Tegnapi perec


Sábitz Katalin  2008.10.14. 19:35

A hatalmas bevásárlóközpontok és plázák korában különleges élmény végigsétálni egy piacon.

Üde zöldségek és gyümölcsök kényeztetik a szemem – és azok az illatok! Az eladók hívogató mosollyal néznek, és minden vevőjükkel kedélyesen elbeszélgetnek.
– Mennyibe kerül a perec? – állok meg az egyik péksüteményes standnál.
– Kettő egy százas. De tegnapi! – figyelmeztet a vidám tekintetű, fiatal eladónő.
– Akkor már mind száraz? – kérdezem csüggedten, mert már elképzeltem az omlós sajtos perec ízét a számban. Erre a hölgy hátraszalad, kihoz egy zacskót, hogy húzzam a kezemre, és úgy tapogassam meg magam, van-e köztük kedvemre való. A kosár szélén mind kemények.
– A közepén tessék megnézni! – szól közbe a nénike, aki tanúja a pereces párbeszédnek. És valóban, középen találok puhát is.
– Ó, pont azt néztem ki, amit megfogott, azt nézem ki magának! – A néni velem örült, és szemlátomást a pénztáros hölgy is.
–Tessék akkor kinézni nekem még egyet! – Nevetünk, ám a kosárban nem akad több „jó ajánlat”. Az eladónő ismét eltűnik hátul, és előrehoz még egy puhát. Talán van még raktáron a tegnapiból, talán a maiból adott, nem tudom biztosan. De nagyon jól esik, hogy ennyire keresték a kedvem. Miközben továbbsétálok, és elmajszolom az egyik frissen szerzett csemegét, próbálom felidézni, volt-e hasonló élményem plázákban, vagy bárhol mostanában. Nem jut eszembe semmi.

Hirtelen rám mordulnak hátulról, hogy ugyan miért pont itt cammogok, elállom mások útját, akik sietnének. Ejha, megfeledkeztem róla, hogy rohanó világunkban a lassúk és gyengék nem sokra viszik. Az első adandó alkalommal le is ülök egy padra: enni mégiscsak így kényelmesebb. Ahogy elnézem a színes-illatos forgatagot, észreveszem, hogy a vásárlók többsége ráérősen nézelődik, megfontoltan válogat az áruból, és csak kevesen rohannak. Igaz, hogy is rohanhatna az az ősz hajú, soványka asszony, karján nehéz kosarával? Vagy a hajlott hátú bácsi a kerekes bevásárlókocsijával, amit nagypapám viccesen csak egérkamionnak hív, és ami szemlátomást tömve van az akciós krumplival és más olcsó zöldséggel, gyümölccsel.
– A múltkor szalonnát vettem itt.
– És jó volt? – Két idős úr beszélget a pad másik végén.
– Á, nagyon sós volt.
– Sós?
– Igen, meg se bírtam enni. Én nem eszek sót, még a paprikát-paradicsomot se sózom meg. Nem tesz jót a vérnyomásnak.
(Milyen igaz! Mennyi mindenre oda kell figyelni, amikor vásárolunk!)
– Megyek, veszek még fokhagymát. Szervusz.
– Szervusz! – Elbúcsúznak, elbicegtek, ki-ki a maga útján. Közben elfogyott a perecem, hát úgy döntök, én is továbbállok.

Az egyik zöldséges előtt megtorpanok, újra meg kell néznem a kis fekete ártáblák krétabetűit. De másodszorra is ugyanazt olvasom: a brokkoli csak broki, az uborka ubi, a paradicsom pari. Nahát, micsoda idétlen ötlet! Most mondjam, hogy kérek nyolc szem parit és egy ubit?... Inkább tovább ballagok.
Később jót derülök magamban, hogy a hentesnél fogyókúráról folyik éppen a „tudományos diskurzus”.

Érdekes kis szigete a piac a nyüzsgő fővárosnak. Nem egészen igaz, hogy itt megállt az idő, és ide nem szivárog be semmi a kinti nyughatatlanságból, füstös idegeskedésből. De valahogy mégis más itt, jobb itt. Egészen belefeledkezem a piaci hangulatba. Talán, mert megőriz valamit az egészséges vidéki életből és hangulatból, nagyszüleink világából.

Cseppet sem bánom, hogy a perecből csak tegnapi jutott.



Hozzászólások

Juhos Katalin, 15. 10. 2008 20:48:10 Gratulálok
Gratulálok a cikkhez. Miközben olvastam, teljesen más világban éreztem magamat. Nyugtató, kellemes hangulatot éreztem egy pillanatig, azt, hogy nincs semmi tennivalóm, és mindenre van időm. Köszönöm az élményt. Üdvözlettel Juhos Katalin
Jády Mónika, 17. 10. 2008 15:59:56
Kedves Kati! Nagyon tetszik az írásod. Igazán hangulatos. Nagyjából ugyanaz az érzésem volt, amikor olvastam, mint az előző hozzászólónak. Én a múlt héten találtam egy ruhaboltot az egyik plázában, ahol nagyon kedvesek és készségesek voltak az eladólányok. Oda szívesen benézek máskor is. A következőben viszont figyelemre se méltattak, pedig három eladóra csak két nézelődő jutott...
Zsuzsa, 20. 10. 2008 19:20:21
Nagyon tetszik a cikk! Az írója biztos egy igazi ember, olyan akivel manapság ritkán találkozhatunk. Gratulálok!
@


A rovat további cikkei

Szivárványos világbéke

Póda Erzsébet

A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.

2023.1.23.   


Ünneplés

Póda Erzsébet

Pár éve még arról cikkeztünk, miért nem tudjuk a helyén kezelni az év egyes ünnepeit.

2022.12.11.    6


Advent van

Póda Erzsébet

Már most tengernyi szeretetről szóló, giccses idézettel találkozhatunk karácsony kapcsán, főleg a közösségi oldalakon.

2022.12.2.   


Az értékes festővászon története

Nagy Csivre Katalin

A történet két évvel ezelőtti, azaz 2020-ban történt, advent idején.

2022.11.29.   


Menedék

Póda Erzsébet

Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...

2022.11.19.   


Jótékonyság

Póda Erzsébet

Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.

2022.9.15.   


Uborkaszezon?

Nagy Csivre Katalin

A felszínen úgy tűnik, minden rendben van, de figyeljünk: forrong a mélység!

2022.7.22.   


Egy kép, ezer szó

Nagy Csivre Katalin

Egy kép többet ér ezer szónál... Bevezetés a Tarot és más "furcsaságok" rejtelmeibe.

2022.6.6.   


Halló, van ott valaki?

Póda Erzsébet

Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?

2022.5.16.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2022.4.18.    2


Labirintusra kergetve

Póda Erzsébet

A hétmilliárd megmondóember korában nem könnyű az újságírónak.

2022.3.28.   


Sapkaárusok

Nagy Csivre Katalin

A cikkben ez a hasonlat a mai vírusos-háborús világunkra. Olvassuk!

2022.3.16.  1