Tényleg szeretsz?
Az ember a rövidebb ideje tartó, de akár a hosszabb párkapcsolat esetén is idővel rákérdez: mondd, szeretsz-e még?
Azt mondják, mi nők, már csak provokatív módon is szeretjük minél gyakrabban azt a mágikus és mindent elsöprő mondatot vagy szót hallani, amitől a szívünk megdobban.
Igen ám, de férfitársaink többsége nem fogja csak úgy, magától ezt folyamatosan hangsúlyozni, hiszen szerintük a kedves láthatja ennek bizonyítékát és eredményét.
A szavak ereje kérdőjelezhetetlenül erős és fontos, hisz a kommunikáció mindenféle emberi kapcsolat alapvető szükséglete. Szavak és kifejezések nélkül nem mennénk semmire, néma mutogatással pedig a helyzet csak nehézkesebbé válna. Érzéseinket szavakba és mondatokba önteni, az egyik legszebb emberi képesség, amire teremtődtünk. Nyelvünk sokszínűsége pedig megengedi, hogy többféleképpen is kifejezzük ezt. Mint sok másban, itt is a mértéktartáson van a hangsúly. A szavak ereje nem minden esetben fogja visszaadni azt, amit igazán várunk vagy elvárunk. Attól, hogy kedvesünk a nap minden órájában emlékeztet, mennyire oda- és visszavan értünk, még nem feltétele annak, hogy így is érez, illetve hogy nekünk tényleg erre van szükségünk.
Ha már nem vagyunk tinédzserek (de még később sem), akkor miért is kell nekünk ezt naponta hallanunk? Mi az, ami bizonytalanságot, esetleg önbizalomhiányt okoz? Igen, az esetek többségében arról van szó, hogy nem bízunk önmagunkban eléggé ahhoz, hogy elhiggyük, párunk tényleg úgy szeret bennünket, ahogy vagyunk: mindenestül és feltételek nélkül. S ezt mi ugyanúgy képesek vagyunk viszonozni.
Gondoljuk csak át, vajon tényleg az a bizonyos szó fogja majd a napjainkat szebbé és biztonságosabbá tenni? Vagy az, hogy a kedvesünk hozzánk bújik, közös programokat szervez, s így fejezi ki feltétlenül a szeretetét?! Attól mi sem leszünk többek, s nem is tudunk majd ennél többet nyújtani, ha a szavakon felül semmi sem történik.
Nem kell átesni a ló túlsó oldalára: természetesen elhanyagolni sem kell a másikat, inkább erősíteni, még szilárdabbá tenni a kapcsolatunkat.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Monitor
Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.
2020.10.15.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2020.10.5. 2
Átverés vagy valóság?
Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...
2020.9.9.
Fogalomvadászat
Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?
2020.7.30.
Szétválasztott családok
Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!
2020.5.31.
Levél az Édesanyának
Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.
2020.5.2. 2 3
A változás kora
Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.
2020.4.15.
Minden rosszban van valami jó
Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.
2020.3.21.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2020.3.7.
Kiskorúság
A vének tanácsáról már a bibliában is olvashatunk, az öregekről, akikre még az uralkodók is hallgattak.
2020.2.3.