Tényleg szeretsz?
Az ember a rövidebb ideje tartó, de akár a hosszabb párkapcsolat esetén is idővel rákérdez: mondd, szeretsz-e még?
Azt mondják, mi nők, már csak provokatív módon is szeretjük minél gyakrabban azt a mágikus és mindent elsöprő mondatot vagy szót hallani, amitől a szívünk megdobban.
Igen ám, de férfitársaink többsége nem fogja csak úgy, magától ezt folyamatosan hangsúlyozni, hiszen szerintük a kedves láthatja ennek bizonyítékát és eredményét.
A szavak ereje kérdőjelezhetetlenül erős és fontos, hisz a kommunikáció mindenféle emberi kapcsolat alapvető szükséglete. Szavak és kifejezések nélkül nem mennénk semmire, néma mutogatással pedig a helyzet csak nehézkesebbé válna. Érzéseinket szavakba és mondatokba önteni, az egyik legszebb emberi képesség, amire teremtődtünk. Nyelvünk sokszínűsége pedig megengedi, hogy többféleképpen is kifejezzük ezt. Mint sok másban, itt is a mértéktartáson van a hangsúly. A szavak ereje nem minden esetben fogja visszaadni azt, amit igazán várunk vagy elvárunk. Attól, hogy kedvesünk a nap minden órájában emlékeztet, mennyire oda- és visszavan értünk, még nem feltétele annak, hogy így is érez, illetve hogy nekünk tényleg erre van szükségünk.
Ha már nem vagyunk tinédzserek (de még később sem), akkor miért is kell nekünk ezt naponta hallanunk? Mi az, ami bizonytalanságot, esetleg önbizalomhiányt okoz? Igen, az esetek többségében arról van szó, hogy nem bízunk önmagunkban eléggé ahhoz, hogy elhiggyük, párunk tényleg úgy szeret bennünket, ahogy vagyunk: mindenestül és feltételek nélkül. S ezt mi ugyanúgy képesek vagyunk viszonozni.
Gondoljuk csak át, vajon tényleg az a bizonyos szó fogja majd a napjainkat szebbé és biztonságosabbá tenni? Vagy az, hogy a kedvesünk hozzánk bújik, közös programokat szervez, s így fejezi ki feltétlenül a szeretetét?! Attól mi sem leszünk többek, s nem is tudunk majd ennél többet nyújtani, ha a szavakon felül semmi sem történik.
Nem kell átesni a ló túlsó oldalára: természetesen elhanyagolni sem kell a másikat, inkább erősíteni, még szilárdabbá tenni a kapcsolatunkat.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2022.5.16.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2022.4.18. 2
Kiforgatott orvosi eskü
Az embernek joga van maga és kiskorúgyermekei nevében szabadon dönteni, arról, hogy megfelelő információk birtokában elfogad vagy elutasít bármilyen orvosi beavatkozást.
2022.2.1.
Riasztás
Második éve éljük a lehetetlent, a logikátlant, az abszurdot. Elhisszük a hihetetlent, az ésszerűtlent, a képtelenséget.
2022.1.10.
Kifordult világ
Ami eddig csak lassan változni látszott, megfordult és fejre állt a látható világ felszínén. Ma már semmi sem az, amit szemeinkkel látunk.
2022.1.9.
Megváltásra várva
Az adventi üzenetekkel teletűzdelt médiafelületek giccses idézetei sem takarhatják el azt a képmutatást és álszentséget, amit naponta láttat a való világ.
2021.12.17.
Felejtés
Rövid az ember memóriája: nem emlékszünk a tegnapra, nem még tavalyra, tavalyelőttre!
2021.12.6.
Üresség
A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját
2021.12.6.
Mese vagy valóság
Hajlamosak vagyunk arra, hogy a meséket ne vegyük komolyan – és ami azt illeti, a modernekre néha könnyedén legyinthetünk is.
2021.11.10.
Menedék
Talán még sose volt annyira bizonytalan a jövő, mint a mai időkben. Hiába bújunk a hamisan biztonságosnak vélt maszk mögé, és hiába oltatjuk be magunkat...
2021.11.2.