Tudásszomj
Azt álmodtam, hogy visszatértem az alma materba a doktori fokozathoz szükséges tanulmányokat elkezdeni.
Nem mintha ez valaha a terveim közt szerepelt volna, hisz nem érzem magam olyan koponyának, hogy biológiából doktoráljak.
Az álomban gyalogoltam fel a dombra, ahol a természettudományi kar volt, és céltudatosan mentem az egyetem kanyargós folyosóin az antropológia tanszékre, ahol megszereztem a diplomámat. Nosztalgikus hangulatba kerültem, mert tudtam, hogy néhány folyosóval odébb a volt tanáraimmal találkozom majd. Otthon éreztem magam.
Ebben a nosztalgikus hangulatban telt az ébredés után az egész reggel. A munkahelyemre érve, ahol egy antikvárium is működik, a kezembe akadt egy kis vékony könyvecske. Hegedüs Géza: Évezredek szépprózája című műve, mely három-négyoldalas összefoglalókban, nagyon velősen méltatja a nagy klasszikus prózaírók életét és alkotásait.
A könyvecskébe rögtön beleolvastam, és a gimnáziumi magyar irodalomórák jutottak eszembe. A művelődésre, kultúrára és olvasásra legfogékonyabb, naivan nyitott korszakomban, tizenévesen, egy vaskalapos magyar tanár ismertette meg velem a klasszikus prózát, történelmi és művészeti ismeretekkel vegyítve. Minden magyarórán csak úgy ittam a szavait, és minden lényeges dolog, amit az irodalomról, a művészetekről tudni kell, akkor ragadt meg a fejemben.
Az álomban magaménak tudott egyetemi szintű biológiai ismeretek, amelyek sajnos a diplomaosztó után fokozatosan halványultak, és az irodalmi emlékfoszlányok, amelyek felsejlettek, ahogy beleolvastam a szépprózát méltató könyvecskébe, megnyugtattak, hogy bizony nagyon színvonalas gimnáziumba és egyetemre jártam.
Mindig is stréber tanulónak tartottam magam, ezért néha az osztálytársaim is ferde szemmel néztek rám, de a stréberség mögött a tudásvágy állt, ami szerencsére még most is működik bennem. Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok nagyképű. Mégis kijelentem most: annak nagyon örülök, és azt szeretem magamban, hogy a tudásszomjam még most is hajt az újabb és újabb ismeretek megszerzése felé.
Ezt gondoskodó szüleim, akik mindig a kezembe adtak egy-egy könyvet, a vaskalapos magyar tanárom és a biológiai ismeretek mellett a tanulás különböző módjait megtanító egyetemi képzés alapozta meg. Gondolkodó embert faragtak belőlem, és ezt nagyon köszönöm!
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Karácsonyi adok-kapok
Ilyenkor, a karácsonyi ünnepek előtt, szép számmal elszaporodik az üzenetek, levelek száma, melyekben a segítségünket kérik.
2020.12.17. 17
Monitor
Pár évvel ezelőtt már tudni lehetett, hogy nagyszabású agymosóprogramban részesülünk.
2020.10.15.
Ne féljünk a sétától!
Még nem is olyan régen természetes volt, hogy a hétköznapjaink részét képezte a mozgás. Jól esett gyalogolni a suliba, barátnőhöz, üzletbe, bárhova.
2020.10.5. 2
Átverés vagy valóság?
Bizonyára sokunkban felmerült a fenti kérdést az elmúlt hónapokban. Átverve érezzük magunkat, hiszen valami miatt korlátozva vagyunk a szabadságunkban...
2020.9.9.
Fogalomvadászat
Vajon tudjuk még, mit takar a szó: lexikon? Érdekel valakit az évszázadok alatt összegyűjtött írott és lapozható tudástár a digitális korszak idejében?
2020.7.30.
Szétválasztott családok
Nem tévedek, ha azt mondom, nehéz időszakon vagyunk túl. Legalábbis nagyon remélem, hogy túl vagyunk rajta!
2020.5.31.
Levél az Édesanyának
Mindig el akartam mondani Neked, mit érzek irántad, de olyan nehéz megszólalni és szavakba önteni az érzelmeimet, amikor mellettem vagy.
2020.5.2. 2 3
A változás kora
Egy ideje a hazugságterjesztés és a manipuláció óriási méreteket ölt. Bárki lehet tudás és műveltség nélkül is véleményalakító és nézetbefolyásoló.
2020.4.15.
Minden rosszban van valami jó
Az optimisták által gyakran emlegett közmondás igaz most a koronavírus kapcsán is.
2020.3.21.