Tegyük szóvá!


Karácsony Mária  2006.3.16. 21:01

A tavasz fuvallata a minap kicsalogatta az embereket. Kisütött a nap, és ettől valahogy mindenki jobb kedvre derült.

Gyerekeimmel én is a szabadba indultam. Nem készültünk messzire csak a háztömb körül és a közeli utcácskákon sétálgattunk. Sétálás közben észrevettem, hogy milyen sok a szanaszét eldobott szemét. Itt egy üres cukorkászacskó, amott papírzsák, nejlonszatyor, csokipapír és folytathatnám. Nézegetni kezdtem, mostmár célirányosan, s arra lettem figyelmes, hogy háztömbünknél, az erkélyek alatt rengeteg a cigarettavég, az eldobott cigarettásdoboz, gyufaszál még öngyújtó is akad a színes palettán. Egyre jobban kezdett foglalkoztatni ez a látvány.

Már nem is a friss levegőt, a madarak csicsergését a nap még gyenge sugarainak melegét élveztem, figyelmemet teljesen elvonta az elém táruló látvány.
"--Ennél az erkélynél nemdohányzók laknak.
--Emennél dohányzók.
--Te jó ég! Vajon a dohányosok a lakásukban is a földre dobják cigarettavégeiket? Biztosan nem, hiszen ha eldobálnák, már rég nem tudnának a lakásukba se bemenni, se onnan kimenni – elmélkedtem bölcsen magamban. -- De akkor mért van az, hogy otthon tudják hol a helye a szemétnek, az utcára lépve viszont már nem? Talán úgy tartják: otthon legyen rend és tisztaság, az utca meg kit érdekel? Takarítsa fel, aki akarja! Az nem a miénk…"


Hányszor halljuk külföldi kirándulásról hazatérő ismerőseinktől, hogy ebben és ebben az országban milyen szépek, tiszták, rendezettek az utcák, sehol egy darab szemét. Ott ám külön osztályozzák a hulladékot…stb…stb!
Ez ott, idegenben, mindenkiben jó benyomást kelt, ugye? Akkor itthon vajon mi miért nem tudjuk ezt megtenni? Hiszen igazán nagyon kevés kell hozzá: csupán egy kis odafigyelés!

Számomra például természetes, hogy gyerekeimet már kiskoruktól arra tanítom: a csoki papírját, a cukorkás zacskót, papírzsepit nem szabad eldobni, inkább tegyék a zsebükbe, táskájukba, ha éppen nincs a közelben szemétkosár. (Ha megláttam, hogy szemetelnek, nagyon megszidtam őket. Bevált a módszer, mert mosáskor bizony sokszor előfordul, hogy egy csomó papírt szedek elő a zsebeikből, táskáikból.)
Másoknak meg az a természetes, hogy gyerekeik előtt dobják el a szemetet, vagy az utcán, vagy az autó ablakából(!) „példát mutatva” ezzel a mértéktelen és gátlástalan szemeteléshez.

Persze akadunk páran olyanok is, akik már nem tudjuk elnézni a sok szemetet, bosszankodva ugyan de századszor is eltakarítjuk a mások által elhagyott hulladékot. Nem merjük szóvá tenni embertársainknak, hogy vigyázzanak a környezetükre. De vajon miért nem? Talán félünk, hogy megsértjük, esetleg attól félünk, hogy megharagszik? Még mi szégyelljük magunkat…?!

Úgy vélem igenis szóvá kell tennünk, hiszen ez mindannyiunk érdeke! Ha nem teszünk semmit, változatlan marad a helyzet és marad a bosszankodás.

Figyeljünk magunkra és másokra is! Talán idealista vagyok, de úgy gondolom, kezünkben a megoldás, rajtunk múlik minden.
Felnőttek vagyunk – vagy mégsem…?



Hozzászólások

Monika, 19. 03. 2006 22:42:20
Kedves Mária! Nagyon tetszett a cikke, és teljes mértékben egyetértek Önnel. Rajtunk felnőtteken múlik, milyen példát mutatunk a kicsiknek, megtanítjuk-e nekik, hogyan kellene viselkedni. Egy pedagógustól hallottam nemrég, hogy több gyerek úgy kerül az iskola első osztályába, hogy nincs tisztában azzal, hogy nem dobálhatjuk el akárhol a szemetet. Ebéd után (az aznapi menütől függően) kenyérdarabok, almacsutkák hevernek az iskolaudvaron... Pedig a gyerek már egészen kiskorában megtanulja (persze csak akkor, ha otthon megtanítják neki), hogy minek hol a helye. Húgom 2,5 éves kisfia is jó példa erre -- ha bármit lát, ami szemétbe való, azonnal kijelenti, hogy "kukába", és oda is viszi. Tényleg nem szabadna szó nélkül hagyni a szemetelést, ha azt akarjuk, hogy tiszta legyen a környezetünk.
@


A rovat további cikkei

Bánásmód

Póda Erzsébet

Avagy milyen tanácsokat ne adjunk a férjünknek...

2020.10.1.    8


Átverés vagy valóság?

Kovács Márta

Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...

2020.9.9.   


Fogalomvadászat

Póda Erzsébet

Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?

2020.7.30.   


Szétválasztott családok

Kovács Márta

Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!

2020.5.31.   


Levél az Édesanyának

Póda Erzsébet

Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.

2020.5.2.  2    3


A változás kora

Póda Erzsébet

Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.

2020.4.15.   


Minden rosszban van valami jó

Dr. Horváth Mária okleveles ápolónő

Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.

2020.3.21.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2020.3.7.   


Beszűkülés

Póda Erzsébet

Valószínűleg minden kornak megvolt a maga ökológiája.

2020.2.14.   


Kiskorúság

Póda Erzsébet

A vének tanácsáról már a bibliában is olvashatunk, az öregekről, akikre még az uralkodók is hallgattak.

2020.2.3.   


Pozitív igények

Póda Erzsébet

Borzasztó dolog történik velünk: téli időszak lévén hideg van!

2020.1.3.    5


Gondolatok az ünnep előtt

Tompa Orsolya

Karácsony luxuskiadásban, és egyszer az ünnepek is véget érnek...

2019.12.22.    23