Tegyük szóvá!


Karácsony Mária  2006.3.16. 21:01

A tavasz fuvallata a minap kicsalogatta az embereket. Kisütött a nap, és ettől valahogy mindenki jobb kedvre derült.

Gyerekeimmel én is a szabadba indultam. Nem készültünk messzire csak a háztömb körül és a közeli utcácskákon sétálgattunk. Sétálás közben észrevettem, hogy milyen sok a szanaszét eldobott szemét. Itt egy üres cukorkászacskó, amott papírzsák, nejlonszatyor, csokipapír és folytathatnám. Nézegetni kezdtem, mostmár célirányosan, s arra lettem figyelmes, hogy háztömbünknél, az erkélyek alatt rengeteg a cigarettavég, az eldobott cigarettásdoboz, gyufaszál még öngyújtó is akad a színes palettán. Egyre jobban kezdett foglalkoztatni ez a látvány.

Már nem is a friss levegőt, a madarak csicsergését a nap még gyenge sugarainak melegét élveztem, figyelmemet teljesen elvonta az elém táruló látvány.
"--Ennél az erkélynél nemdohányzók laknak.
--Emennél dohányzók.
--Te jó ég! Vajon a dohányosok a lakásukban is a földre dobják cigarettavégeiket? Biztosan nem, hiszen ha eldobálnák, már rég nem tudnának a lakásukba se bemenni, se onnan kimenni – elmélkedtem bölcsen magamban. -- De akkor mért van az, hogy otthon tudják hol a helye a szemétnek, az utcára lépve viszont már nem? Talán úgy tartják: otthon legyen rend és tisztaság, az utca meg kit érdekel? Takarítsa fel, aki akarja! Az nem a miénk…"


Hányszor halljuk külföldi kirándulásról hazatérő ismerőseinktől, hogy ebben és ebben az országban milyen szépek, tiszták, rendezettek az utcák, sehol egy darab szemét. Ott ám külön osztályozzák a hulladékot…stb…stb!
Ez ott, idegenben, mindenkiben jó benyomást kelt, ugye? Akkor itthon vajon mi miért nem tudjuk ezt megtenni? Hiszen igazán nagyon kevés kell hozzá: csupán egy kis odafigyelés!

Számomra például természetes, hogy gyerekeimet már kiskoruktól arra tanítom: a csoki papírját, a cukorkás zacskót, papírzsepit nem szabad eldobni, inkább tegyék a zsebükbe, táskájukba, ha éppen nincs a közelben szemétkosár. (Ha megláttam, hogy szemetelnek, nagyon megszidtam őket. Bevált a módszer, mert mosáskor bizony sokszor előfordul, hogy egy csomó papírt szedek elő a zsebeikből, táskáikból.)
Másoknak meg az a természetes, hogy gyerekeik előtt dobják el a szemetet, vagy az utcán, vagy az autó ablakából(!) „példát mutatva” ezzel a mértéktelen és gátlástalan szemeteléshez.

Persze akadunk páran olyanok is, akik már nem tudjuk elnézni a sok szemetet, bosszankodva ugyan de századszor is eltakarítjuk a mások által elhagyott hulladékot. Nem merjük szóvá tenni embertársainknak, hogy vigyázzanak a környezetükre. De vajon miért nem? Talán félünk, hogy megsértjük, esetleg attól félünk, hogy megharagszik? Még mi szégyelljük magunkat…?!

Úgy vélem igenis szóvá kell tennünk, hiszen ez mindannyiunk érdeke! Ha nem teszünk semmit, változatlan marad a helyzet és marad a bosszankodás.

Figyeljünk magunkra és másokra is! Talán idealista vagyok, de úgy gondolom, kezünkben a megoldás, rajtunk múlik minden.
Felnőttek vagyunk – vagy mégsem…?



Hozzászólások

Monika, 19. 03. 2006 22:42:20
Kedves Mária! Nagyon tetszett a cikke, és teljes mértékben egyetértek Önnel. Rajtunk felnőtteken múlik, milyen példát mutatunk a kicsiknek, megtanítjuk-e nekik, hogyan kellene viselkedni. Egy pedagógustól hallottam nemrég, hogy több gyerek úgy kerül az iskola első osztályába, hogy nincs tisztában azzal, hogy nem dobálhatjuk el akárhol a szemetet. Ebéd után (az aznapi menütől függően) kenyérdarabok, almacsutkák hevernek az iskolaudvaron... Pedig a gyerek már egészen kiskorában megtanulja (persze csak akkor, ha otthon megtanítják neki), hogy minek hol a helye. Húgom 2,5 éves kisfia is jó példa erre -- ha bármit lát, ami szemétbe való, azonnal kijelenti, hogy "kukába", és oda is viszi. Tényleg nem szabadna szó nélkül hagyni a szemetelést, ha azt akarjuk, hogy tiszta legyen a környezetünk.
@


A rovat további cikkei

Randi

Póda Erzsébet

Ésszel is lehetünk szerelmesek…(?)

2017.10.8.  2   


Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    16


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2017.1.6.    2


Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2017.1.2.    11


Fényárban úszó vásárok

Nagy Erika

Advent időszakában szeretek vásárba járni, főleg oda, ahol tudom, hogy nem fogok csalódni semmiben.

2016.12.22.    9


Hömpölygő tömeg

Nagy Erika

Több okból kifolyólag is jobb, ha időben beszerezzük a karácsonyi ajándékokat...

2016.12.17.    5


Felhőangyal

Olinka Seregi

Az éjszakát sokféleképpen „átélhetjük”: eltölthetjük a barátainkkal, végigtáncolhatjuk, nézhetjük a tévét, szeretkezhetünk, átaludhatjuk, vagy gondolkodhatunk is.

2016.11.7.    5


Ki szemetelt?

Nagy Erika

Ebben a világban én már semmin sem lepődök meg. Naponta vagyok kénytelen hozzászokni a fura helyzetekhez, sajnos, de így van.

2016.10.14.    2


Határtalan vendégszeretet

Nagy Erika

Egy-egy kirándulás során sok élménnyel gazdagodik az ember, jóval, rosszal, egyaránt.

2016.8.2.    4


Kereslet

Póda Erzsébet

Ott állnak, vagy sétálnak a fővárosból kivezető úton.

2016.7.28.    1