Tegyük szóvá!


Karácsony Mária  2006.3.16. 21:01

A tavasz fuvallata a minap kicsalogatta az embereket. Kisütött a nap, és ettől valahogy mindenki jobb kedvre derült.

Gyerekeimmel én is a szabadba indultam. Nem készültünk messzire csak a háztömb körül és a közeli utcácskákon sétálgattunk. Sétálás közben észrevettem, hogy milyen sok a szanaszét eldobott szemét. Itt egy üres cukorkászacskó, amott papírzsák, nejlonszatyor, csokipapír és folytathatnám. Nézegetni kezdtem, mostmár célirányosan, s arra lettem figyelmes, hogy háztömbünknél, az erkélyek alatt rengeteg a cigarettavég, az eldobott cigarettásdoboz, gyufaszál még öngyújtó is akad a színes palettán. Egyre jobban kezdett foglalkoztatni ez a látvány.

Már nem is a friss levegőt, a madarak csicsergését a nap még gyenge sugarainak melegét élveztem, figyelmemet teljesen elvonta az elém táruló látvány.
"--Ennél az erkélynél nemdohányzók laknak.
--Emennél dohányzók.
--Te jó ég! Vajon a dohányosok a lakásukban is a földre dobják cigarettavégeiket? Biztosan nem, hiszen ha eldobálnák, már rég nem tudnának a lakásukba se bemenni, se onnan kimenni – elmélkedtem bölcsen magamban. -- De akkor mért van az, hogy otthon tudják hol a helye a szemétnek, az utcára lépve viszont már nem? Talán úgy tartják: otthon legyen rend és tisztaság, az utca meg kit érdekel? Takarítsa fel, aki akarja! Az nem a miénk…"


Hányszor halljuk külföldi kirándulásról hazatérő ismerőseinktől, hogy ebben és ebben az országban milyen szépek, tiszták, rendezettek az utcák, sehol egy darab szemét. Ott ám külön osztályozzák a hulladékot…stb…stb!
Ez ott, idegenben, mindenkiben jó benyomást kelt, ugye? Akkor itthon vajon mi miért nem tudjuk ezt megtenni? Hiszen igazán nagyon kevés kell hozzá: csupán egy kis odafigyelés!

Számomra például természetes, hogy gyerekeimet már kiskoruktól arra tanítom: a csoki papírját, a cukorkás zacskót, papírzsepit nem szabad eldobni, inkább tegyék a zsebükbe, táskájukba, ha éppen nincs a közelben szemétkosár. (Ha megláttam, hogy szemetelnek, nagyon megszidtam őket. Bevált a módszer, mert mosáskor bizony sokszor előfordul, hogy egy csomó papírt szedek elő a zsebeikből, táskáikból.)
Másoknak meg az a természetes, hogy gyerekeik előtt dobják el a szemetet, vagy az utcán, vagy az autó ablakából(!) „példát mutatva” ezzel a mértéktelen és gátlástalan szemeteléshez.

Persze akadunk páran olyanok is, akik már nem tudjuk elnézni a sok szemetet, bosszankodva ugyan de századszor is eltakarítjuk a mások által elhagyott hulladékot. Nem merjük szóvá tenni embertársainknak, hogy vigyázzanak a környezetükre. De vajon miért nem? Talán félünk, hogy megsértjük, esetleg attól félünk, hogy megharagszik? Még mi szégyelljük magunkat…?!

Úgy vélem igenis szóvá kell tennünk, hiszen ez mindannyiunk érdeke! Ha nem teszünk semmit, változatlan marad a helyzet és marad a bosszankodás.

Figyeljünk magunkra és másokra is! Talán idealista vagyok, de úgy gondolom, kezünkben a megoldás, rajtunk múlik minden.
Felnőttek vagyunk – vagy mégsem…?



Hozzászólások

Monika, 19. 03. 2006 22:42:20
Kedves Mária! Nagyon tetszett a cikke, és teljes mértékben egyetértek Önnel. Rajtunk felnőtteken múlik, milyen példát mutatunk a kicsiknek, megtanítjuk-e nekik, hogyan kellene viselkedni. Egy pedagógustól hallottam nemrég, hogy több gyerek úgy kerül az iskola első osztályába, hogy nincs tisztában azzal, hogy nem dobálhatjuk el akárhol a szemetet. Ebéd után (az aznapi menütől függően) kenyérdarabok, almacsutkák hevernek az iskolaudvaron... Pedig a gyerek már egészen kiskorában megtanulja (persze csak akkor, ha otthon megtanítják neki), hogy minek hol a helye. Húgom 2,5 éves kisfia is jó példa erre -- ha bármit lát, ami szemétbe való, azonnal kijelenti, hogy "kukába", és oda is viszi. Tényleg nem szabadna szó nélkül hagyni a szemetelést, ha azt akarjuk, hogy tiszta legyen a környezetünk.
@


A rovat további cikkei

Menedék

Póda Erzsébet

Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...

2021.9.28.   


Látszatvilág

Póda Erzsébet

Az emberiség apró kis tagjai – akik hatalmas és erős tömeget alkotnak, de nem irányítanak – évezredek óta ugyanazokkal a gondokkal küszködnek.

2021.8.22.   


Hátsó szándék

Fodor Tekla

Mutogatós bácsik helyett anyámasszony katonái?

2021.8.6.  1   


Ne gyere közel!

Nagy Csivre Katalin

A híradások tele vannak azzal a témával, amiről én most NEM kívánok írni.

2021.5.11.  1   


A bűvös szív

Dráfi Emese

Láttam, ahogy hirtelen megáll, és visszanéz a nagy piros szívre, majd odalép, és belebámul a rácson keresztül a rengeteg színes kupakba.

2021.4.19.   


Szeretet-teszt

Dráfi Emese

„Bárhogy is legyen, a szeretet mindent legyőz.”

2021.1.26.   


Karácsonyi adok-kapok

Kovács Márta

Ilyenkor, a karácsonyi ünnepek előtt, szép számmal elszaporodik az üzenetek, levelek száma, melyekben a segítségünket kérik.

2020.12.17.    17


Válás?

Póda Erzsébet

Mintha megöregedett volna az utóbbi időben.

2020.11.6.  1    5


Monitor

Póda Erzsébet

Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.

2020.10.15.   


Ne féljünk a sétától!

Huszár Ágnes

Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.

2020.10.5.    2


Bánásmód

Póda Erzsébet

Avagy milyen tanácsokat ne adjunk a férjünknek...

2020.10.1.    8


Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.