Tudásszomj

Huszár Ágnes 2010.8.6. 6:51

Azt álmodtam, hogy visszatértem az alma materba a doktori fokozathoz szükséges tanulmányokat elkezdeni.

Nem mintha ez valaha a terveim közt szerepelt volna, hisz nem érzem magam olyan koponyának, hogy biológiából doktoráljak.

Az álomban gyalogoltam fel a dombra, ahol a természettudományi kar volt, és céltudatosan mentem az egyetem kanyargós folyosóin az antropológia tanszékre, ahol megszereztem a diplomámat. Nosztalgikus hangulatba kerültem, mert tudtam, hogy néhány folyosóval odébb a volt tanáraimmal találkozom majd. Otthon éreztem magam.

Ebben a nosztalgikus hangulatban telt az ébredés után az egész reggel. A munkahelyemre érve, ahol egy antikvárium is működik, a kezembe akadt egy kis vékony könyvecske. Hegedüs Géza: Évezredek szépprózája című műve, mely három-négyoldalas összefoglalókban, nagyon velősen méltatja a nagy klasszikus prózaírók életét és alkotásait.
A könyvecskébe rögtön beleolvastam, és a gimnáziumi magyar irodalomórák jutottak eszembe. A művelődésre, kultúrára és olvasásra legfogékonyabb, naivan nyitott korszakomban, tizenévesen, egy vaskalapos magyar tanár ismertette meg velem a klasszikus prózát, történelmi és művészeti ismeretekkel vegyítve. Minden magyarórán csak úgy ittam a szavait, és minden lényeges dolog, amit az irodalomról, a művészetekről tudni kell, akkor ragadt meg a fejemben.

Az álomban magaménak tudott egyetemi szintű biológiai ismeretek, amelyek sajnos a diplomaosztó után fokozatosan halványultak, és az irodalmi emlékfoszlányok, amelyek felsejlettek, ahogy beleolvastam a szépprózát méltató könyvecskébe, megnyugtattak, hogy bizony nagyon színvonalas gimnáziumba és egyetemre jártam.

Mindig is stréber tanulónak tartottam magam, ezért néha az osztálytársaim is ferde szemmel néztek rám, de a stréberség mögött a tudásvágy állt, ami szerencsére még most is működik bennem. Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok nagyképű. Mégis kijelentem most: annak nagyon örülök, és azt szeretem magamban, hogy a tudásszomjam még most is hajt az újabb és újabb ismeretek megszerzése felé.

Ezt gondoskodó szüleim, akik mindig a kezembe adtak egy-egy könyvet, a vaskalapos magyar tanárom és a biológiai ismeretek mellett a tanulás különböző módjait megtanító egyetemi képzés alapozta meg. Gondolkodó embert faragtak belőlem, és ezt nagyon köszönöm!