Tudásszomj
Azt álmodtam, hogy visszatértem az alma materba a doktori fokozathoz szükséges tanulmányokat elkezdeni.
Nem mintha ez valaha a terveim közt szerepelt volna, hisz nem érzem magam olyan koponyának, hogy biológiából doktoráljak.
Az álomban gyalogoltam fel a dombra, ahol a természettudományi kar volt, és céltudatosan mentem az egyetem kanyargós folyosóin az antropológia tanszékre, ahol megszereztem a diplomámat. Nosztalgikus hangulatba kerültem, mert tudtam, hogy néhány folyosóval odébb a volt tanáraimmal találkozom majd. Otthon éreztem magam.
Ebben a nosztalgikus hangulatban telt az ébredés után az egész reggel. A munkahelyemre érve, ahol egy antikvárium is működik, a kezembe akadt egy kis vékony könyvecske. Hegedüs Géza: Évezredek szépprózája című műve, mely három-négyoldalas összefoglalókban, nagyon velősen méltatja a nagy klasszikus prózaírók életét és alkotásait.
A könyvecskébe rögtön beleolvastam, és a gimnáziumi magyar irodalomórák jutottak eszembe. A művelődésre, kultúrára és olvasásra legfogékonyabb, naivan nyitott korszakomban, tizenévesen, egy vaskalapos magyar tanár ismertette meg velem a klasszikus prózát, történelmi és művészeti ismeretekkel vegyítve. Minden magyarórán csak úgy ittam a szavait, és minden lényeges dolog, amit az irodalomról, a művészetekről tudni kell, akkor ragadt meg a fejemben.
Az álomban magaménak tudott egyetemi szintű biológiai ismeretek, amelyek sajnos a diplomaosztó után fokozatosan halványultak, és az irodalmi emlékfoszlányok, amelyek felsejlettek, ahogy beleolvastam a szépprózát méltató könyvecskébe, megnyugtattak, hogy bizony nagyon színvonalas gimnáziumba és egyetemre jártam.
Mindig is stréber tanulónak tartottam magam, ezért néha az osztálytársaim is ferde szemmel néztek rám, de a stréberség mögött a tudásvágy állt, ami szerencsére még most is működik bennem. Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok nagyképű. Mégis kijelentem most: annak nagyon örülök, és azt szeretem magamban, hogy a tudásszomjam még most is hajt az újabb és újabb ismeretek megszerzése felé.
Ezt gondoskodó szüleim, akik mindig a kezembe adtak egy-egy könyvet, a vaskalapos magyar tanárom és a biológiai ismeretek mellett a tanulás különböző módjait megtanító egyetemi képzés alapozta meg. Gondolkodó embert faragtak belőlem, és ezt nagyon köszönöm!
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Ide a betegségemet! (1)
Páciens Betoppanok a rendelőbe: üres, csöndes és sötét. Netán elnéztem volna az időpontot? Nem. Reggel hét óra, a dátum stimmel.
2025.7.14.
A lelkemig hatol
A női lélek bonyolult és összetett. Érzékeny és átérző, érzéseket beengedő, azokat intenzíven megélő, máskor elutasító, bezárkózó.
2025.7.4.
Szuper lesz a napunk!
Coco Chanel legjobb gondolata: „Minél rosszabbul állnak a dolgaid, annál jobban kell kinézned!"
2025.2.25. 23
Üresség
A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját
2024.11.20.
Jótékonyság
Az élet tele van szárnyalásokkal és zuhanásokkal. Kellemes meglepetésekkel és csalódásokkal.
2024.10.30.
Valakik és tényezők
Ma mindenki valaki akar lenni. Valaki, aki megmondja másoknak, hogy azok mit csináljanak, és azt hogyan tegyék.
2024.4.18.
Szavak
A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.
2024.3.9.
Előjogok
Tudom, lejárt lemez, de feltette már valaki azt a kérdést, hogy a kovidinvázió alatt a teszt vagy az oltás mellé miért kapott egy darab papírt? A teszteléshez járó papírdarab határidős volt, és úgy szolgált, mint előjog, belépőjegy a társadalomba.
2023.10.11.
Gondolatok a szabadságról
A szabadság szó inflálódott el leginkább, és itt érhető tetten a legnagyobb csúsztatás, mert a szabadság színes zászlaja alatt a végső és totális diktatúrába menetel a világ...
2023.9.13.