Tudásszomj


Huszár Ágnes  2010.8.6. 6:51

Azt álmodtam, hogy visszatértem az alma materba a doktori fokozathoz szükséges tanulmányokat elkezdeni.

Nem mintha ez valaha a terveim közt szerepelt volna, hisz nem érzem magam olyan koponyának, hogy biológiából doktoráljak.

Az álomban gyalogoltam fel a dombra, ahol a természettudományi kar volt, és céltudatosan mentem az egyetem kanyargós folyosóin az antropológia tanszékre, ahol megszereztem a diplomámat. Nosztalgikus hangulatba kerültem, mert tudtam, hogy néhány folyosóval odébb a volt tanáraimmal találkozom majd. Otthon éreztem magam.

Ebben a nosztalgikus hangulatban telt az ébredés után az egész reggel. A munkahelyemre érve, ahol egy antikvárium is működik, a kezembe akadt egy kis vékony könyvecske. Hegedüs Géza: Évezredek szépprózája című műve, mely három-négyoldalas összefoglalókban, nagyon velősen méltatja a nagy klasszikus prózaírók életét és alkotásait.
A könyvecskébe rögtön beleolvastam, és a gimnáziumi magyar irodalomórák jutottak eszembe. A művelődésre, kultúrára és olvasásra legfogékonyabb, naivan nyitott korszakomban, tizenévesen, egy vaskalapos magyar tanár ismertette meg velem a klasszikus prózát, történelmi és művészeti ismeretekkel vegyítve. Minden magyarórán csak úgy ittam a szavait, és minden lényeges dolog, amit az irodalomról, a művészetekről tudni kell, akkor ragadt meg a fejemben.

Az álomban magaménak tudott egyetemi szintű biológiai ismeretek, amelyek sajnos a diplomaosztó után fokozatosan halványultak, és az irodalmi emlékfoszlányok, amelyek felsejlettek, ahogy beleolvastam a szépprózát méltató könyvecskébe, megnyugtattak, hogy bizony nagyon színvonalas gimnáziumba és egyetemre jártam.

Mindig is stréber tanulónak tartottam magam, ezért néha az osztálytársaim is ferde szemmel néztek rám, de a stréberség mögött a tudásvágy állt, ami szerencsére még most is működik bennem. Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok nagyképű. Mégis kijelentem most: annak nagyon örülök, és azt szeretem magamban, hogy a tudásszomjam még most is hajt az újabb és újabb ismeretek megszerzése felé.

Ezt gondoskodó szüleim, akik mindig a kezembe adtak egy-egy könyvet, a vaskalapos magyar tanárom és a biológiai ismeretek mellett a tanulás különböző módjait megtanító egyetemi képzés alapozta meg. Gondolkodó embert faragtak belőlem, és ezt nagyon köszönöm!



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Fogadalmak

Oriskó Renáta

Az év első hónapjához sokan kötnek újrakezdést, változást, változtatást.

2019.1.3.    14


Nyári románc

Póda Erzsébet

Avagy az életben semmire sincs garancia.

2018.8.24.    14


A hotelszoba titkai

Oriskó Renáta

Valami megváltozott. Úgy tűnt, mintha egyik percről a másikra történt volna.

2018.8.20.    13


A telt idomok szépek

Joó Fruzsina

A nőideálok az évszázadok során mindig változtak.

2018.6.11.    60


Univécé

Póda Erzsébet

Az egyik ismerősöm szörnyülködve vette tudomásul, hogy világunk néhány országában léteznek uniszex (vagy semleges) vécék.

2018.5.9.    9


Amikor beszélgetünk

Oriskó Renáta

Vajon milyen az igazán jó, személyes beszélgetés felbolydult világunkban?

2018.4.12.    15


Amitől a pasik a falra másznak

Joó Fruzsina

Mi, nők, számtalanszor panaszkodunk a férfiakra, sírunk miattuk, elátkozzuk őket.

2018.4.4.    15


Randi

Póda Erzsébet

Ésszel is lehetünk szerelmesek…(?)

2018.4.2.  2    4


Pozitív igények

Póda Erzsébet

Borzasztó dolog történik velünk: téli időszak lévén hideg van!

2018.1.18.    5


Pótcselekvéseink

Oriskó Renáta

Ismerős a helyzet? Adott egy feladat, amit ránk bíztak, amire megkértek, vagy amit egyszerűen csak el kell végeznünk.

2017.9.18.    16


A kapcsolat kerékkötői

Tóth Nóra

A legtöbb lánynak van egy ideálja, ahogy nagy szerelmét elképzeli: szőke, kék szemű, izmos...

2017.6.14.    11


Fogadom, hogy nem fogadok

Nagy Erika

Bevallom, nem tettem idén újévi fogadalmat, mint ahogy tavaly sem. Nem látom értelmét.

2017.1.11.    1