Tényleg szeretsz?
Az ember a rövidebb ideje tartó, de akár a hosszabb párkapcsolat esetén is idővel rákérdez: mondd, szeretsz-e még?
Azt mondják, mi nők, már csak provokatív módon is szeretjük minél gyakrabban azt a mágikus és mindent elsöprő mondatot vagy szót hallani, amitől a szívünk megdobban.
Igen ám, de férfitársaink többsége nem fogja csak úgy, magától ezt folyamatosan hangsúlyozni, hiszen szerintük a kedves láthatja ennek bizonyítékát és eredményét.
A szavak ereje kérdőjelezhetetlenül erős és fontos, hisz a kommunikáció mindenféle emberi kapcsolat alapvető szükséglete. Szavak és kifejezések nélkül nem mennénk semmire, néma mutogatással pedig a helyzet csak nehézkesebbé válna. Érzéseinket szavakba és mondatokba önteni, az egyik legszebb emberi képesség, amire teremtődtünk. Nyelvünk sokszínűsége pedig megengedi, hogy többféleképpen is kifejezzük ezt. Mint sok másban, itt is a mértéktartáson van a hangsúly. A szavak ereje nem minden esetben fogja visszaadni azt, amit igazán várunk vagy elvárunk. Attól, hogy kedvesünk a nap minden órájában emlékeztet, mennyire oda- és visszavan értünk, még nem feltétele annak, hogy így is érez, illetve hogy nekünk tényleg erre van szükségünk.
Ha már nem vagyunk tinédzserek (de még később sem), akkor miért is kell nekünk ezt naponta hallanunk? Mi az, ami bizonytalanságot, esetleg önbizalomhiányt okoz? Igen, az esetek többségében arról van szó, hogy nem bízunk önmagunkban eléggé ahhoz, hogy elhiggyük, párunk tényleg úgy szeret bennünket, ahogy vagyunk: mindenestül és feltételek nélkül. S ezt mi ugyanúgy képesek vagyunk viszonozni.
Gondoljuk csak át, vajon tényleg az a bizonyos szó fogja majd a napjainkat szebbé és biztonságosabbá tenni? Vagy az, hogy a kedvesünk hozzánk bújik, közös programokat szervez, s így fejezi ki feltétlenül a szeretetét?! Attól mi sem leszünk többek, s nem is tudunk majd ennél többet nyújtani, ha a szavakon felül semmi sem történik.
Nem kell átesni a ló túlsó oldalára: természetesen elhanyagolni sem kell a másikat, inkább erősíteni, még szilárdabbá tenni a kapcsolatunkat.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Valakik és tényezők
Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.
2024.4.18.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2024.3.9.
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2023.5.30.
Halló, van ott valaki?
Megszámlálhatatlan kommunikációs csatornánk van, de vajon megtaláljuk egymást?
2023.5.16.
Előregyártott jövő
1950-es évek: a kezdetekben a faluban csak két ház volt „tele vízióval”. Oda gyűltek a szomszédok a rövid műsoridőben…
2023.5.15.
Egy szakítás után
Egy szakítás után soha meg nem válaszolt kérdések sorozata tart éberen éjszakánként.
2023.4.28. 16
Hazudni szabad?
Manapság nem szokás mélyebbre ásni, megszoktuk a felszínes életet. S ha valaki olykor elgondolkodásra buzdít, azonnal megbélyegzik: konteós. Vajon miért?
2023.4.9.
Sokasodó furcsaságok
Csengetnek. Ajtót nyitok. A szélesre tárt ajtóban Mari néni vacog. Mondom lépjen beljebb...
2023.3.7.
Szivárványos világbéke
A fogyasztói társadalom kényelmébe süppedve talán nem is vesszük észre, micsoda propaganda vesz bennünket körül.
2023.1.23.