igaz! Mennyi mindenre oda kell figyelni, amikor vásárolunk!)
– Megyek, veszek még fokhagymát. Szervusz.
– Szervusz! – Elbúcsúznak, elbicegtek, ki-ki a maga útján. Közben elfogyott a perecem, hát úgy döntök, én is továbbállok.

Az egyik zöldséges előtt megtorpanok, újra meg kell néznem a kis fekete ártáblák krétabetűit. De másodszorra is ugyanazt olvasom: a brokkoli csak broki, az uborka ubi, a paradicsom pari. Nahát, micsoda idétlen ötlet! Most mondjam, hogy kérek nyolc szem parit és egy ubit?... Inkább tovább ballagok.
Később jót derülök magamban, hogy a hentesnél fogyókúráról folyik éppen a „tudományos diskurzus”.

Érdekes kis szigete a piac a nyüzsgő fővárosnak. Nem egészen igaz, hogy itt megállt az idő, és ide nem szivárog be semmi a kinti nyughatatlanságból, füstös idegeskedésből. De valahogy mégis más itt, jobb itt. Egészen belefeledkezem a piaci hangulatba. Talán, mert megőriz valamit az egészséges vidéki életből és hangulatból, nagyszüleink világából.

Cseppet sem bánom, hogy a perecből csak tegnapi jutott.



Hozzászólások

Juhos Katalin, 15. 10. 2008 20:48:10 Gratulálok
Gratulálok a cikkhez. Miközben olvastam, teljesen más világban éreztem magamat. Nyugtató, kellemes hangulatot éreztem egy pillanatig, azt, hogy nincs semmi tennivalóm, és mindenre van időm. Köszönöm az élményt. Üdvözlettel Juhos Katalin
Jády Mónika, 17. 10. 2008 15:59:56
Kedves Kati! Nagyon tetszik az írásod. Igazán hangulatos. Nagyjából ugyanaz az érzésem volt, amikor olvastam, mint az előző hozzászólónak. Én a múlt héten találtam egy ruhaboltot az egyik plázában, ahol nagyon kedvesek és készségesek voltak az eladólányok. Oda szívesen benézek máskor is. A következőben viszont figyelemre se méltattak, pedig három eladóra csak két nézelődő jutott...
Zsuzsa, 20. 10. 2008 19:20:21
Nagyon tetszik a cikk! Az írója biztos egy igazi ember, olyan akivel manapság ritkán találkozhatunk. Gratulálok!
@


A rovat további cikkei

Szeretet-teszt

Dráfi Emese

„Bárhogy is legyen, a szeretet mindent legyőz.”

2021.1.26.   


Karácsonyi adok-kapok

Kovács Márta

Ilyenkor, a karácsonyi ünnepek előtt, szép számmal elszaporodik az üzenetek, levelek száma, melyekben a segítségünket kérik.

2020.12.17.    17


Válás?

Póda Erzsébet

Mintha megöregedett volna az utóbbi időben.

2020.11.6.    5


Monitor

Póda Erzsébet

Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.

2020.10.15.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2020.10.5.    2


Bánásmód

Póda Erzsébet

Avagy milyen tanácsokat ne adjunk a férjünknek...

2020.10.1.    8


Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.   


Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.   


Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3


A változás kora

Póda Erzsébet

Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.

2020.4.15.   


Minden rosszban van valami jó

Dr. Horváth Mária okleveles ápolónő

Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.

2020.3.21.